Mititei

Kérdés érkezett hozzám a napokban, az egyik legnépszerűbb erdélyi vagy mondhatnám román (mert nem csak Erdélyben készítik, fogyasztják, sőt!) specialitással kapcsolatban. A kérdés az volt, hogy mi a különbség a mititei és a miccs között. Jelentem, nincs különbség. A mititei a "teljes" neve, a miccs pedig a "rövidített" neve (mint a pogácsának a "pogi").
Ííme a mititei, vagy miccs receptje, egyik a sok közül, amit én egy román, ősrégi szakácskönyvben találtam és ami alapján már készítettünk mi is házilag mititeit:

1,1 kg hús (vegyesen: birkahús, amin van faggyú is, de legalább a hártya, marha és sertés)
18 g só
20 g szódabikarbóna
1 szál csombor (borsikafű)
25 g megtisztított, zúzott fokhagyma
20 g fűszerkeverék, amiben van fekete őrölt bors, kevés kömény és őrölt szegfűbors. Romániában készen kapható mititei fűszerkeverék, igen jó ízű összeállítás!
400 ml csontleves
½ csípős paprika, amit célszerű a csontlevesbe főzni

A húsokat ledarálni, bekeverni sóval, szódabikarbónával. Hűtőben pihentetni 24 órát, újra ledarálni, belekeverni a csontlevest, csombort, fokhagymát, fűszerkeveréket, kolbásztöltővel formázni. (Ezután is jó, ha pihen pár órát!) Olajjal megkent kézzel szoktuk rápakolni az izzó faszén feletti grillrácsra és meg-megforgatva megsütni. Akkor jó, ha nincs "kiszáradásig" sütve, hanem még jó szaftos. Friss kenyér, mustár és jó hideg sör dukál mellé. Na, most majdnem lecsöpögtettem a klaviatúrát, úgy beindult a nyáltermelésem.)))
További mititei receptek itt és itt. Jó próbálkozást mindenkinek és várom a beszámolókat!

Ízes Erdély

Kedves ajándékkal leptek meg Székelyudvarhelyi barátaink: Ambrus Gizella és Kútvölgyi Mihály: Ízes Erdély című szakácskönyvével, ami nem szokványos szakácskönyv. Hihetetlenül jó fotókkal ad nem akármilyen ízelítőt, megidézi a gyönyörű erdélyi tájakat, kóstolót kínál az erdélyi konyha legízletesebb fogásaiból, a puliszkától a zakuszkáig. Aki egyszer megízlelte az erdélyi konyhát, szívesen fogja forgatni itthon is!

Frittata

Hirtelen felindulásból vettem tegnap egy csomag grillgombát, aminek töltött gomba lett volna a sorsa, de későn értem haza és már nem vágytam rá. Árválkodott még a hűtőben egy csomag megkezdett kockázott bacon és határidősnek tűnt már az a maradék juhsajt is, amit Erdélyből hoztunk. Az olaszok púpos rántottája, frittata lett belőle.

Hozzávalók 4 személyre:
1 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
10 dkg kockázott bacon
fél kiló gomba
8 tojás
bors, oregánó
kevés olívaolaj
reszelt sajt (nálam most jó szikkadt juhsajt)

Az olívaolajon megsütöttem a bacon kockákat, majd szűrőlapáttal kiszedtem őket egy tányérra. A serpenyőbe megpároltam a félkarikára szeletelt hagymát, hozzáadtam a zúzott fokhagymát. Amikor megéreztem a fokhagyma illatát, rádobtam a rusztikus szeletekre aprított gombát és megfűszereztem borssal, oregánóval. Sózni nem sóztam, mert a bacon elég sós, nekem a végeredmény így pont jó lett. A gomba nehezen akart levet ereszteni, így kapott egy löttyintés fehérbort. Visszaköltöztettem a bacont és az egészet puhára pároltam, majd ráöntöttem az éppen csak felvert tojásokat. Amikor az alja már szilárd volt, a közepe-teteje még „remegős”, megszórtam a reszelt sajttal és betettem a 250 fokos sütőbe és addig sütöttem, míg szépen megpirult. Friss kenyérrel és ropogós retekkel ettük. A maradékból ma reggel lett útravaló szendvics, hidegen is ugyanolyan finom.

Kecskeflekken pityóka salátával

Ez volt az egyik legfinomabb vacsoránk az erdélyi nyaralásunk alatt. Kecskehúst többször ettem már életemben, első alkalommal kb. tizenöt évvel ezelőtt, egy lakodalomban Kecskeméten, pörkölt formájában. Nagyon ízlett. Most lehetőségünk volt roston sült flekken formájában is megkóstolni. A pityóka salátát mintha Édesanyám készítette volna!

Hozzávalók:
darabolt kecskehús
só, bors
tejföl, piros arany (csemege)

A salátához (fejenként)
2-3 szem pityóka (krumpli)
1-2 főtt tojás
1 kis fej lilahagyma
olaj, só, bors

Házigazdánk a vacsora előtti napon bepácolta a kecskehúst: sóval, borssal megszórta, bekente tejföllel elkevert piros arannyal. Másnap délelőtt a szakácsnője (Ilonka néni) gyenge lángon puhára párolta, amit estére már csak meg kellett „melegíteni” a faszénparázs felett, ekkor kapta meg az isteni füstös, igazi flekken ízt.

A pityóka salátához Ilonka néni a főtt krumplit feldarabolta, hozzá aprította a főtt tojásokat, a lilahagymát. Megszórta sóval, borssal, meglöttyintette napraforgó olajjal, összekeverte és érlelte pár órát vacsoráig. Nem egy diétás vacsora, de nyaraláskor ki gondol a kalóriákra…

Édes Erdély

Egy csodálatos hét Erdélyben: élménykavalkád annak, aki először jár ott és annak is, aki már sokadjára. Mert olyat nem ismerek, aki csak egyszer akarta látni, csak olyat, aki mindig visszavágyik. Számomra: vissza a gyökerekhez és táplálék őszig, mert az októberi lombhullásra visszahúz a szívem…

Ez alkalommal úticélunk a Hargita volt (gyerekkoromban minden nyáron itt málnásztunk), a „bázis” pedig Zeteváralja egyik kedves panziója, szemben a falu templomával. Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik nem luxusra vágynak, hanem az igazi erdélyi falusi túrizmusba akarnak belekóstolni. A környék legszebb látnivalói pedig több hétre való programot kínálnak az arra járóknak.
Ami nekünk most jutott: bejártuk a környékbeli kis falvakat: Székelypálfalván szebbnél-szebb székelykapukat látni. Az emberek egyszerű életet élnek, kaszálják a mezőt, gyűjtik a szénát, lovat patkolnak, fuszulykát bontanak és a vizet még mindig az utcán lévő kútból merik. Énlaka lenyűgözött, mintha egy középkori helyszínre csöppentünk volna. A tizenötödik században épült templom festett kazettás mennyezetén székely rovásírás látható, maga a falu már 1331-ben szerepelt a pápai adójegyzékben.

Székelyudvarhely, a "legmagyarabbnak" tartott erdélyi város is megér egy egész napos látogatást de látni kell Székelyderzs műemlék unitárius templomerődjét is. Belsejének freskóit 1419-ben festették, a Szent László-legenda egyik legszebb ábrázolását tekinthetjük meg. A templomot 5 m magas várfal veszi körül és a mai napig az egész falu az állandóan hűvös, szellős bástyában tárolja a szalonnát, sonkát.
A tiltás ellenére volt fürdés a Zeteváraljai víztározóban, de voltunk Szovátán is (a Medve tóhoz érdemes ellátogatni), a Kelementelki Borházban pedig finom küküllőmenti borokkal csillapítottuk szomjunkat.

Barátaink elláttak héjjasfalvi, kemencében, káposztalevélben sült, isteni házikenyérrel

mennyei tejfölöspitével

és olyan paradicsommal, ami számomra a gyerekkort jelenti (kertünkben is ilyen termett) és aminek illata, íze, zamata leírhatatlanúl finom, még a kevésbé "szép" -nek mondható külső ellenére is.

Sült esténként a mititei és a flekken, meg a panzió saját halastavából fogott friss pisztráng, természetesen muzsdéjjal.

És voltak jó kis esti beszélgetések, de megtapasztaltuk a természet erejét is. Egész éjjen át tomboló vihar tartott ébren, ám másnap mégis sajnáltuk az alvásra az időt, inkább tűzzománcoztunk Udvarhelyen, bár a csendesen szemerkélő eső igen álmosító volt. Terepjárós kalandtúra után megmásztuk az 1801 méteres Madarasi Hargita csúcsát, ahonnan páratlan a kilátás a környező Kárpátokra. És közel sem láttunk mindent, amit szerettünk volna. De ami késik…

Visszatérés

Gyönyörű nyaram volt! A júniusban, Brüsszelben töltött hét után adatott még két hét pihenés augusztusban is, bepótolandó azt, hogy tavaly nem jutott idő nyaralásra. Az első, horvátországi hét nem Dalmáciában, a megszokott helyen telt, hanem Isztrián, a Medvejai kempingben. Gyerekeim ragaszkodtak a kempingezéshez, mert „annak olyan jó a hangulata”. És tényleg. Igazi pihenés volt, a „ne csinálj semmit és még azzal is várjál egy kicsit” fajtából. Késői kelés, kiadós reggelik, sok olvasás, úszás, szundikálás a parton a hűs árnyékban hallgatva a sirályok bőgését és a tenger morajlását.

Sok gasztro-élménnyel nem gazdagodtam, mert önellátók voltunk és esténként a kempingben elkövettük a szokásos „nyaralós étkeinket”: tészták, grillezés, lecsó és társaik. Ettünk tökéletes tésztájú pizzát a parti étterem teraszán, ahol menetrendszerűen mindennap kávéztam élvezve a gyönyörű kilátást, fagyiztunk pár feledhetőt a szomszéd faluban. És jól választottuk meg a hazaindulás időpontját, mert amikor már mindenünk a kocsiban, bepakolva várt, dörgött párat és hatalmas égszakadás zúdult a kempingre.
Hogy a semmittevésbe hogy el lehet fáradni…

Átutazóban...

Hazaugrottam lecserélni a fürdőruhát és búvárfelszerelést meleg ruhára és túracipőre, mert az erdélyi hegyekben hűvös az idő. Beszámolók kb. 10 nap múlva. Irány a Hargita!

U.I.: hálásan köszönöm, hogy ilyen eseménytelen időszakban is látogatjátok a blogomat!

Szünet

Nyaralni mentem! (kedvenc tengerpartomat és kedvenc hegyeimet látogatom meg)

Második esély

Évekkel ezelőtt ettem egyetlen-egyszer lollo salátát. Nagyon keserű volt, el is döntöttem, hogy többé nem kísérletezek vele. Tegnapelőtt viszont egy szép példány hazahozatta magát és úgy döntöttem, kap még egy esélyt. Bizonyított!

Megmostam és kicentrifugáztam vadi új salátacentrifugámmal. Igazatok van csajok, öntet-tapadásilag zongorázni lehet a különbséget:))

Készítettem jóféle oregános olívaolajból és málnaecetből dressinget, dobáltam még hozzá két marék zöld és egy marék fekete olajbogyót, pár szem saját termesztésű koktél paradicsomot, tépkedtem bele egy guriga camembert sajtot. És élveztem a végeredményt….Mennyei!

Első szüret

Leszüreteltük az első adag koktélparadicsomot Édesanyám kertjében. Holnap valszeg tapas készül.

VKF! VII - Citromos-rozmaringos csirke fetás paradicsomsalátával

Nálam a nyaralás egyenlő a tengerrel. Leginkább a horvát Adriával, melybe ÉP-vel szerettem bele tizennyolc évvel ezelőtt. Akkoriban még csak ketten nyaraltunk és nomád életet éltünk, bejártuk a tengerpartot Dubrovniktól Velencéig, de mai napig szívünk csücske Dalmácia. Tizenhárom évvel ezelőtt, húsz órás utazás után érkeztünk meg Tribunjba, fáradtan, éhesen, szomjasan és fél órán belül kiderült, hogy az általunk foglalt szállás nem szabad, mert a háború miatt a házigazdánknak rokonait kell elszállásolni. Megálltunk az akkor még elhanyagolt kikötő mellett, (azóta Horvátország legmodernebb jacht kikötőjévé építették) és a perzselő napon állva komolyan megfordult a fejemben, hogy akkor én most hazamegyek, mert mit is fogok ezen a vörösföldes, sziklás, kies tájon csinálni két hétig. Pár perc múlva kinyílt egy kapu és egy idős bácsi, olyan igazi öreg tengeri róka figura kilépett kezében kancsóvak és két pohárral. Odalépett hozzánk, mondott valamit horvátul és megkínált a jéghideg házi zsályaszörppel, ami akkor nem csak az életünket mentette meg…És azóta tudom, nem csak azért ízlett, mert hideg volt és szomjas voltam! Nemsokára találtunk szállást is egy dombtetőn lévő háznál, csodálatos kilátással a tengerre és úgy megszerettük a kisfalut és a szállásadó családot, hogy azóta minden évben vendégei voltunk, még abban az évben is, amikor picilányom született. Közben összebarátkoztunk, ők is jártak nálunk és sokmindent megtanultunk egymástól, de gasztronómiai téren főleg én gazdagodtam. Állítom, hogy nincs jobb ízű olivaolaj, mint amit ők házilag préselnek és amiből minden évben hozok haza pár literrel. És ott ettem először kagylót, csigát, polipot, rákot, friss tonhalat, egészben-nyárson sült birkát és ezt a grillcsirkét is, ami most a nyaralás ízét jelenti. A hozzá készített salátát is ott tanultam. Igaz, ők nem fetával tálalták, hanem juhtejből készült sajttal.

Hozzávalók:
grillezni való csirke
csirkénként fél citrom, fél alma és egy ág friss rozmaring
tetszés szerinti grillfűszer

a salátához:
1 kiló paradicsom
2 fej lilahagyma
jóféle olívaolaj
friss bazsalikom
egy csomag fetasajt
frissen őrölt bors

A csirkét megpucoltam és a hasába rejtettem a fél almát, citromot és rozmaring ágat. Kívülről cajun fűszerkeveréket kapott, felszúrtam a nyársra és a motoros grillsütőn forgolódott majd két órát, mérsékelt parázs fölött. Amikor kész volt, daraboltuk és muzsdéjjal locsolva tálaltuk.

A salátához egy nagy, lapos tálban rétegeztem a szeletelt paradicsomot, nagyon vékonyra szeletelt lilahagymát, reszelt fetát, aprított friss bazsalikomot mindaddig, míg tartottak a hozzávalók. Minden réteget meglocsoltam kevés olívaolajjal és tekertem rá borsot. A legjobb, ha áll egy pár órát, hogy összeérjenek az ízek.

Az így elkészített csirkét a házigazdánk unokájának keresztelőjén ettük, grillezett halak, tengeri herkentyűk és egyben sült birka kíséretében. Mennyei volt!

Zöldséges, húsos batyu

Következzen nálam is egy batyus étel. Ideális vendégváró, mert előre el lehet készíteni és nem kell őrködni a tűzhely mellett, míg elkészül. Grillen készítve is el tudom képzelni!

Hozzávalók 6 batyuhoz:
6 szelet bacon
6 szelet karaj
kevés olívaolaj
3 fej lilahagyma
1 cukkini
1 padlizsán
25-30 dkg gomba
6 sárgarépa
2 nagyobb paradicsom
1 camembert sajt (elhagyható)
só, bors, fokhagyma(granulátum)
oregáno

A hússzeleteket elősütöttem kevés olívaolajon, hogy ízes kéreg képződjön rajtuk.
6 darab grill-alufólia darabot téptem (ez sokkal erősebb és szélesebb is, mint a normál).
Mindegyik aljára fektettem 1-1 bacon szeletet, rá a husit. Erre halmoztam a szeletelt-darabolt zöldségeket. Mindennek a tetejére került egy szelet camembert és egy szelet paradicsom. Rétegenként fűszereztem, meglocsoltam kevés extra szűz olívaolajjal, bezártam a batyukat és mentek a sütőbe, kb 40-50 percre, attól függően, ki mennyire szeretné a zöldséget megpuhítani. Pontos sülési időt azért nem mondanék, mert ez a finomság nálam az aszalt paradicsommal együtt időzött a 110 fokos sütőben kb 2 órán át. Külön köretet nem igényel, de a finom szaftot ki lehet tunkolni egy szelet friss kenyérrel.

Baconba tekert csirkemáj tapas

A tapas a spanyol gasztronómia egyik jellegzetessége, a legtöbb bárban és étteremben a szeszes italok mellé szolgálják fel. A tapas rendkívül sokféle, tulajdonképpen bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani: apró szendvics, kolbászkák, sonka stb. Az itt élők gyakran beülnek kedvenc bárjukba, és borozgatás mellett egy-egy falatnyi tapast rágcsálnak.
Ma tapast készítettem: baconszalonnába tekert oregánós csirkemájat, sütve.

Hozzávalók:
csirkemáj, fejenként 2-3 db
szeletelt bacon, annyi szelet, ahány db máj
szárított, morzsolt oregáno
kevés vaj a sütéshez
frissen őrölt bors
fogpiszkáló

A csirkemájat megtisztítom a hártyáktól és mindentől, amit nem szeretek megenni rajta. Mindegyik májat ketté vágom, megszórom morzsolt oregánóval és beletekerem egy fél szelet baconba. Összefogom fél fogpiszkálóval és forró serpenyőbe helyezem. Tekerek rá frissen őrölt borsot és beledobok 2-3 kocka vajat (kb 2 dkg)
Addig sütöm, míg a bacon minden oldala szép pirosra sül. Sózni nem kell, mert a bacon eleve sós. Nálunk stílusosan, spanyol (Tempranillo) vörösbort kísért.

Robinson étterem - Budapest, Városligeti tó

Tegnap este a Robinson étteremben vacsoráztunk ahol teltház várt ahhoz képest, hogy hétfő este volt. Gasztroblogger körökben is olvashattunk már pozitív kritikákat e rendkívüli adottságokkal rendelkező helyről . Nem először járok itt, de most nem voltam mértéktelenül elégedett. Azon nem akadtak ki, hogy bár 6 főre foglaltattunk asztalt, odaérkezésünkkor jelentettük be, lehet, hogy heten leszünk. Pár perc alatt összeállítottak nekünk egy 8 fős asztalt ( + ), igaz az étterem végében, túl közel a konyhához, ahonnan válogatott illatok szálltak felénk, akárhányszor egy-egy pincér kilépett egy vendég rendelésével.( - ). Bár kilátás nem volt, (a mellettünk levő ablakon a rolót „félfixre” szerelték – ezt ők mondták)( - ), kérésünkre a mellettünk levő hangszóróból áradó, amúgy kellemes muzsikát azonnal lehalkították ( + ).Elég hamar kiderült, hogy mégiscsak hatan leszünk, így visszaülhettünk az eredetileg nekünk szánt 6 fős asztalhoz, ahonnan pazar kilátás nyílt a tóra ( + ). Sajnos túl hűvös volt az este a teraszon vacsorázáshoz, ahol minden bizonnyal még kellemesebb lett volna és a mellettünk lévő asztaltársaság cigarettafüstjét sem kellett volna elviselnünk.

Továbbra is több pincér forgott körülöttünk ( + ), az asztaltársaság egyik tagja egy bizonyos márkájú ásványvízet kért, erre mindenkinek olyat hoztak, megkérdezés nélkül ( - ). Az ételek kiválasztásáig kaptunk két kiskosárban barna és fehérkenyeret meg fűszervajat, ami kedves gesztus lett volna, ha a kenyér friss és a fűszervaj kenhető állagú. De egyik sem volt( - ).
Megkaptuk az étlapot és ekkor ért a következő kellemetlen meglepetés. Reggel, Pestre indulás előtt megnéztem a honlapjukon lévő étlapot és eldöntöttem mit fogok este rendelni. Meglepetésemre sem az általam választott meleg előétel, sem a főétel nem szerepelt az étlapon.( - - -). Legalább 1 éve nem frissítették a honlapot…Így bambultam egy darabig, míg sikerült választanom. Végül „Kemencés kacsamell paprikás gombával” lett a kiszemelt fogás, ám elmulasztottam bővebb felvilágosítást kérni a pincértől a köretet illetően.( mínusz egy nekem!). A társaság többi tagja rendelt tárkonyos ragulevest, illetve gyümölcslevest, mindenkinek ízlett( + ). És megérkeztek a főételek…Ekkor ért a következő kellemetlen meglepetés: a kemencés kacsamell paprikás gombával nokedlivel volt körítve!...Hááát, nem azért mentem a Robinsonban vacsorázni, hogy nokedlit egyek… Mellettük szólt viszont a kemencés kacsamell: rendesen átsütve is mennyeien szaftos, omlós. Tökéletes (+++). És bár a paprikás gombához felhasznált gomba 99%, hogy kínai konzerv gombából készült és a paprika még ress-ropogós volt (ahogy Benke Laci bácsi mondaná), a nagyon kellemes lecsós szaft ami belőlük készült édes kevés volt a nokedli mennyiségéhez képest… ( - ).

Kap még egy mínuszt az illetékes pincér, aki nem ajánlott nekünk bort a kiválasztott étkekhez, hanem hagyott minket választani (a szekszárdi Vida pincészet Merlot borát választottam). És kap még egy mínuszt azért, mert bár bemutatta a palackot és a mellettünk lévő asztalkán bontotta ki, de elmulasztotta bemutatni a palack dugóját, amit ilyen árkategóriás helyeken (meg még olcsóbbakon is!) odateszik egy kistányérra helyezve a bort először megkóstoló személy mellé. A bor amúgy nem a legdrágább (20 és 25.000.-Ft közötti) árkategóriából származott, ám szekszárdi bor lévén illet volna még vagy három évig a pincében érlelni, mert 2005-ös évjáratával igen fiatalnak, bár ígéretesnek bizonyult, ám a Merlot-ra jellemző jegyeket sehogyan sem sikerült benne felfedeznem az elején. Lehet, hogy az étel hatására, vagy csak attól, hogy a pohárban hozzájutott egy kis oxigénhez, egyre jobban előjöttek az illatok-zamatok belőle és a végén már egész jó volt, de fenntartom, hogy ennek a bornak még jó pár évig a pincében lenne a helye, nem az asztalon. És még egy hatalmas mínusz, mert az itallapon ez a bor 2004. évjárattal szerepel (amit ittunk meg 2005. volt). Aki desszertet is választott, elégedett volt, bár ránézésre a rakott rétes inkább rakott palacsintának nézett ki, ám az elpusztítója nem panaszkodott érte. Az utolsó mínusz pedig azért, mert a számla elkészítésére 27 percet kellett várni, pedig már nagyon mentünk volna…

Az étteremlátogatás időpontja: 2007 július. A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.

Szárított paradicsom

Régóta kacérkodok a gondolattal, de mindig az aranyára tartott vissza. Mármint a vásárlástól. Ám tegnap reggel vettem a piacon érett, de kemény paradicsomokat, rögtön két fajtát. Megmostam, kimagoztam, alufóliával bélelt, olívaolajjal meglocsolt sütőlapon, sóval, borssal ízesítve kerültek a 110 fokos sütőbe.

Sültek-aszalódtak, jó 10 órán át. Kihűltek és beköltöztek a sterilizált üvegbe jóféle olajba fokhagymával, oregánóval, fekete borssal.
Update: csak olíva olajban eltéve is isteni!

Már megint bedőltem...

Már megint bedőltem a leértékelésnek... Rendszerint úgy kezdődik, hogy bemegyek egy liter tejért (update: már több, mint egy éve csak házi tejet iszunk) a Lidl-ben, ami közvetlenül az irodám mellett van (update: már rég elköltöztünk). Ciki vagy sem, szoktam ott vásárolni. Ha nem jutok el a város másik felén lévő pékhez, vagy nincs időm kenyeret sütni, még a rozsos kenyeret is ott veszem. Ma is így kezdődött. Betettem a mindennapi tejem a kosárba (valójában nem kosár, hanem egy olyan alkalmatosság, aminek az elejéből úgy lehet csak kipakolni, ha megkérsz egy magasra nőtt valakit, ugyan hajoljon már bele és segítsen kipakolni, vagy vállalod a bordatörés kockázatát, és simán fejest ugrasz bele). Haladtam a pénztárak fele, mikor szemet szúrt 2 hatalmas karton konténer, ami nem szokott ott lenni és ami fölött ott virított a piros árcédula.(Mit cédula! Plakát! Ezt akkor is meglátod, ha két gondolasorral arrébb vagy és véletlenül oldalra pillantasz).

Hát odamentem. És elkezdtem válogatni a „jobbnál-jobb” cuccok között…
Pár perc után a kezembe akadt egy salátacentrifuga.

  Ami még ugye nekem nem volt. Nem is túl nagy, nem is zsinóros (nem huzigálni kell, hanem tekerni) így gyorsan számba vettem, hol tudnék neki helyet találni a konyhaszekrényemben. Mert ugye salátacentrifuga nélkül nem élet az élet. Nézegettem már párszor, de az 1799.-, 1499.- , de még a 799.-Ft-os árnál is azt gondoltam, ez is csak a legritkábban használt konyhai eszközök tárházát fogja gyarapítani. Na de 199.-Ft-ért otthagyni??? Hát megvettem. És megint bedőltem, mert megint olyat vettem (mert annyira olcsó volt:)), amit józan ésszel átgondolva sosem vettem volna. Mert valljuk be, megáll az öntet a salátalevelén úgy is, ha az nincs kicentrifugázva. De mennyivel jobban tapad centrifugálás után!

Zöldborsó főzelék

Ideális kánikulai étel, a gyorsan kész és tápláló kategóriából. A hagyományos verzió.

Hozzávalók:

1 kg friss, vagy szezonon kívül mélyfagyasztott zöldborsó
1 fej hagyma
2 ek cukor, vagy 1 ek méz
valamennyi bio vegamix, ízlés szerint (szárított zöldségkeverék)
1 csokor petrezselyem zöldje
½ liter tej
1 ek étkezési keményítő
és 20 perc

Kevés olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát. Ha már üveges, megszórom 2 ek cukorral. Amikor kezd színt kapni a cukor, beleöntöm a zöldborsót, megszórom a bio vegamix-el és párolom pár percig. Ha még nem teljesen puha, de már ígéretes, behabarom a fél liter tejjel amiben elkevertem az étkezési keményítőt. Ezzel csak addig főzöm, míg besűrűsödik, mert ha tovább főzném, visszahígulna. Diétásabb (?) változat, ha keményítős habarás helyett 2 dl tejszínben párolódik a borsó, majd jól beforralom. Igaz, így nem lesz olyan sűrű, de nincs benne liszt vagy keményítő. Ha kész, lekapcsolom alatta a tüzet és belekeverem az aprított petrezselyem zöldet. Ma sajttal töltött pulykarolókkal ettük, de került már rá fasírt vagy tükörtojás.

Egy diétás, liszt és tejmentes verzió itt.

Hétvégi fagylaltozás

Egy csodálatos hosszú hétvégét töltöttünk Balatonszárszón, jóbarátaink meghívására. Nem rajongok különösebben a déli partért, de egy előnye mindenképpen van: gyönyörű naplementéket lehet ott végignézni…(fenti kép szombaton készült!)

Igazi pihenés: olvasás, hajnali fürdőzés a Balatonban, grill, jó borok, jó barátok, szombat délelőtti sörözés és Szárszó legjobb fagyija: a parthoz közel, egy „GELATO SOFT” nevű kisbüfében igazi pöttyös, láthatóan valódi vaníliával készült fagyi. Kellően krémes, nem túl édes, nem műízű, pont ahogy szeretem. Jövő héten visszamegyek!

Házi kefir

Házi kefirt készítettem tegnapelőtt, mely ízben közelebb van a kaukázusi kefirhez, mint az aludttejhez. Irtó finom, érzem rajta azt a kevéske szén-dioxidot, amit annyira szeretek a kaukázusi kefirben és nem utolsó sorban, sokkal olcsóbb megoldás a boltinál.

Hozzávalók:
2 liter legalább 2,8% zsírtartalmú tej
1 db 500 ml-es kaukázusi kefir 

Abban az 5 literes üvegben amiben a kovászos uborkát készítem összeöntöm a hozzávalókat és a konyhapulton hagyom 2 napig. Az üveg alján kb 2-3 Ujjnyi savó képződik, ezt egy vékony slaggal leszívom egy bögrébe (majd elhasználom kenyérsütéshez), a megmaradt kefirt kancsóba öntve a hűtőben tárolom. 

Update: türelmetlen párom kitalálta, hogyha meleg vizes edénybe állítja kb fél órára azt a befőttes üveget, amiben a kefir készül, elég neki pár óra, és kész is!

Egy hőségriadós napon készült...

Tegnap 41 és fél fok volt árnyékban, ennek ellenére meleg ebédre (vacsorára) vágytam, főleg miután „megposztoltam” a sült csülköt, ami múlt hétvégén készült. Voltak befűszerezett sertés karaj szeletek a hűtőben, egy csomag mélyfagyasztott spárga is a sorsára várt, mindehhez társult 2 csomag mozzarella, ebből kerekedett a „meleg” fogás.

A karaj szeleteket kevés olívaolajon megsütöttem serpenyőben, átköltöztettem őket egy cserépedénybe, kazalszerűen rászórtam a spárga sípokat és betakartam mozzarella szeletekkel. Annyi időt töltött a 250 fokos sütőben, amennyi idő alatt ÉP hazaért a munkahelyéről, azaz jó 20 percet. Kovászos uborkát ettünk hozzá. Amúgy ilyet többet nem csinálok. Legalábbis fagyasztott spárgából nem ((:

Sült csülök savanyú káposztával

Bár ehhez a finomsághoz legalább két és fél órát működik a sütő és még jó felet párolódik a köret, mégis azt mondom, megéri a végeredmény még nagy melegben is!

Hozzávalók:
egy szép sertéscsülök (hátsó)
só, bors, vörösbor
hagyma, fokhagyma
savanyú káposzta
kömény 

Egy tepsiben, vagy cserépedényben beteszem a csülköt, sóval, borssal fűszerezem és felnégyelek köré pár fej hagymát, dobok mellé pár cikk fokhagymát. Felöntöm kb 3 dl vörösborral, lefedem alufóliával és addig sütöm 220 fokos sütőben, míg a hús leválik a csontról. Ekkor kicsontozom, feldarabolom és tovább sütöm míg szép piros nem lesz, közben locsolgatom a szaftjával, jót tesz az ízének és az állagának egyaránt (nem engedi kiszáradni)..

Közben legyalulom a 2006-os ősz utolsó fej saját savanyítású káposztáját (megkönnyezem, hogy elfogyott és várhatok karácsonyig egy igazán jó töltött káposztára). Több vízben kimosom, (sótlanítás céljából) és kevés őrölt köménnyel fűszerezve megpárolom. Ha mindkettő készen van, kitálalom dédnagymamámtól örökölt legszebb tányéromra és lehet enni!

Egyszerű joghurtos desszert

Végy egy csomag kekszet (pld. erdei gyümölcsös Jó reggelt) amit a táborból hazaérkező csemetéd útközben jól megdolgozott (hazafele úton rajta ült!), tedd egy pohár aljára. Önts rá egy pohár olyan joghurtot, ami sehogy sem akar elfogyni és lassan lejár a szavatossága, a tetejére pedig szórjál friss gyümölcsöt. Fényképezd le a gasztroblogod számára, majd ajánld fel valamelyik családtagodnak, vagy egyszerűen és lelkiismeret furdalás nélkül fald fel!

Sonkás-sajtos-hagymás csiga

Hétvégén tagja lettem a csigaimádók klubjának: Loriennél látottak oly mértékű nyáltermelésre késztettek, hogy nem volt tovább, csigát kellett készíteni!  El sem tudok képzelni jobb reggelit hétvégére!

Hozzávalók:

50 deka Halasi félfogós liszt
2.5 deka élesztő
1.5 ek só
3.5 deci víz
1.5 ek cukor

a töltelékhez
- 1 fej hagyma, fél fej fokhagyma
- 4 ek kacsazsír
- kb. 20 deka reszelt füstölt sajt
- 20 deka leheletvékonyra szeletelt sonka

Az elkészítés módja ugyanaz volt, mint Loriennél, csak itt 6-nál több csiga készült és sütőpapírral bélelt tepsin sültek. És tényleg függőséget okoz!

Padlizsánkrém házi majonézzel

Mindenkinek megvan a maga padlizsánkrém receptje. Nekem is. Sokfélét olvastam már: görögöset joghurttal, észak-afrikai ihletésűt, olaszosat, erdélyit. Nálunk a majonézes erdélyi a nyerő, bár egyszer, majd, kipróbálom a joghurtosat is. Szerintem a padlizsán az a fajta zöldség, aminek annyira fantasztikusan jó az íze sülve, hogy érdemesebb hagyni a „kevesebb-több” elvet érvényesülni: kevés, de jó minőségű hozzávaló = remek végeredmény!

Akkor a legjobb, ha parázson, illetve nyílt tűzön sütöm meg a padlizsánt, de akinek nincs rá lehetősége, süsse meg sütőben, sütőpapírral bélelt tepsire téve, megszurkálva, 250 fokos sütőben kb 1 órát alatt.
A faszén parázson sült padlizsánt hagyom kicsit kihűlni, majd megpucolom, a sütőben sültből elég egy kanállal kikapargatni a padlizsánok belsejét. A padlizsán húsát hagyom egy szűrőben lecsepegni, majd összeturmixolom sóval, borssal és egy kis fej nagyon apróra vágott lila hagymával.
A "csak fakéssel szabad a padlizsánt aprítani" a rozsdamentes kések és konyhai eszközök világában csupán városi legenda! A régi, nem rozsdamentes fémből készült késektől valóban megfeketedett a húsa, de a rozsdamentes nem változtat a színén, így lehet nyugodtan késes robotgépben turmixolni, nagyobb mennyiség esetén (pld. zakuszka főzésnél) húsdarálóban ledarálni.

Nyáron szeretjük a padlizsánkrémet majonéz nélkül is (csak só, bors és hagymával), de leggyakrabban készítek hozzá házi majonézt, ami klasszisokkal jobb mint a bolti.

1-2 tojássárgájához nagyon vékony sugárban, szinte cseppenként adok hozzá kb 1 dl olajat, pár csepp citromlevet és vadul keverem addig, míg szép fényes, kemény majonéz nem lesz belőle, majd belekeverem a padlizsánkémbe. Friss kenyérre kenve, paradicsommal és egy bögre tejjel az igazi!

Rablóhús

Íme a rablóhús, amely ez alkalommal steak fűszerrel ízesített pulyka felső combfiléből készült jóféle házi szalonnával és gombával.

A kockára vágott húst befűszerezem és pár órát pihentetem a hűtőben. Ha eljön az ideje, nyársra húzom úgy, hogy husi szomszédja legyen egy vékonyka szelet szalonna, meg gomba. Lehet még hozzáfűzni némi (poré)hagyma karikát, (pritamin)paprikát, virslit, kolbászt, vagy bármit, mit szívesen eszik a család grillezve. Izzó parázs felett, borral locsolgatva sütjük szép pirosra!

"Saláta nap"

Pici lányom iskolájában évente (október közepe táján) rendeznek un. „saláta napot”, külön az alsósoknak, külön a felsősöknek. Ezen a napon csak délelőtt van tanítás, délután minden osztály lázasan dolgozik és készülnek a szebbnél szebb pályaművek, kizárólag zöldségből és gyümölcsből. Ennek ugye az a célja, hogy megszerettessék a gyerekekkel a salátákat, gyümölcsöket. Minden osztályban készül olyan zöldség és gyümölcs saláta, amit a gyerekek maguk készítenek és el is fogyasztanak azonnal. Első és második osztályban még segíthetnek a szülők is és úgy alakult, hogy mindkét évben kivettem a részem a munkából rendesen. Meg is nyerték a gyerekek mindkét évben a „leg-leg” pályamű első díját! Elsőben egy (általam) kifaragott dinnyében tálalt, gyerekek által készített gyümölcssalátával nyertünk:

Második osztályban egy zöldségekből faragott „virágvázával” lettünk legjobbak (a váza és a benne lévő „virágok” az én műveim, a többit más anyukák faragták.)

És íme egy kis ízelítő a többi pályaműből:

Képviselőfánk

Hozzávalók:
20 dkg liszt
10 dkg vaj
5 tojás
2 dl víz
csipet só
300 ml tejszín
A krémhez 50 g olvasztott csoki és 1 zacskó dr5ker bourbon vanília puding por (ebben nincs semmi műsz@r).

Egy edénybe felteszem a vizet forrni egy csipet sóval és a vajjal. Ha forr a víz és elolvadt a vaj, hozzáadom a lisztet (egyben) és egy falapáttal/fakanállal addig keverem, míg összeáll. Ez kb. 2 perc. Leveszem a tűzről és jól elkeverem az egyenként hozzáadott tojásokkal. Ha van kedvem, a masszával megtöltöm a habzsákomat és csinos halmocskákat nyomok a sütőpapírral vagy szilikon lappal bélelt sütőlemezre. Ha nincs kedvem habzsákozni, egyszerűen kiadagolom kanállal a tésztát a sütőlemezre. Kb 6-8 cm-re egymástól érdemes elhelyezni a halmocskákat, melyeket 180 fokra előmelegített sütőbe teszem és 15 percig nem nyitom ki a sütőt, nehogy összeessenek a fánkok. 15 perc után mérséklem a tüzet 150 fokra és még 5-8 percig sütöm, míg szép piros, mosolygós, ropogós fánkocskákat kapok. Érdemes ropogósra sütni, különben a krémtől hamar megpuhulnak. Hagyom őket kihűlni.

Közben megfőzöm a pudingot, ha csokis krémmel töltöm, az olvasztott csokit belekeverem a megfőtt pudingba és ha sürgős a dolog, hideg vizes vízfürdőben mihamarabb kihűtöm. Ha ráérek, hagyom kihűlni magától. Ha már hideg, hozzákeverem a felvert tejszínhabot. Lehet még dúsítani a krémet extra anyagokkal: villával összetört gyümölcs (málna, eper, szeder, stb.), reszelt, vagy aprított csokoládé, reszelt citromhéj, kinek-kinek szájíze szerint. Ha a krém elkészült kettévágom és megtöltöm a fánkokat krémmel. A tetejére lehet porcukrot szórni, vagy olvasztott csokit csurgatni. A fényképen láthatók csokis pudingosak, (túl)porcukrosak. Az eclairt (éklert) ugyanígy készítik, csak babapiskóta alakúak a fánkocskák, és a krémre, a fánk teteje alá dukál még egy extra adag tejszínhab. Eclair-ben az Édesanyámé után a Brüsszeli Wittamernél fogyasztott vitte a prímet.

Nem olyan ördöngös mint amilyennek első látásra/olvasásra tűnik!

Ugyanebből a tésztából, kisebb fánkokat sütve, sós töltelékkel megtöltve finom vendégváró előétel készíthető.

Horváth Ilona Szakácskönyve alapján.

Duplacsokis muffin

Pici lányom keresztanyukájánál ettük ezt a finomságot, azóta rendszeres vendég nálunk is. Legtöbbször Nagylány készíti. Nagyon egyszerű (mint minden muffin) és ínycsiklandozó a végeredmény!

Hozzávalók kb 18 muffinhoz (muffinforma nagyságától függően):
25 dkg liszt
1 cs. sütőpor
2 ek kakaó
1 tábla (100 g) étcsoki
1 tábla (100 g) fehércsoki
10 dkg cukor
2 dl tej
1 dl tejfől
10 dkg olvasztott vaj
1 nagyobb tojás

A száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, apróra vagdosott csokik, kakaó, cukor) egy edényben összekeverem, a nedveseket (olvasztott vaj, tojás, tej, tejfől) egy másikban. Tessék-lássék módra összekeverem a két tál tartalmát és belekanalazom a muffin sütőforma mélydéseibe.180 fokos előmelegített sütőben 12 - 15 perc alatt megsütöm.

Kovászos uborka

Minden nyáron van olyan kánikula időszak, amikor leginkább görögdinnyén, főtt kukoricán és kovászos uborkán élünk napokig. A kovászos uborka pedig gyakori vendég a hűtőnkben, mert az egész család nagyon szereti.

Egy 5 literes üveghez kb 3 kg uborkát szoktam venni (volt időszak, hogy a fürtös uborkánál jobban kedveltem a mini kígyóuborkát, de mostanában újra a fürtösből készítem), gondosan megmosom, levagdosom a végeit és hosszában bevagdosom, így ha kész van, gusztán szétszedhető.Az üveg aljára teszek egy marék friss vagy szárított kaprot, néhány gerezd fokhagymát. Megtöltöm az üveget uborkával. A tetejére szórok másfél evőkanál sót és felöntöm meleg vízzel. A tetejére kerül a tüllbe csomagolt kenyérszelet, amit max. 2 nap után el szoktam távolítani. Letakarom az üveg száját, így kerül ki a teraszra. Ha nagyon meleg van, árnyékos helyre (mert már jártam úgy, hogy felforrt és puha lett az uborka), ha nincs nagyon meleg, érheti a nap. Kb 3 nap után ÉP megkóstolja és ítélkezik, hány százalékos. Ha késznek ítéli, behozom, kiszedegetem az uborkát egy jól záródó edénybe és rászűröm a levét. Így kerül a hűtőbe, ahonnan pár nap alatt elfogy (levéből leves készül joghurttal, vagy tejföllel), aztán minden kezdődik elölről…

Kedvenc lecsóm

Gyerekkoromban nem szerettem a lecsót. Édesanyám rizzsel és nagyon paradicsomosan készítette, és akkoriban a paradicsomot nem nagyon szerettem, csak frissen. Évekkel ezelőtt a Medveja-i kempingben nyaraltunk és Kati barátnőm kb. minden harmadik nap lecsót főzött, mert mindenki (rajtam kívül) nagyon szerette és mivel kinézetre nem is hasonlított az otthoni lecsóra, meg éhes is voltam, megkóstoltam. Na, azóta szeretem a lecsót!

Most már az én konyhámban is kedvelt nyári étel lett, kialakult a saját receptem: kakastaréjra vágott házi füstölt szalonna szeleteket zsírjára sütök, majd kiveszem az edényből és félreteszem, míg elkészül a lecsóm. A kiolvadt zsírra jön a hagyma, majd egy pár gerezd zúzott fokhagyma, aztán a paprika és kicsit később a paradicsom, só, bors, kevés sómentes szupervega meg őrölt pirospaprika és egy csipet cukor, ami elveszi a paradicsom savasságát. Észre sem venni az ízében az édességet, csak sokkal jobb tőle a lecsó. Ha kész (nem kell agyonfőzni), visszateszem a tetejére a szalonna taréjokat és lehet enni!

Tavalyelőttig nem bírtam megenni az erőset, így ha Kati erős paprikát tett a lecsóba (mert továbbra is ő készíti számomra a legfinomabbat) mindig prüszköltem. De mostanában az erőset is bírom, sőt, szeretem és már nem is esne jól egy csak „édes” lecsó.

Tegnap este Katiéknál vendégeskedtünk és természetesen lecsó is volt, wokban elkészítve, kint a teraszon. Olyan erősre sikeredett, hogy még a fiúk is kapkodtak a levegő után, de azért mindenki jóízűen falatozott belőle. Így nézett ki:

A világ legjobb lecsója!  (legalábbis nekem)