Már megint bedőltem a leértékelésnek... Rendszerint úgy kezdődik, hogy bemegyek egy liter tejért (update: már több, mint egy éve csak házi tejet iszunk) a Lidl-ben, ami közvetlenül az irodám mellett van (update: már rég elköltöztünk). Ciki vagy sem, szoktam ott vásárolni. Ha nem jutok el a város másik felén lévő pékhez, vagy nincs időm kenyeret sütni, még a rozsos kenyeret is ott veszem. Ma is így kezdődött. Betettem a mindennapi tejem a kosárba (valójában nem kosár, hanem egy olyan alkalmatosság, aminek az elejéből úgy lehet csak kipakolni, ha megkérsz egy magasra nőtt valakit, ugyan hajoljon már bele és segítsen kipakolni, vagy vállalod a bordatörés kockázatát, és simán fejest ugrasz bele). Haladtam a pénztárak fele, mikor szemet szúrt 2 hatalmas karton konténer, ami nem szokott ott lenni és ami fölött ott virított a piros árcédula.(Mit cédula! Plakát! Ezt akkor is meglátod, ha két gondolasorral arrébb vagy és véletlenül oldalra pillantasz).
Hát odamentem. És elkezdtem válogatni a „jobbnál-jobb” cuccok között…
Pár perc után a kezembe akadt egy salátacentrifuga.
Ami még ugye nekem nem volt. Nem is túl nagy, nem is zsinóros (nem huzigálni kell, hanem tekerni) így gyorsan számba vettem, hol tudnék neki helyet találni a konyhaszekrényemben. Mert ugye salátacentrifuga nélkül nem élet az élet. Nézegettem már párszor, de az 1799.-, 1499.- , de még a 799.-Ft-os árnál is azt gondoltam, ez is csak a legritkábban használt konyhai eszközök tárházát fogja gyarapítani. Na de 199.-Ft-ért otthagyni??? Hát megvettem. És megint bedőltem, mert megint olyat vettem (mert annyira olcsó volt:)), amit józan ésszel átgondolva sosem vettem volna. Mert valljuk be, megáll az öntet a salátalevelén úgy is, ha az nincs kicentrifugázva. De mennyivel jobban tapad centrifugálás után!