2007. július 1.

Kedvenc lecsóm

Gyerekkoromban nem szerettem a lecsót. Édesanyám rizzsel és nagyon paradicsomosan készítette, és akkoriban a paradicsomot nem nagyon szerettem, csak frissen. Évekkel ezelőtt a Medveja-i kempingben nyaraltunk és Kati barátnőm kb. minden harmadik nap lecsót főzött, mert mindenki (rajtam kívül) nagyon szerette és mivel kinézetre nem is hasonlított az otthoni lecsóra, meg éhes is voltam, megkóstoltam. Na, azóta szeretem a lecsót! Most már az én konyhámban is kedvelt nyári étel lett, kialakult a saját receptem, aminek titka, hogy olívaolajon megfuttatok egy fej zúzott fokhagymát. Amikor megérzem az illatát, már dobom is rá a hajszál vékonyra darabolt bacont, erre jön a hagyma, majd paprika és paradicsom, só, bors, kevés sómentes szupervega meg őrölt pirospaprika.
Tavaly előttig nem bírtam megenni az erőset, így ha Kati erős paprikát tett a lecsóba (mert továbbra is Ő készíti számomra a legfinomabbat) mindig prüszköltem. De mostanában az erőset is bírom, sőt, szeretem és már nem is esne jól egy csak „édes” lecsó.
Tegnap este Katiéknál vendégeskedtünk és természetesen lecsó is volt, wokban elkészítve, kint a teraszon. Olyan erősre sikeredett, hogy még a fiúk is kapkodtak a levegő után, de azért mindenki jóízűen falatozott belőle. Így nézett ki:


A világ legjobb lecsója!  (legalábbis nekem)

Nincsenek megjegyzések: