2007. június 30.

Rántott camembert diós bundában, áfonyamártással


Édesanyám kertjében éppen érik az áfonya. Imádom a sötét áfonya szemek fanyar ízét, de még jobban szeretem a belőlük készült lekvárt, csak úgy, vajas kenyérrel, a belőle készült fagylaltot, és hasonlóképpen szeretem a mártást ami kiváló kísérője a diós bundában panírozott rántott camembert sajtnak. Kedvenc mártásom receptjének alapja egy Stahl recept, amit ha jól emlékszem, egy vadsült kísérőjeként ajánlott.

Hozzávalók:
fejenként 1 db kisebb Camembert sajt
a panírozáshoz liszt, tojás és darált dióval kevert zsemlemorzsa
a sütéshez olaj

a mártáshoz:
só és frissen őrölt bors
1 csomag újhagyma
1 ötcentis friss gyömbér-darab vagy 1/2 kávéskanál őrölt gyömbér
1 evőkanál olívaolaj
2 dl száraz vörösbor
2 evőkanálnyi áfonyalekvár
1 kávéskanál mustár
5 dkg vaj
néhány szem friss, vagy mélyhűtött áfonya

A mártással szoktam kezdeni: először előkészítem a hozzávalók közül az újhagymát és a gyömbért. Az újhagymát apróra vágom, a gyömbérdarabot pedig hámozás után lereszelem. Ezután egy közepes méretű serpenyőben az olívaolajon kevergetve megfonnyasztom az újhagymát. Ha már puha, picit megsózom, és hozzáöntöm a vörösbort, majd belekeverem a reszelt gyömbért és a mustárt. Erős lángon felforralom, és addig forrásban tartom, amíg a felére el nem fő. Amikor ez megtörtént, belekeverem az áfonyalekvárt, és megkóstolom. Ha kell, megsózom, és alaposan megborsozom. Amikor az ízek már jól összeértek, a mártást leszűröm és visszaöntöm a serpenyőbe, majd takarékra csavarom alatta a lángot, és miközben kézi habverővel folyamatosan kevergetem, apránként hozzáadom a vajat és a friss, vagy mélyhűtött áfonyaszemeket. A kész, fényes mártást félreteszem tálalásig (az, ami nem fogy el a vacsorához, a hűtőben pár napig eltartható, sült húshoz szoktam adni egy következő napi ebédhez, aminek a körete valamilyen gyümölcsös ragu, de ez majd egy következő poszt-ban!).

A camembert sajtot feldarabolom, ha szükséges. Kisméretű sajtot jobban szeretek használni, mert azt egyben hagyhatom, így kisebb az esélye, hogy sülés közben kifolyik.
Lisztbe, frissen őrölt borssal ízesített felvert tojásba, majd újra lisztbe, tojásba mártom, végül a pár ek darált dióval elkevert zsemlemorzsába, ezt – kézzel segítve - jól rányomkodom. A darált diót mindig úgy készítem, hogy a diót pár percig száraz serpenyőbe pirítom, míg illatos nem lesz, majd ha kihűlt, nem túl durvára ledarálom, A panírozott sajtot forró olajba pár perc alatt megsütöm. Papírtörölközővel bélelt tányérra szedem, ami felitatja a felesleges zsiradékot, majd a mártással együtt tálalom. Vacsorára, egy pohár száraz vörösbor (Castel Bolovanu 2000-es Cabernet sauvignon) kíséretében fogyott el.

9 megjegyzés:

Rita írta...

Ó, pedig az finom (csoki mentával).
Gratulálok, nekem eddig a te alkotásod tetszik a legjobban!

gabojsza írta...

Köszönöm, nagyon kedves vagy!:)))

Ana írta...

Nagyon ínycsiklandó lett. Ahogy fiam mondaná: akajok, akajok, akajok :)

t3v írta...

Nagyon guszta! Viszont ez is olyan kaja, amitől órákra kifekszik az ember, aztán másnap böjtöl :)

gabojsza írta...

Ana: a zseléd igazi műremek!
t3v: a Te mousse-od is istenien néz ki és biztosan mindkettő nagyon finom! Gratulálok Nektek! (és milyen gyorsak voltunk:))))

cserke írta...

Nem akarsz átugrani?? A fiam kedvence a rántott sajt, szegény ritkán jut hozzá, nekem mindig kifolyik...

Nagyon guszta!!

gabojsza írta...

szívesen átugrok (hová is?), vagy egyszerűbb, ha a fiad ugrik át hozzánk!:)))Nálunk is nagy kedvenc, gyakran készítem sokféle sajtból.

cserke írta...

Csak ide a Dunakanyarba :)))
De az sem rossz, ha ő ugrik, addig legalább relaxálok kicsinyt :)))
Írhatnál egy értekezést kifolyásmentes sajtpanírozásról, én időnként duplával is bebukok....

gabojsza írta...

Kérésed számomra parancs! Írtam is egy posztot róla!