2010. február 1.

Erdélyi májas


Hurka, vagy sem? Azt döntse el mindenki maga... Nekem a hurka az, amit az alföldön művelnek és ami rizsből többszörösét tartalmazza mint ez, amit Erdélyben csak májasnak hívnak. Szeretem én mindkettőt, de idén olyan igazi, gyerekkori ízűre vágytam. Lelkesedésem szerencsére ÉP is osztotta, így tisztes adag készült (24 darab), lesz mire rájárni egy ideig. A recept ezúttal nem lesz pontos. Akármennyire haragszom, ha egy receptben csak felsorolják, milyen fűszert használtak, de azt nem, hogy mennyit, ez bizony "érzésre", jobban mondva kóstolgatva készült. Gyerekkoromban a Mama is így csinálta, később a Juci néni volt a májas fűszerezője, majd Édesanyám, de most már én is bevállalom. Lehet, hogy öregszem? :-)

Amiből készült:
2 sertés mája, veséje, tüdeje, szíve
2 kg húsos tokaszalonna
2 kg sovány disznóhús
2 sertésnyelv
4 fél sertésfej, fülek nélkül
1 kg rizs
3 nagy fej hagyma
őrölt szegfűbors
frissen reszelt szerecsendió
frissen őrölt fekete és fehér bors
őrölt fahéj
őrölt gyömbér
morzsolt majoránna


Egy nagy fazékban feltesszük főni a májasnak valókat: az összes belsőséget, a sertésfejeket, nyelveket, húst és tokaszalonnát. Időközben megfőzzük a rizst és megdinsztelünk 3 jó nagy fej hagymát. Ha megfőnek a belsőségek, kivesszük az abaléből és kihűtjük, majd lefejtjük a pofacsontokról a húst, kivágjuk a májasba nem való részeket (szemhéj, ajak, nyelv külső hártyája, stb.), feldaraboljuk és ledaráljuk, összekeverjük a dinsztelt hagymával, a rizzsel, majd fűszerezzük. A majoránna az egyedüli, aminek tudom pontosan a mennyiségét: 8 zacskóval tettünk bele (összesen 120 g), a többi fűszer ízlés szerint került bele. Mivel túl száraz a massza, pár merőkanálnyi abalé (amiben a belsőségek – húsok megfőttek) is kerül bele, a lényeg, hogy lágyabb, bélbe tölthető masszát kapjunk. Ezután hurkatöltő segítségével bélbe töltjük, olyan 20-30 centis hurkákat készítünk és mindkét végüket cérnával megkötjük. Amikor készen vannak, anyai nagymamám által szőtt kendervászon kis zsákba teszünk 2-3 májast, a kis zsák fülét fakanál nyelére akasztjuk, majd beletesszük a forrásban lévő abalébe és 12-15 percig abáljuk. Akkor kell kivenni, ha a kis zsák feljön az abalé tetejére. Kiszedjük a májasokat és deszkára fektetve hagyjuk hűlni.
Serpenyőben sütve, hidegen, melegen, vagy „pitének”, savanyú káposztával esszük.

6 megjegyzés:

Piszke írta...

Disznóság ez a sok disznóság!!!
Lassan ott tartok, hogy veszünk egyet....

Kata írta...

Elég hasonló a mienk is, kivétel az, hogy a szalonnás részeket még kicsi kockákra vágva kisütjük és úgy kerül bele. Az idén sajnos még nem készült...

Sajtkukac írta...

Gabojsza, ez hihetetlen amit itt művelsz :-) Először a kenyerek, aztán ezek a remekebbnél remekebb kolbászok, hurkák..... (közbeszúrva egy-egy süti :-) )
Gyönyörű!!!

Turák Kinga írta...

azt hiszem, aput ide kell szabadítanom, egy kis íz frissítés gyanánt! Természetesen, a miénk is nagyon-nagoyn finom, még a nagyapánk leírása szerint készítik. Lassan nálam is lesznek disznóságos fotók a padlásról... :D

Gasztropusztítás írta...

Gratulálok,remek poszt,csak így olvasatra is beindulnak a pavlovi reflexek,nem sajnáltátok a hozzávalókat,mifelénk ennyi hús csak a hideg májasba kerül amit egy kicsit felfüstölünk .Nem szeretnék a hangulaton rontani,de ma már ilyen ízvilágú hurkákat nem lehet kapni,ezért nagyon fontos hogy ezek a receptek megjelenjenek és a hagyományok ne vesszenek!

Gabojsza írta...

Köszönöm! :-)