”Gombhoz a kabát” levese volt a mai ebédnek. Egy ideje tanyázott a hűtőben némi zsályás vaj (egy mártáshoz sütöttem vajban egy marék zsályalevelet, egy részét felhasználtam, a maradék egyre hátrébb került a hűtő polcán, tegnap este találtam meg). Minap bedobtam a kosárba 2 konzerv fehér babot, különösebb cél nélkül, ma hajnalban gondoltam hozzá a többit, jó kis téli leves lett belőle, ám a konzerv babnak köszönhetően mégis gyors változat.
Hozzávalók 4-5 főre:
2 konzerv fehér bab
3 gerezd fokhagyma, durvára vágva
2 fej vöröshagyma, felaprítva
fél marék friss (morzsolt, vagy fagyasztott) zsályalevél
1 tk vaj
2 nagy sárgarépa, megtisztítva, apróra kockázva
1 darab (házi) füstölt kolbász, vagy szalámi
fél dl száraz fehérbor
só és frissen őrölt bors
Kedvenc levesfőző fazekamban megolvasztom a vajat és rádobom a kis kockákra vágott kolbászt. Kevergetve hagyom, hogy kiolvadjon a zsírja, mielőtt elkezdene letapadni, hozzálöttyintek egy kis fehérbort. Kevergetem-kavargatom, ha jól megsült, de még nem száradt ki (nem kolbász-töpörtyű készítése a cél), egy lyukas kanállal kiszedem a kolbászkockákat, félreteszem. A jóízű zsiradékon megfonnyasztom a hagymát, hozzádobom a fokhagymát, majd a sárgarépát, pár percig dinsztelem, majd hozzáadom a lecsepegtetett, leöblített babot és a sült kolbászkockákat. Felöntöm annyi vízzel, hogy elegendő levesünk legyen, sózom, borsozom és lassú tűzön hagyom főni, míg a sárgarépa is megpuhul. A leves felét leturmixolom, majd visszaöntöm, ezzel be is sűrítem szépen. Ha kell, igazítok a fűszerezésen és forrón tálalom a jó sűrű, finom téli levest. Legközelebb zsálya helyett rozmaringgal ízesítem, gondolom ugyanolyan jó lesz.
Finomabb lenne cannelini babbal, de egyszerűen nem vagyok hajlandó háromszoros árat fizetni érte.
