Ma torkos csütörtök van, ám idén két nappal korábban, kedden torkoskodtunk (ha nem is féláron) Gödöllőn, a Solier Café-ban. A napokban egy másik blogon megjelent eléggé lehangoló éttermi látogatásból született írás alapján kétszeresen is vártam a Heimann borvacsorát a Solier-ban. Most jártam náluk először, de gasztroblogger körökben jó hírnévnek örvend az étterem, a honlapjuk és blogjuk alapján úgy gondoltam, jó helyen töltjük majd az estét. És igazam lett, nem csalódtunk. Olyan tökéletes ízharmóniát, ami az ételek és borok között volt, régen tapasztaltunk.
Heimann borokat kóstolni megint élmény volt, Zoltán és felesége Ági mutatta be őket, abban a stílusban, amit annyira szeretünk. A kiszolgálás gördülékeny és szakszerű volt, jó érzéssel mindig a megfelelő pillanatban jelent meg asztalunknál a mindig mosolygós pincérnő. (Csak a mienk volt mosolygós, a másik pincérnő nagyon komoly volt. Majdnem mogorva)
A menü:
Az istenhozott pohár (mennyivel jobban hangzik, mint a welcome drink!) egy 2007-es Viognier, amit utolsó szekszárdi látogatásunkon még hordóból kóstoltunk. Kaptunk hozzá egy kosár házi kenyeret, amit a Solier helyben süt. Mindegyik nagyon jó a maga nemében, nálam a hagymás változat vitte a prímet, repetát is abból kértünk.
Az előételt - chilis juhsajtkrém házi sonkával, sós ostya tölcsérben - egy 2008-as Fuschli kísért. Az ostyatölcsér kellemes (lehetett volna ropogósabb), a juhsajtkrém kimondottan jó, de chilit sehogyan sem éreztem benne. A házi sonka sütve díszelgett a krém tetején és nagyon sós volt, de erről nem a Chef tehet, mert a házi füstölt sonka sütve már csak ilyen.
A következő fogás jércemell mousse, sültpaprika veloutéval, petrezselyem olajjal és zöldfűszeres stanglival, amit egy 2007-es Kadarka kísért. Telitalálat itt is az ízpárosítás. A zöldfűszeres stangli olyan jó, hogy azóta is azt enném, a sültpaprika velouté ízes és krémes. A petrezselyem olaj lehetne üdébb, persze csak akkor, ha helyben készül Thermomixben (azzal készült?), a jércemell mousse jópofa, játékos megjelenése a levesbetétnek.
Kacsamell és cékla „lasagne”, sós karamell ropogóssal (ebben fekete szezámmag) és meggy coulis következett 2007-es Merlot kíséretében. Minden egyes falatnál kortyoltam egyet a borból és hangosan adtam hangot megelégedettségemnek, kb abban a stílusban, mint a Julie és Julia filmben, az amerikai kiadó munkatársa, amikor elkészíti Julia Child kéziratából a boeuf bourguignont és megkóstolja…
A főétel: borjú szűz és pofa, kellevélbe csomagolt vargányás árpagyöngy rizottóval és szilvás rakott palacsintával. Ez volt az est fénypontja, a 2006-os Pinot Noir kísérettel. Ezért az egy fogásért is érdemes lett volna Gödöllőre utazni! A szűzre nem találok szavakat (a pofára már talán), a kellevélben tálalt vargányás gersli annyira jó volt, hogy vettem már kelkáposztát, hogy itthon is elkészítsem (gerslit és szárított vargányát mindig tartok „kéznél”). Lehet, hogy 1-2 napon belül böjti főfogássá avanzsálom:-)
A vaddisznó gerinc sajnos túlsült, a vörösboros demi-glace sem segített már rajta… a májas hurka jobb, mint a mienk (szomszéd fűje mindig zöldebb), a lencsefőzelék pedig zseniális! A fogást kísérő 2006-os Barbár az i-re a pont.
A desszert is mély nyomot hagyott bennem, a 2006-os Cervaes szépen kísérte a „3D” fantázia nevű csokoládé, eper, meggy, szarvasgomba és sajt kompozíciót.
kép innen
Fodor Sándor Chef az egyik döntős a Magyar Gasztronómiai Egyesület által szervezett Hagyomány és Evolúció versenyen, a vacsora végén kulisszatitkokat is elárult a döntős menüjével kapcsolatban. Ezúton is sok sikert kívánok és vasárnap a helyszínen, a Gerbeaud házban szurkolok majd neki:-)
Solier Étterem és Café
2100 Gödöllő, Dózsa György út 13.
Tel: 06 20 396 5512 vagy 06 20 322 0372
Az étteremlátogatás időpontja: 2010. február. A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.
