2010. február 12.

Házi panírmorzsa

Évek óta házilag készített zsemlemorzsát, panírmorzsát használok. A maradék kenyeret (legjobb a saját sütésű), vagy zsemlét megfosztom a héjától (főleg a házi sütésű kenyér alsó kérge már nem igazán alkalmas morzsakészítésre), két-három napig hagyom szikkadni, ezután kisebb kockára vágom, egy tepsibe rakom, és miután sütöttem valamit a sütőben, résnyire nyitva hagyva annak ajtaját, a hűlőfélben lévő sütőbe teszem száradni, másnapig. Ha már száraz, egy vászonzsákba kerül, majd ha Édesapámnak kedve támad morzsát darálni, előveszi a több, mint 100 éves diódarálót és ledarálja rajta a kenyér és zsemle kockákat.


Egyszerre sosem készít sokat, mindig csak annyit, amennyi a zsemlemorzsás edénybe (egy jól záródó Tupper tároló) belefér.
Egyszerű, olcsó és praktikus alternatívája ez a boltban kapható zsemlemorzsának. Biztosan nem dohos, nincs benne szemét, nem úgy söprögették össze…
Panírozáskor néha keverek a morzsába reszelt parmezánt, szezámmagot, vagy darálóban porított szárított paradicsomot, de aprított zöldfűszerekkel keverve is nagyon finom panír készíthető. Olcsó és nem ráz:-)

10 megjegyzés:

duende írta...

Így igaz. A boltiba ki tudja mi kerül. Én is mindig összegyűjtöm a sütő alatti fiókban a zsemléket, kenyereket, és magam daraálom le. Bár tupperem sajna nincs, viszont az új cipőknek a dobozait nem dobom el. Kiválóak morzsatárolásra. :)

Kata írta...

Nem hiszed el, de tegnap fényképeztem zsemlemorzsa készítést:)- jegelem egy kicsit a közreadást. Szerintem is nagy hülyeség pénzt adni azért, amiért gyakorlatilag csak minimális erőfeszítést kell tenni.

nokedlis írta...

érdekes volt, ahogy leírtad, mi mindent "csinálsz" még a kenyérrel, mielött apukád ledarálja. gondolkodóba estem, hogy én nem egyszerüsítem-e le túlzottan: ha látom, hogy ránkszáradna a kenyér/ bagett, még idöben jó ujjnyi szeletekre vágom, aztán hagyom magának megszáradni. ha idöm van rá (vagy eszembe jut), ledarálom. én is mindig csak annyit, hogy egy jól záródó fémdobozba beleférjen;-)

Vörösbor írta...

Külön a barna, külön a fehér, külön a kalács.... a daráló is stimmel, ugyanez a kék, nagyon szerettem. Nagyanyámtól örököltük, anyám a világ minden kincséért sem használt volna mást. És valóban másként darálja a prézlit is, a diót is.

Gabojsza írta...

Vörösbor, ahogy mondod!:-)

Van Kiadó írta...

Régi mániám pl a tejberizs és tejbedara készítése. A tejberizsrl, miután csészécskében műaromával izézve lehet megvásárolni, leánykahegyek nemsejtik, hogy ...
és a csipkebogyó, amitől vereslenek a magyar fasorok november végén
s megvesszük, amit negyedóra alat leszedhetünk, ezer- s ezer pénzeken...

Seafalcon írta...

Kösz a tippeket!
Azért jók ezek a blogolások, mert sose tudod, miben segítesz a másiknak. Most például elmondtam az asszonykámnak, és kapott rajta, hogy akkor:
- A szárított paradicsomot le lehet darálni?
Mert olívás, szárított paradicsomos kenyeret készít a jövő heti vendégeinknek. (És az csuda finom!)

Gabojsza írta...

A félig szárított, olajban eltett változatot inkább késsel aprítanám, de a "csontszárazra" aszalt változatot késes robotgépben le szoktam darálni. Pesto-ba, töltelékbe, panírozáshoz, kenyérbe használom.

Seafalcon írta...

Van egy adag - sütőben felejtett - csontszáraz aszalmányos paradicsomunk, erről lenne szó. Darálót neki!

Gabojsza írta...

Na erről beszélek...:-)