2010. február 11.

Diós laska


Még tavaly írtam egy ajándékposztot, kedves bloggertársam egy saját könyvvel kedveskedett cserébe, melyben Zita néni és Arnold történetei olvashatóak. Vicces és elgondolkodtató történetek, Erdélyből elszármazottaknak különösen jólesőek. A második történetben szó esik a diós laskáról. De régen is ettem…

De íme a történet:

„A flekkencsapda
- Mától fogva nem eszek húst! - Jelenik meg Kisarnold a konyhaajtóban. - És nem akarom azt, hogy feleslegesen győzködjetek. Az állatok sajnálatra méltó társaink, ráadásul nem is egészséges hússal táplálkozni. Csak purinok és trikinek valamint kergekór bacilusok vannak benne!
- Mit mondjak, ez is egy vélemény. - Köszörüli meg a torkát Arnold. - Mondd, nem tudnál holnapig várni az elhatározással? Ez így egy kicsit hirtelen jött. Szó se róla, fontos az egészség, a tiszta lelkiismeret, csak hát az átállás sok problémával jár. Gondoltál te például arra, hogy mi lesz akkor, ha majd meghívnak vacsorára, és amíg a többiek ínyét fönséges zamatok árasztják el addig te hevenyében rögtönzött, főtt brokkolit fogsz rágcsálni?
- Manapság minden vendéglőben tudnak vegetariánius menüvel szolgálni. Tészta, szója, zöldség ... - Vonja meg a vállát Kisarnold. Látszik rajta, hogy alaposan megtárgyalták az iskolában. Dobozos kólát vesz ki a hűtőből és bevonul a szobájába.
- És tojást? Vagy talán azt sem fogsz enni? - Nyomul utána Arnold. - Sajtot azért rakhatok a vajaskenyérre, vagy tejterméket sem fogyasztasz majd, mint a vegánok?
Kisarnoldon először mutatkoznak a tanácstalanság jelei, zavarában a távirányítóval pásztáz a csatornák között. Arnold valamivel nyugodtabban csukja rá az ajtót. Egy ideig matat még konyhában, aztán bejön és leül velem szemben a kanapéra.
- Csak így, egybõl vegetariánussá válni. És te egy szót sem szólsz? - Néz rám szemrehányóan.
- Éppenséggel nem örülök, de elég, hogy ha csak te esel pánikba. - Vonom meg a vállamat.
Nem mondom, engem sem ért váratlanabbul a bejelentés, hiszen ha valaki igazán húsos a családban, akkor az Kisarnold. Arnold mindenevõ, én meg inkább az salátástálak és az édességek felé húzok.
- Te tudod, hogy ez mivel jár? Minden ételt megvizsgálni, a pincért kifaggatni … Karácsonykor főtt krumplit majszolni, miközben a többiek, kihasználva a munkaadó bõkezűségét, a sonkaszeletekkel, húsgombócokkal, füstölt-pácolt lazacszeletekkel púposra rakott tányérjaikkal már harmadszor térnek vissza a roskadásig megrakott svédasztaltól. - Arnold megborzong a gondolattól.
- Tulajdonképpen az a sok hús sem egészséges. - Nyugtatom háborgó kedélyét. - Akárki is mondta azt, hogy fogainkkal ássuk a sírunkat, de igaza volt. És azt se felejtsd, hogy annak idején, a hús nélküli években mindent kipróbáltunk, a csalán rügyeitől a pitypang leveléig … És lám, itt vagyunk, túléltük. Végül is a zöldségekben sokkal több vitamin van … és mire lenne nagyobb szüksége a fejlődésben levő szervezetnek, mint a vitaminokra?
- Ha állandóan arra gondolsz amit eszel, akkor hamarosan egy vitamin ABC és egy kalóriatáblázat fogja kitölteni az agyadat. - Arnold nem hagyja magát meggyőzni. - Mondd, hallottál te a makrobiótikáról? - Bátortalanul bólintok, mire folytatja. - A főtt gabonát, magokat tartják a legmegfelelőbb ételnek, és főtt algákkal, babfélékkel és zöldséggel egészítik ki az étlapjukat. A lakto-ovo-vegetariánusok ezekhez képest aránylag mérsékeltebbek, hiszen nemcsak zöldséget, hanem tojást és tejtermékeket is fogyasztanak. - Elmosolyodik. - Igaz is, a Főtéren volt is egy vendéglő, a lábasház mellett, Lakto-Vegetaránius-nak hívták. Tejfölös-tehéntúrós puliszkát csak ott tudtak rendesen csinálni.
- Azóta sokat változott a világ. - Sóhajtok, részben a felidézett emlék hatására. - A bicsérdisták a sírukban foroghatnak, annyi ágazata van már az éhenhalással kacérkodóknak. Nézd meg a vegánokat, a totális vegetáriánusokat. Sem bőrdzsekit sem pedig gyapjúpulóvert nem viselnek, annyira szeretik az állatokat. Amellett nix nikotin, narkotika és alkohol. Amit mellesleg csak helyeselni lehet.
- Egy frászt, nem az állatokat szeretik, hanem a növényeket gyűlölik. - Vigyorog Arnold. - Egy grafittis könyvben olvastam. - Teszi hozzá. - Már csak az hiányzik, hogy valakinek az is az eszébe jusson …
- Azt is kitalálták már a frugivorok! - Fagyasztom a vigyort az arcára. - Meghagyják a növények jogát az élethez. Csak a növények termését fogyasztják: diót, gyümölcsöt és gabonaféléket. Salátákban õk sem szűkölködnek, mert gyümölcsnek számít az ugorka, paradicsom, babfélék, paprika, szóval azok a zöldségek amelyek gyümölcsként nőnek.
- Azt is meg tudnád mondani, hogy most mit készítsek ebédre? - Szakít félbe egy legyintéssel Arnold.
- Hallottad mit mondott: Mindegy, csak ne legyen benne hús! - Húzom Arnoldot. - Igazad van, most törhetjük a fejünket, hogy mit főzzünk ebédre. Édesanyám szokta mondogatni a szűkös időkben, hogy húsból bezzeg mennyire könnyű ebédet készíteni. Azt is mondta, hogy a szegénység nem szégyen, hanem kényelmetlen, aztán nekiállt és krumpliból vagy répából csinált főzeléket, amit aztán fintorogva piszkáltunk.
- A halat nem is kérdeztem. - Int Arnold Kisarnold szobája felé. - De az sem lenne nagy vigasz. A csuka, a lazac, és a pisztráng méregdrága, kész anyagi csőd halat flekkenezni.
- Lehet zöldségből is flekkent készíteni. - Vigasztalom. - A szója ismert húspótló, hallottam, hogy még hamburgert is lehet hamisítani vele. A rántott padlizsán, a gomba, karfiol, a tök, mind kiváló csemege. Igaz, hogy drágább mint a csirkehús, de ha már így alakult ... Aztán ott van a számtalan tésztaféle - otthon laskának neveztük - amit cukorral, dióval, mákkal, ízzel lehet fogyasztani. Édesapám soha nem tudott betelni a diós laskával, minden áldott vasárnap azt kért ebédre. Gyulafehérváron, a papoknál járt kollégiumba, és azok mindig kispórolták belőle a diót. Enyhén viszolyogva néztük, amint a világról megfeledkezve lapátolta be a cukros dióval vastagon beszórt laskát. Addig szinte nem is vett lélegzetet, amíg fényesre nem takarította a tányért.
- Ha nekik van igazuk, akkor meg, hogy a fenébe éltek meg az emberek a vitaminok felfedezése előtt?! - Tér vissza az eredeti témához Arnold. - A homéroszi hősök túlnyomórészt húson, kenyeren és boron tengették az életüket, és a rómaiak orgiájából sem hiányoztak a lukulluszi falatok. Saláta nem szerepelt az étrendjükben, és mégis az erő a szépség és az egészség példaképeivé váltak … Miért, hallottál te olyat, hogy római saláta? Vagy szerinted létezik akár egy vegetariánus bányász avagy öntőmunkás? - Kimeredt szemekkel mered rám. - Az állati eredetű táplálék hamarabb melegíti fel az emberi testet, mint a növényi eredetű. Ez közismert tény. Ezért is esznek északon több húst. Mi pedig északon élünk, és én igenis fázok néha.
- Tévedsz, találkoztam olyan fizikai munkással is, aki vegetariánus volt. - Kivételesen nem az ellenkezés ösztöne váltja ki belőlem az emléket. - Simon, az intézetünk asztalosa, hosszú éveken keresztül együtt ebédelt Demeterrel, a fűtővel. Az egyik nap Simon, a másik nap Demeter hozta otthonról, két kis lábosban a szerény, de kalóriadús ebédet. A fasírozottak nagysága és száma, a kovászos ugorka vastagsága, mind megmérettek, úgy, hogy egyikük se érezhette magát megrövidítve. Gyakran sütöttek füstölt szalonna zsírjában tükörtojást, amihez Simon felesége szállította a tormás, ecetes céklát. Egy szép nap aztán, Simon - mert éppen õ volt a soron - ellentmondást nem tűrő hangon bejelentette, hogy továbbra is szívesen ebédel Demeterrel, de csak szigorúan vegetariánus alapon. Demeter szó nélkül kanalazta az üres borsófőzeléket, csak komor tekintete árulta el, hogy gondolatai messze járnak. A hír hamar terjedt a műhelyben, hamarosan az egész intézet tudta, hogy másnap eldől, hogy Demeter ezentúl egyedül fog ebédelni, vagy Simon példáját követve õ is vegetariánussá válik.
- Amilyen anyagiasnak írtad le őket, az utóbbi valószínűbb. - Tippel Arnold.
- Másnap délben Demeter alaposan letisztított vaslapot helyezett az eredetileg a tepsinek tervezett állványra, és a legmagasabb fokozatra állította a gázégőt. Tarsolyából a habosra vert krumplipürével telt kislábosokon kívül egy zsírpapírba bugyolált csomag, fehér kenyér valamint zöldség került elő. A paradicsomot, hagymát és a paprikát apró szeletekre vágta, megsózta és jól összekavarta. A zsírpapírból, kétujjnyi vastagra vágott, alaposan megfűszerezett karajszeleteket vett elő, amelyeket egyenként beolajozott majd a felhevült lapra helyezett. A sercegő hang által az akaraterőn ütött résen betóduló illat hullámokban mosta el a maradék ellenállást, és Simon, aki mindaddig szó nélkül követte figyelemmel az eseményeket, megadóan tartotta a tányérját a fűszeres zsírtól csepegő szelet alá …
Arnold szája a füléig ér, felpattan a kanapéról. A konyhából pár perc múlva ínycsiklandozó illatok szivárognak ki. Kisarnold előkerül a szobájából, lezökken a helyére. Lesütött tekintetét a tányérját félig eltakaró, zaftos karajra, a pürédomb közepén csillogó sültzsír tavacskára szegezi. Arnold közben könnyű sört bont és a poharakba tölti. Kisarnold még egy ideig a csalamádét piszkálja a villájával, aztán nagyot sóhajt és nekilát az evésnek.
- Nem kell restellned, hiszen tudvalevő, hogy a jól átsült flekken a vegetariánus legnagyobb öröme. - Emeli koccintásra a poharát Arnold. - Ezt egy svéd humoristától tudom. És ha nem vetted volna észre, gombával sütöttem ki. - Mutat a tányér szélére kipiszkált, üvegesre pirult maradékra.”

De térjünk vissza a diós laskához: a tésztája házilag készült. Minden nyáron Édesanyám összefog három szomszédasszonyával és pár nap alatt elkészítik a 4 család egész évre való tarhonya és diós, mákos laskának való szükségletét. Ha pedig diós laskára támad kedvünk, nincs más dolgunk, mint megfőzni egy adag finom házi tésztát, megszórni darált dióval és cukorral.
Ha ma ennék először diós laskát, nem biztos, hogy ízlene…de már vagy 40 éve eszem:-)

2 megjegyzés:

gondaanyu írta...

Egy pár évig ott a pincénknél lakott egy Székelyudvarhely mellől ideköltözött fiú.
Tudtam én, hogy paszuly, meg pityóka és egyebek, de amikor azt mondta: János bácsi összegereblyéztem a lapit! - egy pillanatig gondolkodni kellett. De nem sokáig !

Gabojsza írta...

Most már a laskát is tudod:-)