2010. február 11.

Diós laska


Még tavaly írtam egy ajándékposztot, kedves bloggertársam egy könyvvel kedveskedett cserébe, melyben Zita néni és Arnold történetei olvashatóak. Vicces és elgondolkodtató történetek, Erdélyből elszármazottaknak különösen jólesőek. A második történetben szó esik a diós laskáról. De régen is ettem…

De íme a történet:

„A flekkencsapda
- Mától fogva nem eszek húst! - Jelenik meg Kisarnold a konyhaajtóban. - És nem akarom azt, hogy feleslegesen gyõzködjetek. Az állatok sajnálatra méltó társaink, ráadásul nem is egészséges hússal táplálkozni. Csak purinok és trikinek valamint kergekór bacilusok vannak benne!
- Mit mondjak, ez is egy vélemény. - Köszörüli meg a torkát Arnold. - Mondd, nem tudnál holnapig várni az elhatározással? Ez így egy kicsit hírtelen jött. Szó se róla, fontos az egészség, a tiszta lelkiismeret, csak hát az átállás sok problémával jár. Gondoltál te például arra, hogy mi lesz akkor, ha majd meghívnak vacsorára, és amíg a többiek ínyét fönséges zamatok árasztják el addig te hevenyében rögtönzött, fõtt brokkolit fogsz rágcsálni?
- Manapság minden vendéglõben tudnak vegetariánius menûvel szolgálni. Tészta, szója, zöldség ... - Vonja meg a vállát Kisarnold. Látszik rajta, hogy alaposan megtárgyalták az iskolában. Dobozos kólát vesz ki a hûtõbõl és bevonul a szobájába.
- És tojást? Vagy talán azt sem fogsz enni? - Nyomul utána Arnold. - Sajtot azért rakhatok a vajaskenyérre, vagy tejterméket sem fogyasztasz majd, mint a vegánok?
Kisarnoldon elõször mutatkoznak a tanácstalanság jelei, zavarában a távirányítóval pásztáz a csatornák között. Arnold valamivel nyugodtabban csukja rá az ajtót. Egy ideig matat még konyhában, aztán bejön és leül velem szemben a kanapéra.
- Csak így, egybõl vegetariánussá válni. És te egy szót sem szólsz? - Néz rám szemrehányóan.
- Éppenséggel nem örülök, de elég, hogy ha csak te esel pánikba. - Vonom meg a vállamat.
Nem mondom, engem sem ért váratlanabbul a bejelentés, hiszen ha valaki igazán húsos a családban, akkor az Kisarnold. Arnold mindenevõ, én meg inkább az salátástálak és az édességek felé húzok.
- Te tudod, hogy ez mivel jár? Minden ételt megvizsgálni, a pincért kifaggatni … Karácsonykor fõtt krumplit majszolni, miközben a többiek, kihasználva a munkaadó bõkezûségét, a sonkaszeletekkel, húsgomobócokkal, füstölt-pácolt lazacszeletekkel púposra rakott tányérjaikkal már harmadszor térnek vissza a roskadásig megrakott svédasztaltól. - Arnold megborzong a gondolattól.
- Tulajdonképpen az a sok hús sem egészséges. - Nyugtatom háborgó kedélyét. - Akárki is mondta azt, hogy fogainkkal ássuk a sírunkat, de igaza volt. És azt se felejtsd, hogy annak idején, a hús nélküli években mindent kipróbáltunk, a csalán rügyeitõl a pitypang leveléig … És lám, itt vagyunk, túléltük. Végül is a zöldségekben sokkal több vitamin van … és mire lenne nagyobb szüksége a fejlõdésben levõ szervezetnek, mint a vitaminokra?
- Ha állandóan arra gondolsz amit eszel, akkor hamarosan egy vitamin ABC és egy kalóriatáblázat fogja kitölteni az agyadat. - Arnold nem hagyja magát meggyõzni. - Mondd, hallottál te a makrobiótákról? - Bátortalanul bólintok, mire folytatja. - A fõtt gabonát, magokat tartják a legmegfelelõbb ételnek, és fõtt algákkal, babfélékkel és zöldséggel egészítik ki az étlapjukat. A lakto-ovo-vegetariánusok ezekhez képest aránylag mérsékeltebbek, hiszen nemcsak zöldséget, hanem tojást és tejtermékeket is fogyasztanak. - Elmosolyodik. - Igaz is, a Fõtéren volt is egy vendéglõ, a lábasház mellett, Lakto-Vegetaránius-nak hívták. Tejfölös-tehéntúrós puliszkát csak ott tudtak rendesen csinálni.
- Azóta sokat változott a világ. - Sóhajtok, részben a felidézett emlék hatására. - A bicsérdisták a sírukban foroghatnak, annyi ágazata van már az éhenhalással kacérkodóknak. Nézd meg a vegánokat, a totális vegetáriánusokat. Sem bõrdzsekit sem pedig gyapjúpullóvert nem viselnek, annyira szeretik az állatokat. Amellett nix nikotin, narkotika és alkohol. Amit mellesleg csak helyeselni lehet.
- Egy frászt, nem az állatokat szeretik, hanem a növényeket gyûlölik. - Vigyorog Arnold. - Egy grafittis könyvben olvastam. - Teszi hozzá. - Már csak az hiányzik, hogy valakinek az is az eszébe jusson …
- Azt is kitalálták már a frugivorok! - Fagyasztom a vigyort az arcára. - Meghagyják a növények jogát az élethez. Csak a növények termését fogyasztják: diót, gyümölcsöt és gabonaféléket. Salátákban õk sem szûkölködnek, mert gyümölcsnek számít az ugorka, paradicsom, babfélék, paprika, szóval azok a zöldségek amelyek gyümölcsként nõnek.
- Azt is meg tudnád mondani, hogy most mit készítsek ebédre? - Szakít félbe egy legyintéssel Arnold.
- Hallottad mit mondott: Mindegy, csak ne legyen benne hús! - Húzom Arnoldot. - Igazad van, most törhetjük a fejünket, hogy mit fõzzünk ebédre. Édesanyám szokta mondogatni a szûkös idõkben, hogy húsból bezzeg mennyire könnyû ebédet késziteni. Azt is mondta, hogy a szegénység nem szégyen, hanem kényelmetlen, aztán nekiállt és krumpliból vagy répábol csinált fõzeléket, amit aztán fintorogva piszkáltunk.
- A halat nem is kérdeztem. - Int Arnold Kisarnold szobája felé. - De az sem lenne nagy vigasz. A csuka, a lazac, és a pisztráng méregdrága, kész anyagi csõd halat flekkenezni.
- Lehet zöldségbõl is flekkent késziteni. - Vígasztalom. - A szója ismert húspótló, hallottam, hogy még hamburgert is lehet hamisítani vele. A rántott padlizsán, a gomba, karfiol, a tök, mind kiváló csemege. Igaz, hogy drágább mint a csirkehús, de ha már így alakult ... Aztán ott van a számtalan tésztaféle - otthon laskának neveztük - amit cukorral, dióval, mákkal, ízzel lehet fogyasztani. Édesapám soha nem tudott betelni a diós laskával, minden áldott vasárnap azt kért ebédre. Gyulafehérváron, a papoknál járt kollégiumba, és azok mindig kispórolták belõle a diót. Enyhén viszolyogva néztük, amint a világról megfeledkezve lapátolta be a cukros dióval vastagon beszórt laskát. Addig szinte nem is vett lélegzetet, amíg fényesre nem takarította a tányért.
- Ha nekik van igazuk, akkor meg, hogy a fenébe éltek meg az emberek a vitaminok felfedezése elõtt?! - Tér vissza az eredeti témához Arnold. - A homéroszi hõsök túlnyomórészt húson, kenyeren és boron tengették az életüket, és a rómaiak orgiájából sem hiányoztak a lukulluszi falatok. Saláta nem szerepelt az étrendjükben, és mégis az erõ a szépség és az egészség példaképeivé váltak … Miért, hallottál te olyat, hogy római saláta? Vagy szerinted létezik akár egy vegetariánus bányász avagy öntõmunkás? - Kimeredt szemekkel mered rám. - Az állati eredetû táplálék hamarabb melegiti fel az emberi testet, mint a növényi eredetû. Ez közismert tény. Ezért is esznek északon több húst. Mi pedig északon élünk, és én igenis fázok néha.
- Tévedsz, találkoztam olyan fizikai munkással is, aki vegetariánus volt. - Kivételesen nem az ellenkezés ösztöne váltja ki belõlem az emléket. - Simon, az intézetünk asztalosa, hosszú éveken keresztül együtt ebédelt Demeterrel, a fûtõvel. Az egyik nap Simon, a másik nap Demeter hozta otthonról, két kis lábosban a szerény, de kalóriadús ebédet. A fasírozottak nagysága és száma, a kovászos ugorka vastagsága, mind megmérettek, úgy, hogy egyikük se érezhette magát megrövidítve. Gyakran sütöttek füstölt szalonna zsírjában tükörtojást, amihez Simon felesége szállította a tormás, ecetes céklát. Egy szép nap aztán, Simon - mert éppen õ volt a soron - ellentmondást nem tûrõ hangon bejelentette, hogy továbbra is szívesen ebédel Demeterrel, de csak szigorúan vegetariánus alapon. Demeter szó nélkül kanalazta az üres borsófõzeléket, csak komor tekintete árulta el, hogy gondolatai messze járnak. A hír hamar terjedt a mûhelyben, hamarosan az egész intézet tudta, hogy másnap eldõl, hogy Demeter ezentúl egyedül fog ebédelni, vagy Simon példáját követve õ is vegetariánussá válik.
- Amilyen anyagiasnak írtad le õket, az utóbbi valószínûbb. - Tippel Arnold.
- Másnap délben Demeter alaposan letisztított vaslapot helyezett az eredetileg a tepsinek tervezett állványra, és a legmagasabb fokozatra állította a gázégõt. Tarsolyából a habosra vert krumlipürével telt kislábosokon kívül egy zsírpapírba bugyolált csomag, fehér kenyér valamint zöldség került elõ. A paradicsomot, hagymát és a paprikát apró szeletekre vágta, megsózta és jól összekavarta. A zsírpapírból, kétújjnyi vastagra vágott, alaposan megfûszerzett karajszeleteket vett elõ, amelyeket egyenként beolajozott majd a felhevült lapra helyezett. A sercegõ hang által az akaraterõn ütött résen betóduló illat hullámokban mosta el a maradék ellenállást, és Simon, aki mindaddig szó nélkül követte figyelemmel az eseményeket, megadóan tartotta a tányérját a fûszeres zsírtól csepegõ szelet alá …
Arnold szája a füléig ér, felpattan a kanapéról. A konyhából pár perc múlva ínycsiklandozó illatok szivárognak ki. Kisarnold elõkerül a szobájából, lezökken a helyére. Lesütött tekintetét a tányérját félig eltakaró, zaftos karajra, a pürédomb közepén csillogó sültzsír tavacskára szegzi. Arnold közben könnyû sört bont és a poharakba tölti. Kisarnold még egy ideig a csalamádét piszkálja a villájával, aztán nagyot sóhajt és nekilát az evésnek.
- Nem kell restellned, hiszen tudvalevõ, hogy a jól átsült flekken a vegetariánus legnagyobb öröme. - Emeli koccintásra a poharát Arnold. - Ezt egy svéd humoristától tudom. És ha nem vetted volna észre, gombával sütöttem ki. - Mutat a tányér szélére kipiszkált, üvegesre pirult maradékra.”

De térjünk vissza a diós laskához: a tésztája házilag készült. Minden nyáron Édesanyám összefog három szomszédasszonyával és pár nap alatt elkészítik a 4 család egész évre való tarhonya és diós, mákos laskának való szükségletét. Ha pedig diós laskára támad kedvünk, nincs más dolgunk, mint megfőzni egy adag finom házi tésztát, megszórni darált dióval és cukorral.
Ha ma ennék először diós laskát, nem biztos, hogy ízlene…de már vagy 40 éve eszem:-)

2 megjegyzés:

gondaanyu írta...

Egy pár évig ott a pincénknél lakott egy Székelyudvarhely mellől ideköltözött fiú.
Tudtam én, hogy paszuly, meg pityóka és egyebek, de amikor azt mondta: János bácsi összegereblyéztem a lapit! - egy pillanatig gondolkodni kellett. De nem sokáig !

Gabojsza írta...

Most már a laskát is tudod:-)