Az egész hely a konyháról szól, senki és semmi nem marad a háttérben, mégis nyoma sincs idegbajnak, kapkodásnak, mindenki jókedvűen, mosolyogva végzi a dolgát.
Olvastam a rideg fémasztalokról, ehhez képest meleg, fa asztalhoz telepedünk, később látom, hogy a fém asztalok is megvannak, kicsit odébb.
Azonnal ott terem a pincér az étlappal és kész szomjunkat oltani. Megkapjuk az innivalónkat és odatelepszünk a pulthoz, a konyhához, naná, hogy a Jenei Tamás mellé, mert ő a kedvencem, ő főz a leginkább szívvel-lélekkel a TvPaprikán. Ha húsz évvel fiatalabb lennék, bevállalnék pár ajtócsapkodást miatta, így elsősorban a lelkesedését élvezem, látszik rajta a képernyőn, hogy szívesen, hozzáértéssel és lelkesedéssel csinálja, amit csinál. Rögtön szóba is elegyedünk és kellemesen elbeszélgetünk amíg megérkeznek az előételek, a főételek után oda is ül az asztalunkhoz és elmeséli, hogy készült a marhapofám, eltrécselünk Heston Blumenthálról, meg Giorgio Locatelliről, aztán felpattan és maga intézkedik a desszertünkről, amit személyesen szolgál fel. „Elolvadhatok?” kérdezi Nagylány… nyugodtan, engem már levett a lábamról!
Nagylány előételnek spanyol tortillát kér sült paprikával, én libanoni padlizsánt pitával.
A tortilla fényévekkel jobb, mint az enyém, a sült paprika nagyon finom, az olajbogyók szintén.
A padlizsánom jó, de izgalmaktól mentes, a pita nem a legsikerültebb példány, nem értem miért, mert Pesten sok helyen, jó minőségben kapható és helyben elkészíteni sem lenne ördöngösség… (még én is meg tudom csinálni)
A braisingelt borjú remek, majdnem elolvad a számban. A mártás nekem spéci nem ízlik, hiányzik belőle valami kis fűszer, ami feldobná az ízét. A polenta kellemes, kissé tejes, a sültpaprika kockák nem olyan finomak mint a spanyol tortilla sültpaprikája és sótlan, de sebaj, ezen lehet segíteni.
Nagylány jobban választott, zsályás csirkéje igazán ízes, szaftos, a bacon köntös ropogós, egyszóval tökéletes. Ízlik neki a zöldsaláta dressingje is, csak a kuszkusz lehetne kevésbé hideg.
A desszertekben nem találok hibát, és nem csak azért, mert személyesen Tamás szolgálta fel nekünk:-)
A sajttorta és a csokitorta narancsfagyival egyszerűen tökéletes, csak némi díszítést hiányolok a tányérrol.
Nem is ecsetelem, érdemes kipróbálni.Hazahoztunk és megkóstolunk egy pastrami szendvicset. A Pastrami pastramija igazán jó, jobbat érdemelne mint az őt körülölelő kenyér, a hozzá adott uborka nekem nagyon sós.
Bevallom, nagyon élveztem és abban biztos vagyok, hogy visszatérek, de nem az ételek miatt, hanem a hangulat, a környezet és a fiúk miatt. Legközelebb nagyon szívesen találkoznék Magos Zoltánnal is:-)
Pastrami Kávéház Étterem
1036 Budapest, Lajos utca 93-99.
Az étteremlátogatás időpontja: 2009. június. A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.
