2009. június 19.

Gasztrotúra, folytatás


Gasztromániás, gyakorló hobbiszakácsként gyakran megfordulok a Culinaris boltjaiban mert van, ami csak ott kapható és ilyenkor igyekszem figyelmen kívül hagyni a brutális árakat. Kedvencem a Perc utcai boltjuk, ott legtöbbször találok parkolót, a választék is jobb mint a Hunyadi téren. Nemrég nyílt üzletük a Parlament közelében, a bolton belül egy kis bisztró-szerű étkező részt is kialakítottak, egészen aprócska, kb huszonöt ember tud leülni egyszerre, jó időben az utcafronton, a járdára kirakott kis asztaloknál is helyet lehet foglalni.
Ha már Pesten voltam és gasztrotúráztunk Nagylánnyal, elugrottunk ide ebédelni, megnézni mit tud a konyha ott, ahol a különleges alapanyag és fűszer karnyújtásnyira van, szó szerint.

Nekem a benti székek kényelmetlenek (ezzel a főzőestjeiken is meg szoktam küzdeni), ezért kint foglaltunk helyet, ott egy fokkal kényelmesebb. A szikrázó napsütés ellenére nem húzták ki az árnyékolókat, de sebaj, mindkettőnkön volt napszemüveg:-)

Ha jól érzékeltem napi ajánlat van, a választékot a falra függesztett, krétával írt tábláról lehet leolvasni, meg a nyomtatott egyoldalas étlapról, amit a szuperkedves személyzet az ember kezébe nyom, amint helyet foglal. Az asztalokon kis kínálóban jóízű chilis tortilla chips, mellette Maldon só, barna cukor, fogpiszkáló. Nagylány helyben facsart almalével, én az ásványvizek királynőjével, Borsec-al oltom a szomjam.
Kezdésnek kókuszos csirkét kérek okrával, azon egyszerű okból, hogy okrát még sosem ettem, ideje kipróbálni. A salátám nagyon friss és ropogós, külön-külön minden jóízű, csak valahogy az összhang hiányzik a végeredményből. Nagylány ráksalátája barna rizs vermicsellivel viszont nagyon finom, már bánom, hogy nem azt kértem én is.
Főételnek én sot l'y laisse-t kérek fávababbal, karamellizált salottal és burgonya frikasszéval, ez már igazán jó választásnak bizonyul.
A sot l'y laisse (‘szolilesz’, avagy bolond, aki otthagyja) nem más, mint a csirke hátán kétoldalt található cseresznyeméretű, gömbölyded húsdarab, mely igen ízletes és az utóbbi időben felkapott alapanyag a gasztronómiában.
A mártás nem túl sűrű, de ízletes, a fávabab krémes, selymes, a karamellizált hagyma és újburgonya sem hagyott kívánni valót. Egyszóval jó, igazi házias egytálétel. Nagylány nem volt ilyen szerencsés, végül az én főételem ette meg. A sertés tandori baszmati rizsfelfújttal tálalása minimalista: egy kistégla rizsfelfújt, egy darab sertés, kevés szafttal (túl kevés szafttal). A rizottóban szeretem a „fogkemény” rizsszemeket és ne kövezzen meg senki, de a rizsfelfújtban jobban szeretem, ha az nem száraz és a rizsszemek közepe nem ropog a fogam alatt. A sertés szép rózsaszín, ennek ellenére kicsit száraz, a szaft nem segít rajta, mert egyszerűen nem ízlik.

Summa summarum: ettünk összesen négy fogást, amiből kettő ízlett pontosan kétszer annyi pénzért, mint egy nappal korábban az Olimpiában, ahol a feleannyiba volt kifogástalan öt fogás és kávé. No comment.

Culinaris Finomságok és Fűszerek / Étterem
V. Balassi Bálint utca 7
http://www.culinaris.hu/

A képet innen kölcsönöztem.

Az étteremlátogatás időpontja: 2009. június . A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.

3 megjegyzés:

"saját levében" írta...

Ez a csirkehát jó! Eddig csak a fogas pofahusijáról tudtam, hogy az különleges falat.

Millie írta...

Én ott egy nagyon finom levest, és a gyenge főételt ettem. Desszert már nem fért belém...
Örülök, hogy tetszett az Olimpia!

Névtelen írta...

Sajnos az Olympiában véres, nyers csirkehúst sikerült ennünk, arról nem is beszélve, hogy az adagok botrányosan kicsik!
Arról nem is beszélve, hogy a vendég tisztelete szempontjából fontos, hogy előre tudja, hogy mit eszik, ugyanis étlap nem létezik...