2009. március 10.

Sütőben sült rántott hús


A bécsi szelet - a Wiener Schnitzel -1900 óta az osztrákok nemzeti étele.
Az igazi bécsi szelet 100 napos borjú húsából készül, ha borjú helyett sertésből készítik az ételt, akkor Wiener Schnitzel Art néven kell róla beszélni.
Egy-másfél cm vastagságúra kell vágni a húst és sima felületű klopfolóval kell óvatosan ütögetni. Ezután lehet sózni, borsozni. A panírozásnál törekedni kell a gyorsaságra, és mindig friss morzsával kell(ene) dolgozni. Fontos szerepet tölt be a sütéshez használt zsiradék mennyisége és minősége. Ha egy mód van rá, mogyoróolajat, sertészsírt, vagy vajat használjunk, mely bőségesen befedi a sütni kívánt húst. Az edényt mozgassuk gyakran, ugyanis így lesz levegős- „souflieren”- a panír. Általában citromszelettel tálaljuk.

Kis hazánkban nem csak sertést vagy borjút paníroznak előszeretettel, hanem a csirke combját és mellét is kirántják. Mi, magyarok fél cm vastagságúra klopfoljuk a húst, majd lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk és végül kisütjük.

A rántott húsok választéka igazán bőséges: a natúrszeletet elég lisztben megforgatni, és máris lehet sütni. A vasi pecsenye igazi hungaricum, a húst fokhagymás tejbe kell áztatni, majd paprikás liszttel panírozni. Ha a liszt- tojás- zsemlemorzsa triót túl unalmasnak találjuk, akkor a második lépés után forgassuk meg a húst nyers, reszelt krumpliban, és ínycsiklandozó mátrai borzast kapunk.

Más nemzeteknél is fellelhető a rántott hús: az angolszász recept szerint a húst olvasztott vajba és zsemlemorzsába mártogatják, míg az olaszok parmezánnal keverik a zsemlemorzsát.

Most én a hússzeleteket hagyományosan paníroztam, azaz liszt - tojás - morzsa, a zsemlemorzsát parmezánnal meg szezámmaggal is dúsítottam, megspricceltem kevés olívaolajjal és 150 fokon sütöttem egy órát sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben, félidőben megfordítottam.
Olajszag mentes, ropogós panír, szaftos, puha hús volt a végeredmény.