2009. február 2.

Első graham kenyerem


A hiedelem szerint, ha február 2-án süt a nap, akkor a barlangjából kibújó medve meglátja saját árnyékát. Ettől megijed, visszabújik, vagyis hosszú lesz a tél. Ha borús az idő, a mackó kint marad, mert jön a tavasz. Nálunk ma szikrázó napsütés van, remélem a macik nem ijedtek meg a saját árnyékuktól, mert elég már a télből.
Ma graham kenyeret sütöttem, mert untuk már a „sima” kenyeret. A neten kutakodtam recept után, találtam is egy nagyon részletes leírást itt, ám végül egy kenyérsütés oldalon olvasott receptet alkalmaztam zabkorpa nélkül.
A recept:
1 kg Graham-liszt
10 dkg búzacsíra
10 dkg kukoricaliszt
10 dkg zabpehely (ez nálam kimaradt)
1 dkg élesztõ
1 dkg só
1 l langyos víz
1 evőkanál lenmag
5 dkg napraforgóolaj
1 dkg méz

Az élesztőt mézes, langyos vízben megkelesztjük. A zabpelyhet kávédarálón megőröljük. Ezután a különböző liszteket a búzacsírával, a sóval és a lenmaggal jól összekeverjük. Az élesztőt ráöntjük a lisztre, a langyos vízzel alaposan eldolgozzuk, és közben hozzáadjuk az olajat. Az így elkészült tésztát tálban 3-4 órán át langyos helyen megkelesztjük. Ez idő letelte után kiolajozott tepsibe tesszük, 30 percig pihentetjük, és közepesen meleg sütőben sütjük kb. 45-50 percig. Ha kész, a tepsiből óvatosan a kenyérvágó deszkára kiborítjuk és tiszta konyharuhával letakarva hagyjuk kihűlni.

Szépen megkelt, de valamit nem jól csináltam, mert hiába olajoztam ki alaposan a sütőtálam, a kenyér beleragadt, az alja menthetetlenül odaveszett. Ízre jó, állaga is megfelelő, de valahogy mégsem az igazi. Még kutakodok egyéb receptek után is. Graham kenyér: folyt. köv.