Az utóbbi időben gyakran készítek pizzát, Dorka lányom
legnagyobb örömére.
Kicsit több dnk kenyértésztát keverek be, majd úgy 12 óra
elteltével, mikor sül a kenyér, elkészül a pizza is.
Ha belegondolunk, az olaszok is kenyértésztából sütik. Nem
kell bele semmi hókuszpókusz , még olívaolaj sem, a lényeg úgy is a feltéten
van, amit kedvünkre lehet variálni.
Szóval bekeverem a kenyértésztát, nem a szokásos fél kiló
lisztből, hanem 70 dekából. 10-12 órát huzatmentes, hűvös helyen (konkrétan a
hideg sütőben) hagyom kelni, majd hajtogatás után (erről itt a legjobb video) egyszerűen
„lecsípek” egy darab kenyértésztát (kicsit kevesebb, mint egyharmadát),
virgolom (kerek bucivá formázom), hagyom még negyed órát – húsz percet pihenni,
majd (majdnem) mint az olaszok, kézzel, a levegőben, téglalap alakúra nyújtom
és egy megfelelő méretű sütőpapírra (vagy szilikon sütőlapra) terítem. Ha
eleget pihent, szépen nyújtható, formázható, nem szakad és nem ugrik össze a
sütőpapíron. Bekenem paradicsomszósszal, vagy házi ketchuppal, szórok rá – az
extra „pizzás íz” érdekében egy kis oregánót, majd megpakolom azzal, ami épp
van a hűtőben. Leggyakrabban teszek rá szeletelt sonkát, valamilyen hagymafélét
vékonyra szeletelve, - most épp aprított medvehagymát , reszelt sajtot, és
csak úgy, minden tepsi nélkül betolom a sütőbe arra a gránit lapra, ami
állandóan a sütő aljában tanyázik és a kenyérsütésre felhevített sütőben
legalább 250 Celsius-fokos. 10-12 perc alatt a vékony tészta megsül, a sajt
megolvad és bugyog, a pizza szélei ropogósra sülnek.
A legjobb házi pizzám, és
kenyérsütésnél mindig „kéznél van”!
