Az überhagyományos, a magyarosch sült hal.
Erdélyben, kukoricadarában hempergettük meg a halat és olajban sütöttük majdnem ropogósra, itt az
Alföldön a paprikás lisztezés dívik és szigorúan disznózsírban sütik a halat.
Egy ismerősünk révén rendszeresen jutunk friss kárászhoz, két-három hetente
szoktunk is sütni. ÉP pucolja és zsigereli, én a sütést szoktam vállalni.
Munkamegosztás van, mindenki jól jár: nekem nem kell halat pucolnom, ÉP meg a
halpucolás után máris koncentrálhat arra, hogy van-e elegendő hűtött sör a
vacsorához, mert a sült kárász általában pénteki vacsora szokott lenni (Fish Friday,
ugye…).
Az élő halakat ÉP a fejükre mért jól irányzott csapással
elkábítja. Az oldalára fektetett halat egy összenőtt fogú gereblyéhez hasonló
célszerszámmal, a farkától a feje felé haladva lepikkelyezi (ezt a részét
jobban szeretem, ha nem a konyhában végzi, mert ilyenkor a pikkelyek szanaszét
repülnek, és általában nagytakarítást kíván a művelet).
Pikkelyezés után az oldalára fektetett hal hasát egy éles,
keskeny pengéjű késsel a farkától a torkáig óvatosan felvágja és kiszedi a
hasüreg tartalmát. Az ikrát, haltejet félre szoktam tenni, előbbiből krémet keverek,
utóbbit ugyanúgy paprikás lisztbe hempergetem, mint a halat és megsütöm (elnézést a fotók minősége miatt, esti képek, kapkodva).
A halakat a tisztítás után alaposan lemossa. Ha nagyobb a
hal, a kopoltyúk mögött levágja a fejét, ha kisebb, rajtahagyja. 2-3
milliméterenként, mindkét oldalukon beirdalja, így van esélye a kisebb
szálkáknak átsülni.
Ebben a fázisban szoktam átvenni a munkát. A halakat
alaposan megsózom, úgy, hogy az irdalásokba is kerüljön a sóból, és tekerek
rájuk borsot. Egy zacskóban összekeverem a lisztet két-három evőkanál
fűszerpaprikával, majd ebben a zacskóban lisztezem be a halakat,
rázogatva.
A legnagyobb, vastag aljú serpenyőmben sütöm majdnem ropogósra, forró mangalicazsírban. Negyedelt citrommal és muzsdéjjal* tálalom, friss kenyeret szoktunk hozzá enni és jéghideg sörrel öblítjük le.
A legnagyobb, vastag aljú serpenyőmben sütöm majdnem ropogósra, forró mangalicazsírban. Negyedelt citrommal és muzsdéjjal* tálalom, friss kenyeret szoktunk hozzá enni és jéghideg sörrel öblítjük le.
*A muzsdéjról itt egy remek írás, jómagam nem szoktam túlbonyolítani: zúzott fokhagyma, só,
buborékos víz. Ennyi.