2008. április 30.

Epres rebarbara krémleves


Főiskolás koromban sok rebarbarát ettem, kompótnak, főzeléknek, levesnek. Megyeri Árpi bácsi tanárunk kedvenc növénye volt és lelkesen propagálta diákjai között is. Most új irodánk udvarában zöldell, már a nosztalgia kedvéért sem hagyhattam ki:-)
Meleg tavaszi napokra való savanykás, fűszeres, üdítő leves.
Hozzávalók:
6-8 szép rebarbaraszár
1 (saját termesztésű) citrom héja, vagy egy jól megmosott bolti citromé
4 ek cukor
1 rúd fahéj
pár db szegfűszeg
½ mk vanília eszencia
2 csipetnyi őrölt kardamom
1 tojássárgája
2 dl tejszín
2 kk étkezési keményítő
pár szem friss eper és mentaág a tálaláshoz
A „darabos” fűszereket teatojásba, vagy tüll zacskóba teszem, mely turmixolás előtt egy mozdulattal eltávolítható. A rebarbara szárát (levélnyelét) vékonyán lehántom és újnyi darabokra vágom, majd annyi vízben, hogy bőven ellepje a cukorral, fűszerekkel puhára főzöm.(kb 10 perc az egész!) A fűszereket eltávolítom, majd a levest botmixerrel simára turmixolom. A tojássárgáját a étkezési keményítővel és 2 dl tejszínnel simára keverem, folytonos kevergetés közben a forró leveshez öntöm. Lehűtve, mentával és friss eperrel tálalom.
A Terebess-ről inspirálódtam, majd végigtelefonáltam fél Kecskemétet, mert így 20 év távlatából a Tanár Úr neve nem akart eszembe jutni….

3 megjegyzés:

dolcevita írta...

ez nagyon tetszik, kipróbálom, kiskori emlékem egy barátnőm anyukájának rebarabarafagyija, de szerettem... Ami rebarbarás, az csak finom lehet : )

Zsu írta...

Hehe, egy rugóra jár az agyunk. :) Legalábbis rebarbaraügyileg tuti, posztolni is majdnem egyszerre sikerült. :)

cukroskata írta...

Még sose ettem rebarbarát. Egyszer vettem egy pár darabot, de addig gondolkodtam, hogy mit csináljak vele, amíg teljesen kiszáradt és ki kellett dobni :-) Lehet, hogy most újra megpróbálkozom vele.