ÉP-vel meglátogattuk a Kristinus Borbirtokot, Kéthelyen. Csodás
őszi napfényben érkeztünk, azonnal kedvem támadt kiülni a hatalmas teraszra és
csukott szemmel élvezni pár percig a napsugarak simogatását. Az istenhozott pohár
ital egy kellemes, Chardonnay-Szürkebarát-Sárga muskotályból készült Krisecco gyöngyözőbor volt, melynek elfogyasztása után bepillantást
nyertünk az érlelő „pincébe” (mely amúgy az emeleten van), ahol nem csak
tölgyfa hordókban hanem kerámia amforákban is érlelődnek a borok.
Megnéztük a minden
igény kielégítésére felszerelt konferenciatermet (ami rossz idő esetén akár koncert-rendezvényteremként
is működhet), néhány rövidfilm erejéig beültünk a rendszeresen üzemelő
moziterembe, elképzeltük a nyüzsgést a színpaddal felszerelt belső
rendezvényudvaron és a földszinti borszentélybe is bekukkantottunk (ami amúgy
közkedvelt esküvői helyszín), aminek végében megcsodáltuk a batonázs* (battonage) technológia alkalmazására
készült, 360 fokban elforgatható kerámiahordókat, melyekbe az 56 hektáros
birtok fehérborainak egy része kerül majd érlelésre.
Az impozáns épületben étterem is működik - a Kristinus Gasztro Műhely - melynek konyháját a nagy szakmai múlttal rendelkező Klaus Deutschmann** vezeti. Klaus zseniális figura! A konyhába invitált minket és az étvágygerjesztő falatok elkészítése közben három nyelvű, német-magyar-angol keveréknyelven kommentálta a falatkák elkészítését olyan vibrálóan szórakoztató stílusban, hogy elhallgattuk volna egész nap.
A Kristinus Gasztro Műhely Klausnak köszönhetően nem
ismer kompromisszumot az alapanyagok minőségében, a tálalás esztétikájában és a
helyi termékek iránti elkötelezettségben. A vendég itt nem átlagos menüvel
találkozik, hiszen menü struktúrája a hagyományos előétel-leves-főétel-desszert
felosztás helyett a borbirtok borait követi, a vendég a Kristinus Borbirtok
Irsaijához, Roséjához vagy SAS Cuvéejéhez kap ételajánlást.
A 16-os évjáratú Chardonnay mellé bőrén sült durbincsfilét
kínált Klaus, tökös mousseline mártással, melyet sütőtök krémmel töltött
krumplirolád és tápiókagyöngyből készített ropogós kisért.
A birtok 15-ös Pinot Noir-ja mellé roséra sült ízletes galambmellet
kaptunk bőrén sütve, alatta popcorn-pürére állított kacsamáj kanapé. Bébi bok
choy, falatnyi sült csicsóka, kelbimbó és némi cékla tette teljessé a főfogást,
a legnagyobb meglepetést számomra mégis a mellékszereplőként a tányéron lévő panko
morzsás karalábé „ravioli” jelentette. Na meg az isteni rákmártás...
A desszert maga egy rózsaszín gömb, amiről kiderült, hogy
erdei gyümölccsel készült habcsókból van, melyben málnás tápióka puding lapul, felette
könnyű gesztenyekrém és rumos tejszín várta, hogy az ehető csomagolással
együtt kényeztessen.
A kávé korrekt, a borok kifogástalanok, a kilátás is pazar.
A kávé korrekt, a borok kifogástalanok, a kilátás is pazar.
A látogatáson készült fotóimat ITT tudod megnézni.
*A batonázs (battonage) egy, a Loire völgyében elterjedt technológia,
melyben a finomseprőn érlelt (sur lie) fehérboroknál a hordó aljára
leüllepedett seprőágyát pár havonta felkavarják (erre jó a 360 fokban elforgatható
kerámiahordó, aminek anyaga bónuszként kb 15%-al több oxigént enged át, mint pld.
egy tölgyfafahordó), aminek következtében a borban azok a tejsav baktériumok
melyek az elhalt élesztősejteken élnek (mikozben az almasavat tejsavvá
alakítják át) a finomseprő felkavarásával több almasavhoz jutnak, amit át
tudnak alakítani (egyébként csak a seprő felületén zajlana a folyamat). Az
eredmény egy testesebb, ízjegyekben teljesebb, zamatosabb bor.
**Klaus Deutschmann séf 1992-ben kezdte a szakmát, dolgozott
Ciprustól Norvégiáig több két Michelin-csillagos étteremben. 2011 óta dolgozik
Magyarországon, 2016 szeptembere óta vezeti a Kristinus Borbirtok konyháját.
Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.
