2011. július 27.

Mákos-mandulás baracklekvár



Kinga hozta szóba a mákos baracklekvárt, rögtön lecsaptam az ötletre, ÉP nagy mákimádó, a baracklekvárért is rajong, 2 in 1, egy kis mandulával, vaníliával és baccardival megspékelve. Luxus a köbön.

Hozzávalók:
1250 g kajszibarack (tisztán, hámozás-magozás után mérve)
350 g nádcukor cukor
1 csomag Haas 2:1 lekvár zselésítő
5 ek mákliszt (vagy darált mák)
100 g aprított (vagy szeletelt) mandula
1 vanília rúd
fél citrom leve
egy kupica fehér rum (baccardi)

Sterilizálom a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 130 fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár.

A barackokat megmosom, max. 10 másodpercre gyöngyözve forró vízbe teszem, szűrőkanállal kiveszem, azon melegében (gumikesztyűben) lerántom a bőrét és cafatokra szedem, kidobom a magokat. Rozsdamentes, gondosan elmosogatott fazékba teszem, összekeverem a nádcukorral, a lekvárzselésítő porral (pektin) és beledobom a kettéhasított vanília rudakat, amiből kikapartam a magvakat (természetesen azok is a lekvárba kerülnek), a darált mákot, a mandulát, majd 5 -8 percig főzöm. Hozzáadom a citromlevet, belelöttyintem a rumot és még 1-2 percig kevergetve hagyom főni, majd kiveszem a sütőből a forró, csírátlanított üvegeket és belemerem a lekvárt. Kupak mindegyikre, fejtetőre velük 5-10 percre, majd vissza a már kikapcsolt sütőbe, ott hűlnek ki szép lassan, másnapig rájuk sem nézek, aztán mennek a kamrapolcra. 

Eredeti recept itt, de kicsit tovább gondoltam.

Ha tetszett a recept, csatlakozhatsz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

4 megjegyzés:

trollanyu írta...

Húha, ez aztán nagyon különlegesen hangzik:) Szivesen megkóstolnám, mert nagy mákimádó vagyok.

Bianka írta...

Micsoda fantasztikus ötleteid vannak

Névtelen írta...

Hol vettél pektint?
Próbáltam gyógyszertárban, bio boltban, eddig sikertelenül.

Györgyi

Gabojsza írta...

Györgyi, a lekvár zselésítő tartalmazza a pektint. Külön még én sem kaptam...