2008. augusztus 19.

Aszalt paradicsom idén is



A tavalyi sikeren felbuzdulva, idén már több adagban készült szárított-aszalt paradicsom és a tavalyihoz képest, a technológián is változtattam, mert hát jó pap holtig tanul, gasztroblogger meg tán még azután is…

Készült azonnali fogyasztásra félig szárított, intenzív ízű, finom érett koktélparadicsomból és datolyaparadicsomból, de kivédendő a hosszú tárolás esetén fellépő megbuggyanás veszélyét készült paradicsom chips, amit nem is fogok olajban tárolni, mert csontszáraz, penészedni biztosan nem fog. Édesanyám kertjében termő, nagyon jóízű, húsos paradicsomokból készült, 36 órán keresztül, 90-100 C fokos sütőben. (Ezúton külön köszönet ÉP-nek, hogy nem vetette a szememre leendő villanyszámlánk emelt összegét). Ej, ha egyszer lesz kemencénk...

A leglényegesebb technológiai különbség, hogy nem olívaolajjal megkent alufólián sültek a paradicsomok, hanem egycenti vastag sóágyon, amitől kellemesen sósak lettek (ezt a trükköt a GoodFood magazinban olvastam), sütés előtt tekertem rájuk színes borsot és megszórtam kevés barna nádcukorral, ami karamellizálódva még jobban kiemelte a paradicsomok édes ízét.

Terjed a kór. A környezetemben már mindenki rajong a szárított paradicsomért.
Nagylány tegnap egy kisüvegnyit becsapott bivalymozzarella mellé, reggelire...

2 megjegyzés:

Millie írta...

Én is csináltam isteni lett! Csak sóztam-borsoztam, a cukorral nem mertem... de hátha lesz még pár meleg nap.

mithrile írta...

Most már aztán ide nekem is valami normális (ez esetben: aszalható) paradicsomot. A Hunyadi téren csak a hagyományos duci féléket kaptam, az meg aszalni nem olyan jó a lédússága miatt.
Pedig már Dulminánál is irigykedtem az aszalményok miatt.
Bár az is igaz, hogy nekem max a 4 napos ablakom van aszalni, szóval semmiképpen nem lesz annyi aszalt paradicsomunk, amennyit mi meg bírunk enni:DD