2008. augusztus 19.

Aszalt paradicsom idén is



A tavalyi sikeren felbuzdulva, idén már több adagban készült szárított-aszalt paradicsom és a tavalyihoz képest, a technológián is változtattam, mert hát jó pap holtig tanul, gasztroblogger meg tán még azután is…

Készült azonnali fogyasztásra félig szárított, intenzív ízű, finom érett koktélparadicsomból és datolyaparadicsomból, de kivédendő a hosszú tárolás esetén fellépő megbuggyanás veszélyét csináltam paradicsom csipszet, amit nem is fogok olajban tárolni, mert csontszáraz, penészedni biztosan nem fog:-) Édesanyám kertjében termő, nagyon jóízű, húsos paradicsomokból készült, 36 órán keresztül, 90-100 C fokos sütőben. (Ezúton külön köszönet ÉP-nek, hogy nem vetette a szememre leendő villanyszámlánk emelt összegét). Ej, ha egyszer lesz kemencénk...

A leglényegesebb technológiai különbség, hogy nem olivaolajjal megkent alufólián sültek a paradicsomok, hanem egycenti vastag sóágyon, amitől kellemesen sósak lettek (ezt a trükköt a GoodFood magazinban olvastam), sütés előtt tekertem rájuk színes borsot és megszórtam kevés barna nádcukorral, ami karamellizálódva még jobban kiemelte a paradicsomok édes ízét.

Terjed a kór. A környezetemben már mindenki rajong a szárított paradicsomért:-))) Nagylány tegnap egy kisüvegnyit becsapott bivalymozzarella mellé, reggelire...

2 megjegyzés:

Millie írta...

Én is csináltam isteni lett! Csak sóztam-borsoztam, a cukorral nem mertem... de hátha lesz még pár meleg nap.

mithrile írta...

Most már aztán ide nekem is valami normális (ez esetben: aszalható) paradicsomot. A Hunyadi téren csak a hagyományos duci féléket kaptam, az meg aszalni nem olyan jó a lédússága miatt.
Pedig már Dulminánál is irigykedtem az aszalményok miatt.
Bár az is igaz, hogy nekem max a 4 napos ablakom van aszalni, szóval semmiképpen nem lesz annyi aszalt paradicsomunk, amennyit mi meg bírunk enni:DD