A történet nem annyira friss, ugyanis még tavaly december végén vettünk a vadásztársaságtól egy egész szarvast, amit – „nem érünk rá vele foglalkozni a hétvégén” indokkal – 4 napig hűtőkamrában érleltek, bőrében, kizsigerelve. Egy hétfő reggel mentünk érte, értő kezek lefejték róla a bőrét, nagyjából feldarabolták és hazahoztuk. A munka nagyja itthon ÉP-re várt, aki szerencsére a sokévi, baráti disznóvágásokon komoly gyakorlatra tett szert, na meg szeret is hússal dolgozni, szóval ő volt az, aki kicsontozta, szétszedte, porciózta. Eldöntöttük, miből mi legyen (Dorka lányom ballagására mennyei, bográcsban készült szarvas pörköltet tálaltunk a vendégeknek), a nemesebb húsrészeket ott azonnal vákuumoztam, majd telefonáltam egy sous vide témában jártas barátomnak, hogy mit javasol, mennyi ideig, hány fokon, stb.
Javasolta, hogy élelmiszer-biztonsági okokból mindenképp célszerű – főleg az érlelt húst – füstölésig hevített serpenyőben körbesütni, megkérgezni, utána vákuum tasakba helyezni és hosszan, alacsony hőmérsékleten hőkezelni a tökéletes eredmény érdekében. Na, ezzel be is buktam úgy másfél tekercs vákuum fóliát, de nem volt mit tenni, egyenként kibontogattam, kevés vajon megkérgeztem, majd újra vákuumoztam (egy kis friss kakukkfüvet mellé dobva) és azután hőkezeltem 36 órán át 55 C-fokon, a Sous vide Supreme kádban. Amikor lejárt az idő, jeges vízben lehűtöttem a zacskókat, majd úgy, ahogy voltak, lefagyasztottam.
Amikor kedvünk támad finomat enni, este előveszek egy zacskóval a fagyasztóból, a hűtőszekrényben hagyom kiengedni, 20-25 percre 55 C-fokos vízfürdőben felmelegítem, majd kiveszem a vákuum zacskóból, fűszerezem tengeri sóval meg frissen őrölt borssal és forró serpenyőben pár perc alatt, vajon körbepirítom, minden oldalon. 5-6 percig, fóliával letakarva hagyom pihenni (ezalatt a húsnedvek visszarendeződnek), majd szeletelve tálalom a mennyei, rozé szarvas filét, leggyakrabban kedvenc, hozzáillő köretemmel, gyömbéres sült batátával, meg egy kis áfonyaszósszal.
