2013. szeptember 2.

Borjú májpástétom


Gyerekkoromban tilos volt a borjúvágás, mégis rendszeresen ettünk borjúhúst, annak ellenére, hogy börtönbüntetés járt volna érte, ha rajtakapnak vágás közben. A borjúhúsnál jobban csak a máját szerettem, resztelt májnak, vagy pástétomnak elkészítve. Iskolai uzsonnás szendvicsbe is lehet (k)enni.

Hozzávalók:
fél kg borjúmáj
3-4 evőkanál mangalicazsír (vagy vaj, de zsírral finomabb) + ugyanennyi a kész májkrém tetejére
20 dkg hagyma (salotta, póré, újhagyma, vagy vöröshagyma, vagy mindez, vegyesen)
1 zöldpaprika (opcionális)
2-3 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
1 evőkanálnyi morzsolt majoránna
kis csokor friss kakukkfű
fél dl bor (száraz fehér, vagy rozé)
fél dl Calvados

Egy méretes serpenyőben megolvasztom a mangalica zsírt, rádobom a nagyobb darabokra aprított hagymá(ka)t és a csíkokra vágott paprikát, a szeletelt fokhagymát, majd a megtisztított, darabokra vágott borjú májat. Fűszerezem majoránnával és aprított kakukkfűvel, tekerek rá borsot, ráöntöm a bort és fedő alatt addig sütöm, míg a májból villapróbára (szúrásra) nem távozik véres szaft. Hagyom zsírjára sülni, megsózom. Hozzáadom a Calvadost és késes robotgépben, vagy botmixerrel rusztikus állagúra turmixszolom, majd igazítok az ízén sóval, fűszerrel. Ha túl sűrű lenne, hozzáadok még egy kevés olvasztott zsírt. Alaposan elmosogatott, csatos befőttes üvegbe szedem, a tetejére öntök egy ujjnyi réteg olvasztott mangalica zsírt, ez megóvja az oxidációtól és így tovább (4-5 napig) eláll (hűtőszekrényben!). Beteszem a hűtőbe, dermedni, 2-3 óra elteltével már fogyasztható.

Pirítósra, vagy friss kenyérre kenve, snidlinggel kínálom.