2013. szeptember 13.

Pappa di pomodoro, avagy az én toszkán paradicsomlevesem


A „szegénykonyhában” születnek a legremekebb ízek és ötletek. A toszkán konyhában eredetileg így használják el a száraz kenyeret és a kissé túlérett paradicsomot, mert ott semmi nem megy a szemétbe. Olívaolaj, fokhagyma és némi Parmigiano Reggiano (parmezán), vagy Pecorino Toscano (érlelt toszkán juhsajt) amúgy is akad(t) mindig (nemcsak) egy toszkán konyhában.

Hozzávalók 4 főre:
4-6 db nagy, kissé túlérett, lédús paradicsom (ökörszív paradicsomból a legfinomabb, én most sárga paradicsomot is tettem bele)
fél dl extra szűz (toszkán) olívaolaj
4 gerezd fokhagyma, aprítva
kis csokor friss bazsalikom
só és frissen őrölt bors, ízlés szerint
2 szeletnyi kockára vágott szikkadt (sótlan) kenyér
frissen reszelt parmezán, vagy pecorino sajt, ízlés szerint


Egy fazékban megmelegítem az olívaolajat és óvatosan megpirítom benne az aprított fokhagymát (csak egy-másfél percig, hogy meg ne keseredjen). Hozzáadom a késes robotgépben aprított paradicsomot, egy kevés friss, aprított bazsalikomot és 10 percig főzöm alacsony lángon. Ízesítem némi sóval és borssal, hozzáadom a felaprított kenyeret és néha megkevergetve még 10 percig főzöm, illetve addig, míg inkább főzelékre, mint levesre hasonlító állagot nem ér el. Ekkor reszelek bele parmezán, vagy pecorino sajtot, összekeverem, így a sajt beleolvad és még besűríti egy kicsit. Tálaláskor tekerek rá borsot és meglocsolom egy kis olívaolajjal.

Nincsenek megjegyzések: