Csőben sült pagodakarfiol

A pagodakarfiol vagy romanesco brokkoli - ahogy a tizenhatodik századi olasz korabeli írásokban emlegetik - a vadkáposzta egy termesztett változata. A karfiolnál és a brokkolinál keményebb, ezért nehezebben fő szét és nem utolsó sorban gyönyörűséges. Nyersen salátákba, krémlevesnek, párolva, sütve, mindenhogy finom. Most sajtos bechalmel mártásban sütöttem meg.

Hozzávalók 4 adaghoz:

1 fej pagodakarfiol

50 gramm vaj

2 evőkanál liszt

500 ml tej

frissen reszelt szerecsendió

só és frissen őrölt bors

200 gramm reszelt sajt (nálam érett cheddar és ementáli)

A pagodakarfiolt megtisztítom, rózsáira szedem, és párolóbetétben, víz felett, 10 perc alatt roppanósra párolom (vagy sós vízben előfőzöm). Bechamel mártást készítek: felolvasztom egy edényben a vajat, elkeverem rajta a lisztet és felöntöm hideg tejjel, habverővel kevergetve addig főzőm, míg besűrűsödik, ha túl sűrű lenne, kis tejjel hígítok az állagán. Leveszem a tűzről, sózom, bőkezűen borsozom, frissen őrölt szerecsendiót adok hozzá, majd belekeverem a reszelő nagy lyukú oldalán lereszelt sajtot, amiből egy keveset félre teszek. Kevergetve felolvasztom a sajtot, de nem esek kétségbe, ha nem olvad fel teljesen. A kész bechamelt kivajazott sütőtál(ak)ba szedem és szorosan egymás mellé ültetem bele a pagodakarfiol rózsákat (le is önthetném a karfiol rózsákat a bechamellel, de így szebb a végeredmény). Megszórom a maradék reszelt sajttal, és 200 fokos sütőben addig sütöm, míg kezd megpirulni. Friss petrezselyemmel (és az én adagomat némi chili pehellyel) megszórva tálalom.

(a fotó olyan, amilyen, mert a jó gépem ma pótgép volt egy esküvőfotózáson :-) )