Van,
aki nem szereti a rántott sajtot? Jó ropogós, fűszeres bundában még egy
semleges ízű mozzarella is új életre kel!
Hozzávalók:
pizza mozzarella sajt (ez keményebb állagú, mint a friss mozzarella, ami lében kapható)
kukorica, vagy búzaliszt
Hozzávalók:
pizza mozzarella sajt (ez keményebb állagú, mint a friss mozzarella, ami lében kapható)
kukorica, vagy búzaliszt
tojás
natúr
kukoricapehely (corn flakes)
só, bors, granulált fokhagyma
só, bors, granulált fokhagyma
olaj
a sütéshez
A sajtot panírozás előtt 1-2 órára hűtőbe teszem (vagy félórára mélyhűtőbe), így nem kell duplán paníroznom, és mégsem folyik ki a sajt sütéskor, miközben a panír szép aranybarnára pirul. Ujjnyi hasábokra darabolom. A tojást elhabarom és fűszerezem alaphangon sóval, borssal és fokhagyma granulátummal, de hangulattól függően lehet keverni bele szárított oregánót, chili pelyhet, vagy más kedvenc fűszert. A sajthasábokat panírozom előbb lisztben, utána a fűszerezett felvert tojásban, majd a késes robotgépben durvára darált (ennek hiányában egy erős nylon zacskóba tett és sodrófával megdolgozott) natúr kukorica pehelyben.
A panírozott sajtot megfelelő hőmérsékletű és bőséges olajban sütöm. Ha langyos az olaj, akkor csak megszívja magát a bunda, elázik, a sajt is megolvad, ha pedig nagyon forró, akkor a panír gyorsan megég, de a sajtnak nincs ideje kellemesen lágyra olvadni. Ha felmelegítem az olajat, mielőtt a bundázott sajtot beletenném, pár morzsát a panírból beleengedek a forró olajba, hogy lássam, megfelelő-e az olaj hőmérséklete. Akkor ideális, ha a próbamorzsák körül szaporán sercegnek a buborékok, de nem füstöl az olaj. Egyszerre annyi panírozott sajtot teszek a forró olajba, hogy sütés közben a sajtrudak ne érjenek egymáshoz, így nem sérül a panír és nem folyik ki a sajt. Igyekszem nem túlsütni a panírt, és csipesszel forgatom (sem késsel, sem villával nem szurkálom), majd ha már aranybarna, konyhai papírtörlőre szedem, hogy megszabaduljak a felesleges olajtól.
A sajtot panírozás előtt 1-2 órára hűtőbe teszem (vagy félórára mélyhűtőbe), így nem kell duplán paníroznom, és mégsem folyik ki a sajt sütéskor, miközben a panír szép aranybarnára pirul. Ujjnyi hasábokra darabolom. A tojást elhabarom és fűszerezem alaphangon sóval, borssal és fokhagyma granulátummal, de hangulattól függően lehet keverni bele szárított oregánót, chili pelyhet, vagy más kedvenc fűszert. A sajthasábokat panírozom előbb lisztben, utána a fűszerezett felvert tojásban, majd a késes robotgépben durvára darált (ennek hiányában egy erős nylon zacskóba tett és sodrófával megdolgozott) natúr kukorica pehelyben.
A panírozott sajtot megfelelő hőmérsékletű és bőséges olajban sütöm. Ha langyos az olaj, akkor csak megszívja magát a bunda, elázik, a sajt is megolvad, ha pedig nagyon forró, akkor a panír gyorsan megég, de a sajtnak nincs ideje kellemesen lágyra olvadni. Ha felmelegítem az olajat, mielőtt a bundázott sajtot beletenném, pár morzsát a panírból beleengedek a forró olajba, hogy lássam, megfelelő-e az olaj hőmérséklete. Akkor ideális, ha a próbamorzsák körül szaporán sercegnek a buborékok, de nem füstöl az olaj. Egyszerre annyi panírozott sajtot teszek a forró olajba, hogy sütés közben a sajtrudak ne érjenek egymáshoz, így nem sérül a panír és nem folyik ki a sajt. Igyekszem nem túlsütni a panírt, és csipesszel forgatom (sem késsel, sem villával nem szurkálom), majd ha már aranybarna, konyhai papírtörlőre szedem, hogy megszabaduljak a felesleges olajtól.
Melegen tálalom kedvenc paradicsom szószommal.
