Szerettem a Mamát elkísérni a temetőbe. Gyalog mentünk a
Rodnei utcából, végig a Rózsák terén, hegynek fel a vár mellett, a Bulevard-on
a temetőig, majd vissza. A Poklos pataknál mindig megálltunk meglesni a vizet.
Onnan a vár aljáig számomra érdektelen volt az út, de szívesen legyalogoltam
azt a fél órát annak tudatában, hogy a vár tövében megkapom nyáron a kakast
(pattogatott kukoricát), télen a sült gesztenyét - mindkettő szigorúan újság papírból tekert
csákóba volt csomagolva. A marosvásárhelyi
vár tövében a nyáron kakast, télen sült gesztenyét kínáló cigány asszony legalább
annyira része volt az utcaképnek, mint maga a vár. Azóta is szeretem a sült
gesztenyét és bár az itthoni sütőmben sosem lesz olyan gyerekkor ízű, minden
évben sütök gesztenyét.
Sütés előtt beáztatom a gesztenyét 1-2 órára, annyi vízben, hogy jól ellepje. Ha nagyon ráér, ázhat tovább is, akár másnapig. Előmelegítem a sütőt 220 C- fokra, majd jó éles kiskéssel, óvatosan, nehogy elvágjam magam, egyesével bevagdosom a gesztenyék domború felét (egy x-et vágok mindegyikbe és ha rothadt, vagy kukacos példányt vélek felfedezni, azt kidobom). Fedeles sütőtálba, vagy tepsire teszem őket, az edény fedelével, vagy alufóliával befedem és kb 15-20 percig sütöm a saját gőzében, majd leveszem a tetőt/alufóliát és sütöm még 5-8 percig. Forrón az igazi.
