2016. február 4.

Sült gesztenye


Szerettem a Mamát elkísérni a temetőbe. Gyalog mentünk a Rodnei utcából, végig a Rózsák terén, hegynek fel a vár mellett, a Bulevard-on a temetőig, majd vissza. A Poklos pataknál mindig megálltunk meglesni a vizet. Onnan a vár aljáig számomra érdektelen volt az út, de szívesen legyalogoltam azt a fél órát annak tudatában, hogy a vár tövében megkapom nyáron a kakast (pattogatott kukoricát), télen a sült gesztenyét  - mindkettő szigorúan újság papírból tekert csákóba volt csomagolva.  A marosvásárhelyi vár tövében a nyáron kakast, télen sült gesztenyét kínáló cigány asszony legalább annyira része volt az utcaképnek, mint maga a vár. Azóta is szeretem a sült gesztenyét és bár az itthoni sütőmben sosem lesz olyan gyerekkor ízű, minden évben sütök gesztenyét.

Sütés előtt beáztatom a gesztenyét 1-2 órára, annyi vízben, hogy jól ellepje. Ha nagyon ráér, ázhat tovább is, akár másnapig. Előmelegítem a sütőt  220 C- fokra, majd jó éles kiskéssel, óvatosan, nehogy elvágjam magam, egyesével bevagdosom a gesztenyék domború felét (egy x-et vágok mindegyikbe és ha rothadt, vagy kukacos példányt vélek felfedezni, azt kidobom). Fedeles sütőtálba, vagy tepsire teszem őket, az edény fedelével, vagy alufóliával befedem és kb 15-20 percig sütöm a saját gőzében, majd leveszem a tetőt/alufóliát és sütöm még 5-8 percig. Forrón az igazi.

1 megjegyzés:

sedith írta...

Jólesik olvasni az emlékeidet, főleg úgy, hogy ismerősek a leírt helyek, és gondolatban én is végigmegyek veletek az úton. :) Gesztenyét most is árulnak a vár tövében, a sarkon. :)