2010. október 15.

Kacsahúsos rizottó


Rizottóimádó vagyok. Minden héten megkívánom, egy akadálya van csak, hogy húslevest nem főzök minden héten, rizottót meg sosem gyaláznék meg leveskockából főtt „alaplével”. Tudom, most sokak szemében gasztrosznob vagyok, de innen üzenem a kétkedőknek, hogy egyszer próbálják ki IGAZI alaplével a rizottókészítést. Zongorázni lehet a különbséget! Ha a rizottót a világ legjobb Acquerello rizséből főzöm (itt már írtam róla), akkor dukál a jó minőségű alaplé is.
A héten elbántam egy kacsával, kacsahúslevest főztem a legnagyobb fazekamban, egy hadseregnek való adagot. Ettünk belőle kétszer, a többit félretettem alaplének mindenféle leveshez és persze egy finom rizottóhoz. Az el nem fogyott főtt zöldségből fasírt készült, a maradék leveshúst kicsontoztam, szétcincáltam és a rizottót ízesítettem vele. Zsiradéknak sem olívaolajat és vajat használtam, hanem azt a finom kacsazsírt, ami a kacsa mellének sütésekor keletkezett. A végeredmény fenséges lett!

Hozzávalók 3 főre:
25 dkg rizottórizs
2-3 ek pecsenye kacsazsír
2 fej salotta hagyma
kb 25 dkg kacsahús (a húslevesből), kicsontozva, szétcincálva
1 dl száraz bor
1 l kacsahúsleves
frissen reszelt parmezán (jó maréknyi a rizottóba + a tálaláshoz)

A húslevest felforrósítom. A hagymát apróra vágom és a kacsazsíron üvegesre párolom, vigyázva, hogy ne barnuljon meg. A rizst a hagymához adom és néhány percig kevergetem, hogy a zsiradék minden rizsszemet körülöleljen. Hozzáöntöm a bort és hagyom teljesen elpárologni, majd merőkanalanként elkezdem hozzáadni a húslevest, kis lángon, állandóan kavargatva, mindig megvárva, hogy elfőjön, aztán egy újabb merőkanálnyi forró alaplé, majd kavargatás, és így tovább, amíg a rizottó meg nem fő (kb. 20 perc). Ha a rizsszemek közepe „al dente” (ergo nincs szétfőve), belekeverem a kacsahúst és a frissen reszelt parmezánt, kevergetek még rajta egy párat, ez idő alatt a parmezán beleolvad, a kacsahús és a rizottó ízei szépen egybekelnek. Tálaláskor reszelek még rá parmezánt.
A maradékból supplì al telefono-t csináltam volna, de Picilány addig járt rá, míg elfogyott. 

Nincsenek megjegyzések: