2010. október 17.

Dorka lányom baguette-jei

Szombaton játszótérré változott a konyha, Nagylány kedvére kísérletezett (diétás, sós falatokat készített zabpehely, zabliszt és búzakorpa felhasználásával), Dorka lányom azzal jött, hogy ő kenyeret szeretne sütni. Ki is mérte a fél kiló lisztet, felfuttattuk az élesztőt és pici kezeivel nekiállt dagasztani. Pár perc elteltével figyeltem, mennyire ügyesen gyúrja, hiába, nem múlt el nyom nélkül az az idő, amit Édesanyám mellett töltött süti és kelt tészta sütéssel (én géppel szoktam dagasztani). Aztán kitalálta, hogy ne is kenyér legyen, hanem olyan baguette-k, amit Limara sütött a Blogkóstolón. Kerestem neki egy videót a neten, megnézte, hogy is kel formázni, én elvonultam délutáni alvásra, és arra ébredtem, hogy „Anya, megkeltek, vagdossuk be őket!”. Bevagdostuk, eldöntötte, melyiket mivel szórjuk meg, aztán mentek a sütőbe, a végeredményt meg már tegnap láthatta az, aki erre járt. Ej, ha én tizenkét évesen már kenyeret sütöttem volna… Büszke vagyok Rá (is), nagyon!


Hozzávalók:
fél kg liszt (BL 55 volt most itthon)
2 tk só
25 g friss élesztő
1 tk cukor
3 dl tej (vagy víz)

A tésztához a langyos cukros tejbe belemorzsolta az élesztőt. Hagyta felfutni, majd hozzáadta a szitált liszthez, amibe előzőleg belekeverte a sót, majd rugalmas, sima tésztát gyúrt. Kerek gombóccá formálta, kiolajozott tálba tette, tiszta konyharuhával letakarta és meleg helyen hagyta duplájára nőni. Kivette a kelesztő tálból és lisztezett deszkán 6 részre osztotta. Mindegyiket kicsit átgyúrta, egyenként inkább hosszú, mint széles téglalap alakúra kinyújtotta és a hosszabbik végénél összefogta, összecsipkedte és henger alakúra formázta, mindezt kétszer megismételte (a formázás a videón kb. a hetedik perctől látható). Konyharuhával letakarva pihentette másfél órát, meleg helyen. Egy óra elteltével bekapcsolta a sütőt 250 fokra és betette a sütőbe azt a kőtepsit is, amit kimondottan baguette sütésre vettem anno, de még sosem használtam (helyettesíthető egy kőlappal, gránitlappal, végső esetben sima sütőlappal). A második kelesztési idő leteltével bespriccelte őket vízzel, megszórta kedvére szezámmaggal, mákkal, sóval, majd szikével, illetve a sokcsúcsosat ollóval bevagdosta.


A forró sütőbe tett egy edénybe vizet, hogy biztosítva legyen a kellő páratartalom. Még kb 10 percet pihentek, majd átemeltem őket a forró kőtepsire, megspricceltük még egyszer vízzel és betoltuk a forró, nedves levegőjű sütőbe, kb 20 percre. Érdemes figyelni rájuk, mert majdnem megégtek, nagyon hamar elkészülnek. A mikor kivettük, nagy örömünkben elfelejtettük bespriccelni őket:-) Nagyon finom, ropogós, vastag héjú kenyérkék lettek! 


Ügyes voltál Babám!

8 megjegyzés:

Elif írta...

Nagyon ügyes, szuper! Gratulálok neki, és neked is hozzá! :)

Bianka írta...

Új nemzedék :)
Nagyon szépek

Altair írta...

Hát, ezek olyan jól sikerültek, hogy ha valaha sütök kenyeret, ez a recept lesz, amit kipróbálok! :o) Nagyon ügyes lányod van!

4Gyerek írta...

Te, nem kéne inkább a csajodat is beállítani abba a Bloggerkonyhába? (amúgy sajnálom, de nem összehozható, hogy Azon a nap ottlegyek, pedig bizisten a programodon nagyon ott bírna lenni személyem)
ilyen ügyes gyerkőc vonzaná a résztvevőket.

Gabojsza írta...

Köszönöm, köszönjük!:-) Altair, ha ezt sütöd, tegyél a tésztába 2-3 ek olajat is!
Annyira felbátorodott a Kisasszony, hogy most muffint süt:-)))

Moha írta...

Gyönyörűek lettek, gratulálok a kis pékinasnak!

Chef Viki írta...

Ez igen! Dagadjon a mellyed, gyönyörűséget sütött a 12 évesed!

:-)

GasztroRéka írta...

Lassan átadhatod a blogodat!:) 12 évesen én is elkezdtem sütögetni, de féltem a sütő begyújtásától...
Nagyon ügyes és jó, hogy már most tevékenykedik a konyhában!
Sajnos a mai huszonévesek között már nem divat a főzés.
Sok egyetemistát ismerek, akik nem tudnak főzni.
Ezért is örülök, amikor egy ifjú hölgy ilyeneket alkot!:)