Hétfő este Nagylánnyal praliné kurzuson vettünk részt, kedvenc cukrászmesterem, Papp Emese mutatta be a pralinékészítés fortélyait. Sok mindent tanultunk, jó ötleteket kaptunk, Karácsony előtt készítünk majd itthon is mindenféle bonbont, pralinét, meg szaloncukrot.
A menü:konyakos trüffelgolyó
narancsos marcipános bonbon
szarvasgombás fehércsokoládés bonbonbalzsamos aszalt szilvás trüffel
karamellás gesztenye tejcsokoládéval
Jómagam nem voltam túlzottan kreatív passzban, Nagylány annál inkább, gyönyörű pralinékat és bonbonokat alkotott.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvJpURdjOlAGka8zdO2fDPp7tt6P6zHefRopbYdW1JOFtl_Sfm_K5APMeCNcdmeyyn6WANPxpX3LyfQzqBmx2bhhnxWUCjUUtq7SZ98l7QBoL44y__Kir1sGKsRBGDwzOuAMae8ILThndd/s400/bonbonok.jpg)
Kellemes estét tölthettünk volna a Culinarisban, ha a „hallgatók” között nincs az a két úriember, aki rémrendes módon elkísérte barátnőjét a praliné kurzusra, de a folyamatos, hangos fecserészésüktől alig értettem Emese útmutatását. Erősen fegyelmeznem kellett magam, hogy meg ne kérdezzem tőlük, nem akarnák-e egy kocsmában (vagy bárhol máshol) megvitatni egymással a munkahelyi tapasztalataikat, mert engem sokkal jobban érdekelne az, amit az előadó mond, mind a zavaró, semmitmondó dumájuk. Ráadásul sunyi módon megették az ÖSSZES kikészített szendvicset, így mire ettünk volna pár sós falatot a sok édes mellé, mind az 5 tál üresen kongott…Az ilyen miért nem megy el inkább sörözni???