2009. november 5.

Olajbogyós, aszalt paradicsomos, rozmaringos kenyér


Egy ideje unom a szendvicseket. Enni is, csinálni is. Az Erdélyi, kb 10 órás útra kellett valami elemózsia, de nem szendvicset, hanem fetás húsgolyót készítettem (a csodamasinába, olaj nélkül), meg finom kenyeret, fekete olajbogyóval, idei aszalt paradicsommal és rozmaringgal.

Hozzávalók:
1 kg liszt
3 kiskanál szárított élesztő (török Pakmaya, Romániából hozom, a 100 g-os kb 250 forintba kerül, de nem is ez a lényeg, hanem hogy majdnem olyan jó, mint a francia Francine levure boulangére nevű szárított élesztő. Majdnem. De fényévnyivel jobb, mint bármelyik itthon kapható)
600 ml kézmeleg víz
1 dl olívaolaj
1 tk szárított rozmaring (porított)
3 kiskanál só
2 marék magozott fekete olajbogyó, szeletelve
1 marék szárított paradicsom, aprítva

A segédem bedagasztotta a tésztát, meleg helyen hagytam duplájára kelni, majd ugyanúgy bántam vele a továbbiakban, mintha dnk kenyértészta lenne. Illatos, ropogós héjú finom kenyérke lett, na nem annyira finom, mint az Erdélyben, kemencében sütött, vert héjú parasztkenyerem:-)


Mikor lesz már kemencém???

3 megjegyzés:

Lori írta...

Hát ez csodálatos, szinte érzem az illatát. :o)

egycsipet írta...

Csodaszép, lyukacsos, harapnivaló! :)

Felhőlány írta...

Ezt a kenyeret hogy nem vettem észre?! Mesés! Kenyérlázban égek, olívás, paradicsomos, rozmaringos hmmm...