2012. december 9.

Pityókás kenyér



Pénteken „buszos kirándultam” Pestre. Csoportvezetővel, idegenvezetővel, vezetett városnézéssel, ahogy illik. Tiszta turistának éreztem magam:-) A várban már kihagytam a kötelező sétát, felpattantam a 16 buszra és lementem a Hold utcai piacra, ahol épp a II. Street Food Show zajlott.
Gyér látogatottság, átható vaslapon sült húsillat fogadott, némi füsttel keveredve. Sebaj, kicsire nem adunk, jót beszélgettem Axival, hamarosan befutottak Sajtkukac Nikiék, és kóstoltunk, forralt boroztunk, kávéztunk, sütiztünk és beszélgettünk, a hideg és menzaszag ellenére nagyon kellemes délutánunk volt, amit számomra a Bazilika előtti karácsonyi vásárban a fél hatos vetítés koronázott meg. Eközben itthon ÉP összetrombitálta a fiúkat, főzött nekik bográcsban egy pacalpörköltet, amiből nem sok maradt, de a főtt krumpli köretből egy kicsit több, mint amit kidobnék. Mi legyen vele?
Aki olvas, tudja, mennyire DNK kenyér-fan vagyok, de tegnap megtört a jég, megsütöttem az első dagasztott pityókás kenyerem. És IGEN, nagyon, nagyon finom! Az ünnepek alatt lesz tán még kovászos kenyér is!

Hozzávalók: 
1 kg tönkölyliszt (vagy sima, BL55, vagy BL80-as)
20 dkg főtt, áttört krumpli
4 dl tej
1 dl víz
20 g szárított élesztő (Pakmaya) 
32 g só 
1teáskanál (nád)cukor
fél dl (olíva)olaj

A dagasztógép táljába szitáltam a lisztet, belekevertem a sót és a szárított élesztőt, ügyelve arra, hogy ne érintkezzenek közvetlenül (a só megöli az élesztőt). Mélyedést csináltam a közepébe, beletettem az áttört, főtt krumplit (pityókát), ráöntöttem a langyos vizes tejet, amiben előzőleg elkevertem a nádcukrot, majd elindítottam a gépet. Amint kezdett összeállni a tészta, belecsurgattam az olajat, majd hagytam, hogy a gép inkább keményebb, mint lágy, rugalmas, sima tésztát gyúrjon. Letakarva, meleg helyen hagytam duplájára kelni, majd lisztes felületen átgyúrtam, megformáztam és beletettem a fedeles Pataki Sába tálamba. Szikével bevagdostam a tetejét és lefedve hagytam kelni addig, amíg a sütőm felmelegedett 250 C-fokra. A kenyérről levettem a fedőt, vízzel megspricceltem a tésztát, majd betettem a sütőbe a lefedett kenyeret. Fél óra elteltével levettem a fedelet, mérsékeltem a hőfokot 200 C-fokra és további fél órát sütöttem, immár fedő nélkül. Legközelebb teszek az edénybe sütőpapírt is, mert 1-2 helyen hozzáragadt a tészta az edény falára, kellett egy kis segítség, hogy kijöjjön az edényből (nem volt annyira lisztezett a nyers tészta, mint egy DNK kenyérnél) és legközelebb akkor is megspiccelem, amikor kiveszem a sütőből (most elmaradt, mert rohantam vele a Mikulás-buliba, a barátainkhoz).

Éva receptje volt az alap.

1 megjegyzés:

Ágni írta...

Szia Gabojsza! Én minden 2. vagy 3. nap dagasztok és sütök (kézzel) és egy ideje csak krumplis, öregtésztás kenyeret. Amíg el nem fogy friss, fantasztikus az állaga. Tejet nem teszek bele, csak: kenyérliszt, élesztő (egy tasak a több mint 1 kg liszthez), só, cukor, öregtészta, olívaolaj, ecet, krumpli. Ha éppen nem volt időm krumplit főzni, akkor teszek püréport, azzal is pont olyan jó.

Az agyagtálba nekem is beragadt, pedig éppen vendégeket vártam:) Legközelebb sütőpapír :)