Aszalt paradicsomos porchetta

A porchetta (ejtsd, porketta) Firenze és környéke legismertebb és egyik legkedveltebb fogása, amit kicsontozott, bőségesen fűszerezett, majd összekötözött egész malacból készítenek, többnyire kemencében, lassú tűzön sütve. Én most csak egy szép darab bőrös császárhúsból készítettem, amit a debreceni nagypiac egyik hentespultjában pillantottam meg, olyan ellenállhatatlanul kellette magát feltekerve, hogy már láttam lelki szemei előtt ahogy veszem ki a az illatozó, hólyagos-ropogósra sült bőrű porchettámat a sütőből... Végül nem a klasszikus, kenyérmorzsás töltelékes porchetta készült, hanem egy egyszerűbb változat, amiben a sertésszűz helyett egy póréhagymát tekertem a húsba némi aszalt paradicsom társaságában, de a fűszerezése klasszikusnak mondható. Mennyei fogás, akár karácsonyi asztalra való.

Hozzávalók:

1,5-2 kg süldő malac császárhús

1 ek nagyszemű só

1/2 ek durvára őrölt bors

4-5 gerezd fokhagyma

8-10 szem aszalt paradicsom
1 póréhagyma
3 ág rozmaring

pár szál friss kakukkfű

1 csokor zsálya

1 csokor bazsalikom

1 csokor petrezselyem

kevés olívaolaj

1-2 dl száraz fehérbor

A császárhúst bőrével lefelé kiterítem, alaposan sózom, borsozom, megszórom a finomra aprított zöldfűszerek leveleivel, majd a húsdarab hosszabb felére teszem a póréhagymát és egy sor aszalt paradicsomot. Meglocsolom kevés olívaolajjal, majd feltekerem a császárhúst, úgy hogy a póré a közepére kerüljön. Megkötözöm, borsozom a bőrét is, tepsibe teszem, öntök alá egy-két deci száraz fehérbort, lefedem alufóliával és  170 fokra előmelegített sütőben 2 órán át sütöm. Leveszem róla a fóliát, megemelem a hőfokot 200 fokra és a bőrét olívaolajjal meglocsolva, majd durva szemű sóval megszórva visszateszem a sütőbe és ropogósra sütöm. Negyed óra pihentetés után ujjnyi szeletekre vágva, tetszés szerinti körettel tálalom. A maradékot hidegen jól lehet szeletelni, jó kis házi felvágott egy finom szendvicsbe.