![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXwd8w7ugsxqlevkaY0obdrcSRwlYB4nr9LUjB3SkgNHpVk1qXRDZ-CcPV2-EpU4Df1mEUuXWL3k5nWq8gm1gZx8GhnlF8SWdCCOd8o3HYkUKkdjA2OFIr72zxnmJ4Y8VVcYwmFUjXrafr/s1600/reggeli.jpg)
A tojásrántotta érdekes kérdés a családunkban. Nálunk sosem készül nagy serpenyőben, többszemélyes adag, mert mindenki másképp szereti: ÉP szinte folyósan, én a „púpos rántotta” híve vagyok, a lányok meg valahol a kettő között, így mindenki maga készíti a saját adagját egy egyszemélyes öntöttvas serpenyőben. A tükörtojás, az más kérdés. Azt egyformán szeretjük: a folyékony sárgáját friss kenyérrel a legjobb kitunkolni!
A serpenyőbe diónyi vajat teszek, ettől sokkal jobb lesz az íze és az illata, mintha olajjal készíteném. Amikor megolvadt a vaj, beleütöm a tojást – ekkor még nem pattog, picit megsózom és tekerek rá borsot. Én le szoktam fedni, mert utálom a tűzhelyem sikálni és ez bizony sülés közben fröcsög rendesen. Van egy kis üvegfedőm ami a vasserpenyőmre passzol, ezen keresztül figyelemmel tudom kísérni a sülés folyamatát.
Hagyom sülni, amíg a fehérje megszilárdul, ekkor leveszem a fedőt, megdöntöm a serpenyőt, és a lecsorgó vajat egy kanállal visszalocsolom a fehérjére, így a sárgája folyós marad, de a fehérje rendesen átsül. Most virslit vagdostam be, kicsit megsütöttem és ebben a „fészekben” készült a tojás. Néha reszelt sajttal, vagy kevés pirospaprikával szórom meg a tetejét.
A legfinomabb hétvégi reggelik egyike.