![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvdkahtROKROZy7gH-39VaLwll0vYDyKHpv78jGfr2ZiY-7_HatGph1VxLpnWFi8ocyk68pgYUUGUsJF0p5dsorvBbTUQ_fgw5umDEr-U3bB7BNc0yC_5YWvDwJx-w9NoEJJs1n1I8hOLx/s640/tenger.jpg)
Holnapra minden bent lesz, indulok.
A gyeplő végén halvány indulatok,
fékezhetetlenül húzok le délre
ezúttal egyedül.
Jó lesz. Majd elengedem magam,
hogy a Duna s a tenger tisztára mossa agyam.
S ha majd lent leszek a parton,
Az ecsetem a tükör elé tartom.
S újra színezem az életem,
Újra, mert kissé megfakult
S bár az égbolt beborult,
Nem menekülök, csak újra gondolom.
Ha kisimultak a ráncaim, jövök.
A Magna Cum Laude dalszövegét költöttem át.
A képet Nagylány készítette ott, ahová most megyek.