Holnapra minden bent lesz, indulok.
A gyeplő végén halvány indulatok,
fékezhetetlenül húzok le délre
ezúttal egyedül.
Jó lesz. Majd elengedem magam,
hogy a Duna s a tenger tisztára mossa agyam.
S ha majd lent leszek a parton,
Az ecsetem a tükör elé tartom.
S újra színezem az életem,
Újra, mert kissé megfakult
S bár az égbolt beborult,
Nem menekülök, csak újra gondolom.
Ha kisimultak a ráncaim, jövök.
A Magna Cum Laude dalszövegét költöttem át.
A képet Nagylány készítette ott, ahová most megyek.
