Tegnap Pesten töltöttem a napot a Duna Palotában, egy konferencián. A szünetben felszolgált töpörtyűs pogácsa csábítóan jól nézett ki, de sajnos íztelen, sótlan, a kötelezően elfelejtendő kategória győztese, még frissen is. Egy akkora helyen, mint a Duna Palota miért nem tudnak felkészülni rendesen egy előre ismert létszámú konferenciára? A 20 perces kávészünet első felében elfogyott a kávé (!?!) és kerek tíz percet vártunk, mire újra lehetett kávét inni, közben hosszú sor kígyózott a pult előtt… Az ebédlőben hat főre szépen megterítve, de csak 5 pohár. Az innivaló előre felbontva és akkorka üvegben (187 ml?), ami egy kávéhoz elegendő, de egy ebédhez édes kevés. Az ebéd átlagos. Híg, jóízű póréhagyma leves, camembert szeletke ráolvasztva a kiflikarika nagyságú pirítósra, ami sajnálatos módon nagyon elázott, mert csak egy oldala volt pirítós, amire a sajtot fektették. A főétel: bakonyi pulykamell nokedlivel: konzerv állagú gomba (gumis), egyenízű szósz (ételízesítővel készült), a pulykamell száraz, de a szósszal együtt elmegy, a nokedli meglepően finom, összességében jónak is lehetne mondani, mert nem egy csillagos helyen vagyunk, ez elvégre egy egyszerű ebéd. A desszert volt a kellemes meglepetés: még langyos, nagyon finom máktorta, egy gombóc (bolti) vaníliafagyival. Na az a máktorta sokat billentett pozitív irányban a megítélésben:-) Hazafele útba ejtettem a szomszéd utcában lévő olasz delicatesse boltot, mert az ott kapható mortadella és gorgonzola nélkül nem lett volna érdemes hazajönnöm.
A kép a Duna Palota honlapjáról származik.
Az étterem látogatás időpontja: 2008 november. A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.