2008. november 4.

Libamáj krémleves szarvasgomba habbal


A hízott libamájjal, a „legdekadensebb luxusfinomsággal” mostanig csak étteremben találkoztam, itthon a kacsamájig jutottam, nem utolsó sorban az ára miatt. A Bábel étterem szakácsai azonban megadták a kellő lökést, így azzal sem foglalkoztam, hogy Életem Párja elsápad, amikor a baromfiboltos beüti a pénztárgépbe a libamáj árát. Nem volt mit tenni, felét megsütöttem neki, a másik feléből megalkottam a szuperlevest.


Hozzávalók:

1 salotta hagyma

fél dl olivaolaj

1 liter + fél dl tej

2 gerezd fokhagyma

20 dkg libamáj

2 dl konyak (vagy brandy)

1 dl tejszín

1 ek liszt

1 tojás sárgája

0,5 dl szarvasgombás olaj

só és sóvirág (Maldon)

kakukkfű

frissen őrölt fehérbors

1 liter húsalaplé (húsleves)

szarvasgomba szeletkék a díszítéshez


Előző este a megmosott libamájat beáztatom tejbe, mely a hűtőben az éjszaka leple alatt kiszívja belőle az esetleges véres nedveket. Másnap szemöldök csipeszt ragadok és eltávolítok belőle minden erecskét.


A salottát aprítom és olivaolajon megpárolom a kakukkfűvel és zúzott fokhagymával. Ha már puha, hozzáadom a kierezett, nagyobb darabokra vágott libamájat és pár percig keverve pirítgatom. (Na, itt erősen gondolkodóba estem a további sorsát illetően, de győzött a kísérletező énem és folytattam a leves készítést.) Rászórom az egy evőkanálnyi lisztet, felöntöm a tejszínnel és alaplével. Sózom, (fehér)borsozom és beleöntöm a konyakot. (Ez most tényleg konyak volt. A jófajta…Szerencsére Életem Párja nem olvassa a blogom, bár a 2 dl mínusz biztosan feltűnik majd neki, ha kézbe veszi az üveget…)

Kb 10 percig forralom, majd botmixerrel simára dolgozom és a még forró, de már nem forrásban lévő levesbe habverővel elkeverem a tojássárgáját.


A szarvasgombás habhoz turmixgépben összehabosítom a szarvasgombás olajat fél dl tejjel (ha tovább keverném biztosan maionesa blanca lenne belőle), ezt rákanalazom a kitálalt leves tetejére. Egy szeletke friss szarvasgombával díszítem (ennek hiányában lehet aprított snidling a dísz). Mennyei és nagyon drága, de egyszer élünk címszóval ki kellett próbálni !


9 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Hűűűű!!! :)

Ági, aki főz írta...

Huhhh. Ezt egyszer nekem is meg kell kóstolnom. Igazi luxuskaja.

Beatbull írta...

Végeredmény ide vagy oda, én kimondottan morcos és nyűgös lennék, ha kiderülne, hogy a legjobb (és időközben már beszerezhetetlen) szeszemből hirtelen eltűnt 2dl.
A leves amúgy nagyon csinos lett ;)

Hobbiszakács írta...

Nem rossz, nem rossz. Olyannyira elnyerte a tetszésem, hogy alaposan átböngésztem a receptet. Most itt ülök, és azon töröm a fejem, hogy mihez kell az az "egy liter tej". A konyakért pedig tényleg kár. :-)))

Grenadine írta...

hobbiszakács, a recept elején keresd ;)

gabojsza írta...

Grenadine, köszönöm:-)
Hobbiszakács. az egy liter tejben áztatom a májat egy éjszakára:-)
Beatbull: köszönöm. A konyak nem beszerezhetetlen, de tényleg morcos lesz érte:-)
Egyszer belelöttyintettem egy kínai kajába egy fél üveg sokéves Tokajit, na azért is morgott, hiába mondtam, hogy vegye úgy, megittam. Nem úgy vette. Pedig milyen jóízűen falatozta a kínait:-)

Hobbiszakács írta...

:-( Nem jár... :-(

:-))

Jó, akkor a legközelebb az eladó mosolyát is belekombinálom a kapros homár receptjébe...

Tényleg, miért ne?
:-))))

Millie írta...

Ez fenomenálisan hangzik! Egyébként én is szívfájdalom nélkül főzök a legjobb konyakommal, borommal!
Apropó, sós márványsajtos kekszet megsütötem, mennyei lett!

gabojsza írta...

Millie, ezt is próbáld ki!:-)))
Nagyon jó!