A hízott libamájjal, a „legdekadensebb luxusfinomsággal” mostanig csak étteremben találkoztam, itthon a kacsamájig jutottam, nem utolsó sorban az ára miatt. A Bábel étterem szakácsai azonban megadták a kellő lökést, így azzal sem foglalkoztam, hogy ÉP elsápad, amikor a baromfiboltos beüti a pénztárgépbe a libamáj árát. Nem volt mit tenni, felét megsütöttem neki, a másik feléből megalkottam a szuperlevest.
Hozzávalók:
1 salotta hagyma
fél dl olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
20 dkg libamáj
1 ek liszt
1 tojás sárgája
só és sóvirág (Maldon)
kakukkfű
frissen őrölt fehérbors
szarvasgomba szeletkék a díszítéshez
Előző este a megmosott libamájat beáztatom tejbe, mely a hűtőben az éjszaka leple alatt kiszívja belőle az esetleges véres nedveket. Másnap szemöldök csipeszt ragadok és eltávolítok belőle minden erecskét.
A salottát aprítom és olívaolajon megpárolom a kakukkfűvel és zúzott fokhagymával. Ha már puha, hozzáadom a kierezett, nagyobb darabokra vágott libamájat és pár percig keverve pirítgatom. (Na, itt erősen gondolkodóba estem a további sorsát illetően, de győzött a kísérletező énem és folytattam a leves készítést.) Rászórom az egy evőkanálnyi lisztet, felöntöm a tejszínnel és alaplével. Sózom, (fehér)borsozom és beleöntöm a konyakot. (Ez most tényleg konyak volt. A jófajta…Szerencsére ÉP nem olvassa a blogom, bár a 2 dl mínusz biztosan feltűnik majd neki, ha kézbe veszi az üveget…)
Kb 10 percig forralom, majd botmixerrel simára dolgozom és a még forró, de már nem forrásban lévő levesbe habverővel elkeverem a tojássárgáját.
A szarvasgombás habhoz turmixgépben összehabosítom a szarvasgombás olajat fél dl tejjel (ha tovább keverném biztosan maionesa blanca lenne belőle), ezt rákanalazom a kitálalt leves tetejére. Egy szeletke friss szarvasgombával díszítem (ennek hiányában lehet aprított snidling a dísz). Mennyei és nagyon drága, de egyszer élünk címszóval ki kellett próbálni !
