2008. május 5.

Öregszem...

Nagyon tetszett Cukroskata bejegyzése és megállapítottam, hogy én is öregszem, bár még nem vagyok nagymama …

A ma érettségizők közül sokan 1989-ben, a rendszerváltás idején születtek. Emlékszem, testnevelés óránk volt a főiskolán, a rádióban hallgattuk, mikor Szűrős Mátyás kikiáltotta a Köztársaságot. A ma érettségizőknek nem sokat mond a Reagen-korszak, és nem is hallottak az ellene elkövetett merényletről, az Öböl-háború idején tanultak járni, beszélni.
Soha nem énekelték, hogy "We are the World, we are the children", és amikor Gabriel Garcia Marquez megkapta az irodalmi Nobel díjat, nem, hogy olvasni sem tudtak, de még az ötéves tervben sem voltak:-)
Pelenkásak voltak, amikor széthullott a Szovjetunió. Nem emlékeznek a hidegháborúra és csak egy Németországot ismernek - akkor is, ha az iskolában megpróbálják nekik elmagyarázni, hogy valaha kettő volt.
Nem emlékezhetnek a Challenger katasztrófájára.
Számukra mindig létezett az AIDS.
A CD születésük előtt hét évvel már kapható volt.
Nem volt soha hagyományos lemezjátszójuk, nem játszottak soha fakockákkal, csak Lego-val
Azt sem tudják, hogy milyenek voltak régen a tévékészülékek, sőt, nem is láttak soha fekete-fehér tévét, a hétfői adásszünetet is csak hallomásból ismerik, de el sem tudják képzelni, hogy ne lehessen válogatni legalább 40 tévécsatorna műsorából
Nem tudják elképzelni, hogy milyen lehetett a világ távkapcsoló nélkül. Sok évvel azután születtek, hogy a Sony piacra dobta a walkmant.
Nekik a görkorcsolyának mindig egy sorban voltak a kerekei.
És akkor még nem beszéltünk róla, hogy milyen természetesnek veszik a mobiltelefont, a laptopot, vagy a mobil internetet.
Lehet, hogy sohasem látták a Futrinka utcát, vagy a Magyar Népmeséket.
Nem olvasták a Pöttyös Pannát. Bár mostanában újra divat:-)
Számukra Michael Jackson mindig fehér volt, és nem értik, hogy táncolhatott valaha John Travolta. Nem ismerik a Starsky és Hatchot és azt hiszik, hogy a Charlie angyalai a tavalyelőtti évad legmenőbb filmje.
És még sorolhatnám: a szabad szombatot, az iskolatejet, a reklámmentes filmeket - és összesen két csatornát -, vagy az úttörő- és építőtáborokat, az őszi szüretet...
Gondoljunk bele, ezek az emberek szeptembertől egyetemre járnak!
Ők a mai fiatalok! Íme néhány bizonyíték, hogy Te is öregszel:
- érted a fenti szöveget, és mosolyogsz rajta.
- férfi vagy és már nincs lelkiismeret-furdalásod, ha nemet mondasz egy nőnek.
- nő vagy és végre igent tudsz mondani egy férfinak, és még lelkiismeret-furdalásod sincs. Elmész egy strandra, és el tudsz tölteni egy napot úgy, hogy nem mész bele a vízbe.
És miután elolvastad ezt a bejegyzést, úgy döntesz, elmeséled egy barátodnak, mert biztosan tetszeni fog neki is:-)

6 megjegyzés:

kisvirag írta...

rám csak az első pont igaz, az, hogy értem a fenti szöveget.
Pedig még csak idén fogom tölteni a negyed évszázadot (vagy már? úrisen)
Igaz, a futrinka utca már csak ködös emlék, de a Pöttyös Pannát imádtam, még megvan nővérem nyolcvanas évek végi walkmanja, ami a maiakhoz képest "féltéglának" tűnik (főleg ha az mp3 lejátszókra gondolok), és hálózatról még mindig működik. (legalábbis 1-2 éve, mikor utoljára póbáltam, működött).
Emlékszem ahogy hat évesen (amikor a mostani érettségizők fogantak), a bakeliten forgó bonanza banzaira őrültködtem a tesómmal, és bizony, onnan halgattam este elalvás előtt t a meleg tejemet kortyolgatva az Alice csodaországbant is. (még ma is működik a lejátszónk)
persze a rendszerváltás, a szovjetúnió szétesése, Reagan és az öbölhábórú nekem is történelem, még kicsi voltam, hogy felfogjam. De fekete fehér tévénk még nekünk is volt, és hogy irigykedtem azokra az osztálytársakra, akiknek már távirányítós volt a tévéjük!
És játszottam fakockákkal, mint ahogy a lassan hat éves keresztlányom is - még talán a harmadik szülinapjára vettem a készletet.
Bár a történelmi események számukra tényleg csak történelem - megfelelő szülőkkel vagy rokonokkal a régi kultúra továbbadható. Én is, a nővéreim is próbáljuk a tudatukban tartani. Igaz már nem bakelitről és videómagnóról, hanem CD-ről, mp3-ról és DVD-ről, de megmutatjuk nekik, mi volt a mi gyerekkorunkban a sláger :)

zsúrkenyér írta...

Es nem hiszik el,hogy nem lehetett barmikor banant kapni,es paradicsom csak nyaron volt.Hogy "...oreg jargany szivatoval indul..",szamukra kezelhetetlen,mert nem lattak szivatos autot mar...

Hogy miert is esett le a tantusz,fel nem foghatjak,mert arrol nem is hallottak eletukben:)

Es igen,ezekszerint en is oregszem:)
Udv
zsurkenyer

Névtelen írta...

Ja es nem tudjak mi az Augusztus 23 felvonulas mikor nyari vakacio helyett egy honappal elore gyarkoroltattak, hat az oszi krumpliszedes iskola helyett..
es a jegyrendszer....10 tojas, kilo cukor stb... de talan igy jobb hanem jajj annak akinek most sem jut..
Nagyon tetszik a blogod

gabojsza írta...

Hát igen...az augusztus 23.-i felvonulásokat még kevesebben értik:-)
Örülök, hogy olvasol, gyere vissza máskor is:-)

Crow írta...

Én is akkor jöttem rá, hogy öregszem, amikor kiderült, hogy a csoporttársaim nem értik a leesett a tantuszt... Illetve nem ismerik a fantasztikus cipőt a cipőboltból és egyéb szlogeneket. Pedig csak 4-5 évvel vagyok idősebb náluk a magam negyed évszázadával.
Mondjuk lemezjátszónk sosem volt, úgyhogy ez kimaradt. :)

anna írta...

uh mi volt aug 23-an????
en csak azt nem ertem

amugy kisocsem kapcsan rajottem, h neki is es nekunk is sokkal meglepobb, amikor pl vmi regi nyaralasrol beszel a csalad, h batyam meg masik ocsem meg en micsinaltunk pl, es akkor megkerdezi, h o akkor hol volt, es mondjuk h nevicceljen mar, 8 evvel azutan szuletett, sehol se volt meg
[jaj en is oreg vagyon am rendesen: a "kisocsem" most lesz 14, vaaaa]