2008. május 4.

Csokis Pavlova torta


A torta névadója Anna Pavlova (1881-1931) orosz balerina, akinek neve mára összeforrt a balett művészettel. Ő volt az első, aki körbeutazta a világot, s megmutatta az embereknek mi is a balett.
Anna balett iránti szenvedélye gyermekkorában kezdődött, amikor anyja elvitte a The Sleeping Beauty című előadásra. A pazar látvány mély benyomást tett a lányra, s alig múlt 8 éves amikor felvételizett a Birodalmi Balett Iskolába, majd tíz évesen fel is vették. Anna könyörtelenül gyakorolt és fejlesztette magát, nagyszerű tanároktól vett különórákat, rengeteg szóló szerepet kapott, a kor legnagyszerűbb darabjaiban. 1899-ben végzett a balett iskolában, mely lehetővé tette számára, hogy csatlakozzon a Birodalmi Balettintézethez. Előadásaival sorra lenyűgözte a kor kritikusait.


Az 1900-as években megalapította saját társulatát, s szinte az egész világot körbeutazták. Leghíresebb előadását, a The Dying Swan-t Michel Fokine rendezte 1905-ben. 1931-ben turnézni indult a The Hague darabbal, és éppen Hollandiában jártak, amikor vonatuk meghibásodott és kisiklott. Anna az éjszaka közepén egy szál pizsamában és egy vékonyka sálban szállt le a vonatról, hogy körülnézzen, mi történt. Sajnálatos módon ekkor annyira megfázott, hogy két hét múlva tüdőgyulladásban meghalt. A balett tradícióknak megfelelően a következő állomáson megtartották a darab bemutatóját, ám a színpadon csak egy fénycsóva körözött ott, ahol Annának kellett volna lennie.

A torta Pavlova nevét kapta. A sütemény külső része ropogós és kemény, míg belseje habos és puha. A desszertet a táncosnő tiszteletére készítették el, mialatt épp turnézott, ám a helyszínt illetően mái napig viták folynak. Egyesek szerint új-zélandi a torta, míg mások ausztrálnak vallják. Sok – sok éve már, hogy e két ország vitázik, és nem tudnak dűlőre jutni egymással. A torta nagyon népszerű és fontos része mindkét ország nemzeti konyhájának. Legtöbbször ünnepségeken, partikon fogyasztják, ám a karácsonyi vacsora részeként is elterjedt. Jómagam először az ausztrál nagykövetség egyik partiján ettem, de most készítettem először. Be kell vallanom, az állaga nem lett tökéletes, de az íze nagyon rendben volt, méltó az anyák napi ebédhez:-).

A Pavlovát tradicionálisan magas zsírtartalmú tejszínhabbal és gyümölcsökkel díszítik. A gyümölcsök és a tejszín lényege az édes-savanyú íz kombináció, így sokszor kerül rá kiwi, eper, málna, áfonya de előfordul, hogy banán, mangó, maracuja vagy barack-szeletekkel tálalják. Most szedres-áfonyás változat készült.

Hozzávalók:
6 tojásfehérje
15 dkg porcukor
3 e.k. jó minőségű kakaópor (Valrhona), átszitálva
1 tk erdei málnás balzsamecet vagy vörösborecet
50 g 70% kakaótartalmú csokoládé, apróra tördelve
3 ek étkezési keményítő
pár csepp vanília esszencia
300 ml magas zsírtartalmú tejszín
125 g áfonya
250 g szeder

A sütőt 180 fokra melegítem. A tojásfehérjét habbá verem, mielőtt teljesen kemény lenne, apránként hozzászitálom a porcukrot, majd a kakaóport. A végeredmény fényes, kemény hab lesz. Az étkezési keményítőt beleforgatom, hozzáadom a vanília esszenciát és a málna ecetet, a legvégén a mezzalunaval aprított csokidarabkákat. Egy sütőlapra sütőpapírt borítok, erre ráöntöm a masszát úgy, hogy kör alakja legyen, a tetejét lesimítom (én most egyszemélyes adagokat készítettem). A sütőbe teszem és a hőmérsékletet visszaveszem 150 fokra. Így sütöm 75 percet. A sütőajtót résnyire nyitva hagyva hagyom kihűlni. A tejszínből kemény habot verek, a torta tetejére simítom, majd díszítem a gyümölcsökkel. Az alap nagyon csokis, a tejszín alig édes, az áfonya fanyar, a szeder…hmmm…mennyei!

7 megjegyzés:

cukroskata írta...

Már régen készülök pavlovát sütni, de most meg is fogom tenni :-)

Lilahangya írta...

Határozottan állíthatom, hogy ma is meccselnek egymással az ozik és a kivik a torta "tulajdonlásáért". Egyike a legbrutál édesebb süteményféleségeknek, amit Ausztráliában ettem. Van egy változata, amikor az alapot egy jó édes amerikai típusú túrótorta képezi és ez van még tetézve sok-sok habcsókkal, gyümölccsel, tejszínnel. Na ez aztán kiütötte nálam a biztosítékot :-)

Mamma írta...

Imádom a pavlovát... Igazad van, Lilahangya, én is több változatot ettem már, ez pedig ezzel a csokis talpával valami egészen új:-)))

Örülök, Bagojsza, hogy ilyen részletesen leírtad a történetét, ha eljön az ideje, én majd elegánsan csak belinkellek:-))

gabojsza írta...

köszönöm:-)

Ízbolygó írta...

De jó, hogy leírtad a történetét!
Én is készítettem már csokis talppal és simával is, de nálunk a csokis jobban fut, málnával persze, mert annak a savanykás íze klasszul ellenpontozza az édes talpazatot:-))

Ágnes írta...

De érdekes :) Mindenki először az ausztrál követség fogadásán evett ilyet? Akárhány linkre kattintok, ugyanez a szöveg van. Mennyien járnak a követség fogadására, ráadásul egyformán írják le :)
Ettől függetlenül gratulálok a recepthez (de attól még az életrajzból lehetett volna húzni).

Gabojsza írta...

Kedves Ágnes, elárulnád, hol találkoztál ezzel az ausztrál követséges szöveggel a blogomon kívül? Mert azok minden jel szerint az én szövegemet lopták. Utánajárnék... Köszönöm a jelzést:-)