2014. augusztus 24.

Sajtos kalász


Hétvégi reggelire, vagy egy borozgatós-beszélgetős estére való. Még langyosan törjünk belőle egy darabot, és élvezzük az olvadt sajttöltelék ízét. Hogy milyen sajt való bele? Gyakorlatilag bármilyen jól olvadó fajta (az oázis pld. erre nem alkalmas).
Füstölt scamorza sajttal volt a legfinomabb.

Hozzávalók:
fél kg liszt
kb. 3,5 dl langyos tej (lisztfüggő, hogy mennyi folyadékot vesz fel)
1 kiskanál cukor
2,5 dkg friss, vagy 4 g szárított élesztő
5 evőkanál olaj
16 g só
20 dkg reszelt sajt (lehet füstölt is)
5 dkg puha vaj
1 tojás a kenéshez

Egy deci langyos, cukros tejben felfuttatom az élesztőt (kb. 10 perc alatt a tej tetején halványbarna hab képződik). A lisztet egy mély tálba szitálom, belekeverem a sót, beleöntöm az élesztős és majdnem az egész maradék tejet, majd az olajat és az egészből szép sima, az edény falától elváló, de puha tésztát gyúrok (ha szükséges, adok még hozzá tejet dagasztás közben).
A tésztát konyharuhával letakarom és huzatmentes helyen hagyom, hogy duplájára keljen. Amikor megkelt, elfelezem és cipókká formázom. A cipókból egyenként kb. 2-3 mm vastag téglalapot nyújtok, a kinyújtott tésztát megkenem a vaj felével és megszórom a reszelt sajt felével, majd úgy, mint a bejglit, föltekerem. Ugyanígy járok el a második tésztacipóval is, majd mindkettőt sütőpapírral bélelt tepsire teszem (egy tepsire egy tekercs fér el kényelmesen, keresztbe fektetve).
A tekercseket egy centinként éles késsel bevágom úgy, hogy az alja egyben maradjon és a szeleteket kalász formára kihajtogatom (egyet jobbra, egyet balra), majd bekenem a tésztát a felvert tojással.


200 Celsius-fokra előmelegített sütőben aranybarnára megsütöm, rácson hagyom kihűlni. Langyosan a legfinomabb.

Recept innen.

Nincsenek megjegyzések: