Tegnap délután kikerült a fagyasztóból egy csomag gibanica tészta (Szabadkai beszerzés), egy részét még vacsorára el is készítettem „pizzának”, a maradék édes tölteléket kapott és „rétesként” végezte. Sima réteslappal macerásabb lett volna, de ez a vastag jól bírta a gyűrődést.
Két lapot kiterítettem, egymásra helyeztem, megkentem paradicsomszósszal (Alíz saját készítésű édes ketchupjával, isteni finom magában is, köszönjük!), megszórtam oregánóval, befedtem sajt szeletekkel (vigyáztam, hogy a sajtszeletek ne érjenek a lap széléig, így nem is folyt ki sütés közben), sonka szeletekkel, egyik végébe tettem egy sor fekete, magozott olajbogyót és feltekertem. A tekercset sütőpapíros tepsire tettem, a tetejét megkentem olvasztott vajjal és betoltam a 200 fokos sütőbe. Addig sütöttem, míg a teteje kicsit megpirult. Langyosan szeleteltem, a két fotómodell szelet kivételével (amit el kellett dugnom, hogy le tudjam fényképezni) el is fogyott azonnal. Lesz folytatás, mert Picilány már kérdezte, hogy van-e még vastag rétes lapom a hűtőben:-)
Valakinél láttam hasonlót pár hete, de meg nem mondom kinél, még arra sem emlékszem, hogy réteslapos, vagy kelt tésztás tekercs volt. A google sem dobta ki, így elnézést, ha kopirájtos, meg minden, nem én találtam fel a spanyolviaszt ezúttal sem.
