Péntek este voltam vendégük négy gasztroblogger kolleginával karöltve és régen fordult elő, hogy a pincérnek keljen halkan figyelmeztetni, hogy záróra…
Hét elején foglaltattunk asztalt és azt kaptuk, amit kértünk. Az étlapról nehéz volt a választás, mert az zavarba ejtően hosszú. Végül a következőket ettük:
Savanyú-csípős leves
Kukoricaleves csirkehússal
Pirított rizs tojással
Tavaszi tekercs
Édes-savanyú csirkehús falatok
Sertéshús vöröshagymával
Csirkehús gong-bao módra
Currys marhahús vegyes zöldséggel
Illatos-omlós kacsahús csípős salátával
Tintahal zöldséggel
“Nyolc kincs”hun-ton vaslapon csípősen
Sült alma és banán mézzel
Csoportos szavazás alapján az édes-savanyú csirkefalatok és a “nyolc kincs” bizonyult a legfinomabbnak, nekem ízlett a tintahal és az illatos-omlós kacsa is, a currys marhahús rendben volt, a tavaszi tekercs hatalmas, ám tölteléke íztelen, a többi étel túlságosan egyenízű és számomra túl sós.
Áraik szolidak, a kiszolgálás szívélyes, bár jobban örültünk volna egy „echte” kínai pincérnek, mert saját bevallása szerint 3 napja ott dolgozó magyar pincérünk kedvessége ellenére nem tudta megmondani a kihozott ételekről, melyik micsoda. Fizetéskor, a ház ajándékaként kaptunk egy kistányérnyi finom édes narancsot és gyűszűnyi rizsbort. A jó társaságnak köszönhetően kellemes estét töltöttünk együtt. Megismételjük (de nem a Ping-ben...)!
Az étterem látogatás időpontja: 2008 március. A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.
