2015. március 19.

Sertésbőr snack, ropogósra sütve


Életem első sertésbőr snackje egy svéd termék volt. Az a fajta, amelyik hólyagosra sült, mesésen ropog és bekapva szinte elolvad az ember szájában. Annyira ízlett, hogy elkezdtem foglalkozni a gondolattal, hogy lehetne ilyet házilag „gyártani”. Bőrös malachúst már sütöttem hólyagos-ropogósra többször, ám bőrkét eddig csak bő zsiradékban sütve sikerült megfelelő állagúra készíteni. A megoldást végül a „kérdezd a hentest” ausztrál sorozat egyik epizódjában leltem és igen, ez az!
Az állaga TÖKÉLETES, bőrkét pedig olcsón lehet minden hentesnél kapni.

Hozzávalók:
50 dkg sertésbőrke
3 evőkanál ecet
3 evőkanál só
1 evőkanál durva szemű só
1 evőkanál olívaolaj

A bőrkét kéttenyérnyi (vagy tetszés szerinti méretű) darabokra vágom és eltávolítok róla minden zsiradékot (a belső felét jól megkapargatom a kés fokával). Éles késsel átlósan bevagdosom, ügyelve, hogy ne vágjam át a bőrt.
Forralok egy liter vizet, ha lobogva forr, leöntöm vele a bőrkéket, békén hagyom 2-3 percig, majd leszűröm és konyhai papírtörlővel szárazra törölöm mindegyiket.
Összekeverem a sót az ecettel és a keveréket jól bemasszírozom a bőrkékbe, majd az egészet hűtőbe teszem 2 órára.
Felfűtöm a sütőt 220 fokra, kiveszem a bőrkéket a hűtőből és alaposan letörlöm róluk az ecetes sót, a cél, hogy jó száraz legyen a bőrke. Ha már száraz, finoman beolajozom, megszórom a durva szemű sóval és a sütő rácsára fektetem, a sütő aljába teszek egy edénybe vizet, hogy sülés közben a kicsöpögő zsír ebbe landoljon és ne füstöljön az egész. 50 percig sütöm, ez idő alatt a bőr mesésen hólyagos- ropogósra és aranybarnára sül.
Langyosan már lehet kóstolgatni... illékony cucc. Én szóltam.

Anthony Puharich receptje, az Ask The Butcher sorozatból.

2 megjegyzés:

Nemzetikonyha írta...

Ez érdekes,mert a recept betűről betüre megegyezik motoroskonyhály blog bejegyzésével.Csakhogy az 2 évvel korábbi!
http://motoroskonyhaja.blog.hu/2014/03/10/ferfias_jatekok_569

Gabojsza írta...

Nemzetikonyha, most olvasva az általad említett motoroskonyha bejegyzést azt látom, hogy a hozzávalók egyeznek, de pld. a só mennyisége nem és a betűről-betűre megegyezést javaslom értelmezd még egyszer, mert én ilyen hasonlóságot nem tapasztalok... a forrásomat megneveztem, de az nem az általad említett oldal volt, hanem Anthony Puharich. Lehet, hogy a motoroskonyha is ugyanonnan inspirálódott, mint én? Vagy netán az ausztrálok is tőle vették át? :-)