2013. január 6.

2013-as évi „termés”

csendélet a füstölőben


Helyzetjelentés valakinek, akit (még) nem tudtam rávenni, hogy kövessen Facebookon:-)
Ma levettük a füstről és bekerültek a kamrába a kolbászok-szalámik. Semmi kísérletezés nem volt (úgy látszik kezdek „megnyugodni”), a jól bevált paprikás változat készült, sertés és szarvas húsból, olyan "házi" paprikával, amit a paprika teszten sajnos nem vizsgáltak, pedig jó helyezést ért volna el. 
Pontosan fele annyit töltöttünk, mint tavaly, de elég lesz, beosztjuk.


Töltöttünk vastagkolbászt természetes bélbe, katakönyökét* és kulárét**, ezeket be is hálóztuk, hogy bírják a súlyt, repedés nélkül. 


A kolbász az én kedvencem, most egy darabig savanyú káposztalében főve esszük, tormával, míg meg nem unjuk, aztán június végén fog legközelebb igazán jól esni, addigra szépen megérik a legvastagabb szalámi is.
Szép a kamra plafon (oda aggattuk az árút) és ha igaz a Vízkereszt-napi jóslás, hamar kitavaszodik, mert épp hatalmas pelyhekben hull a hó.

 *katakönyöke: a disznó vastagbelének hajló része
**kuláré, vagy kulen a végbél és a hozzátartozó vastagbél

2 megjegyzés:

Olgis írta...

Nagyon ínycsiklandó! Valamikor mi is füstöltünk, kolbászt töltöttünk,a régi szép időkben,saját nevelésű malackákból..A hálósakat nem ismerem.Kata könyöke?Leírnád kik ők?
Üdv,Olgi néni.

Gabojsza írta...

Olgi néni, kiegészítettem a bejegyzést az "okossággal". Mivel ezek száradékony belek és könnyen repedeznek, jobbnak láttuk rugalmas hálóba húzni őket, így biztosan kibírják a terhelést. A nagy átmérőjük miatt teljesen másképp érik bennük a kolbászmassza, ezekből lesznek a legfinomabb falatok nyár elejére.