 |
| csendélet a füstölőben |
Helyzetjelentés valakinek, akit (még) nem tudtam rávenni, hogy kövessen Facebookon:-)
Ma levettük a füstről és bekerültek a kamrába a kolbászok-szalámik. Semmi
kísérletezés nem volt (úgy látszik kezdek „megnyugodni”), a jól bevált paprikás változat készült, sertés és szarvas húsból, olyan "házi" paprikával, amit a paprika teszten sajnos nem vizsgáltak, pedig jó helyezést ért volna el.
Pontosan fele annyit töltöttünk, mint tavaly,
de elég lesz, beosztjuk.
Töltöttünk vastagkolbászt természetes bélbe, katakönyökét* és kulárét**, ezeket be is hálóztuk, hogy bírják a súlyt, repedés nélkül.
A kolbász az én kedvencem, most egy darabig savanyú káposztalében főve esszük, tormával, míg meg nem unjuk, aztán június végén fog legközelebb igazán jól esni, addigra szépen megérik a legvastagabb szalámi is.
Szép a kamra plafon (oda aggattuk az árút) és ha igaz a Vízkereszt-napi
jóslás, hamar kitavaszodik, mert épp hatalmas pelyhekben hull a hó.
*katakönyöke: a disznó vastagbelének hajló része
*katakönyöke: a disznó vastagbelének hajló része
**kuláré, vagy kulen a végbél és a hozzátartozó vastagbél
