2008. július 1.

A világ(om) közepe

Van egy hely, ahova bármikor szívesen megyek. Ott nyugszik meg a lelkem, ott lelek békére és ott érzem magam a legjobban e világon. Ha valaha nagy baj fog érni, vagy komoly döntést kell hoznom, biztosan oda vonulok majd el, gondolkodni. Számomra ez a világ közepe, a hegyek, a fenyők között. A szűk völgyben, ahol zúg a patak és a jéghideg víz sodrása képes a gondjaimat is magával vinni…Olyan, mint Fűszeres Eszter házikója, csak erre már nem kell várni, mert áll a faház, és bármikor mehetek. Múlt héten itt töltöttem pár napot és úgy érzem, hónapokra feltöltődtem.

A táj gyönyörű. Meseszép télen, a hatalmas hóban és csikorgó hidegben, tavasszal, mikor a bokrok virágot bontanak. Nyáron, mikor a városban megáll a levegő a melegtől, ott kellemes a meleg, friss a hajnal. De ősszel a legszebb, mikor a domboldal ezerféle rozsda árnyalatban pompázik és a kandallóban esténként pattog a tűz. Még akkor is szép, mikor zuhog az eső…
A közelben, egy dombon van egy esztena, három fiatal csobánnal, akik kétszáz juhot, negyven tejelő kecskét és vagy húsz tehenet fejnek naponta, majd nem éppen EU-konform körülmények között, azaz pontosan úgy mint 100 évvel ezelőtt készítik a sajtot, zsendicét, ordát.

Az aznapi ordából készült a palacsinta töltelék friss kaporral, zsendicét hoztam haza is, bálmosnak. A legszebb sajtot is hazahoztuk, tegnap begyúrtuk túrónak, puliszkatölteléknek.
A világom közepe Szalárdon, a Sestinán van. Itt (is) játszódik Wass Albert „A funtineli boszorkány” regény. Itt van Wass Albert kedvenc forrása, ahol az író - a legenda szerint - mindig megpihent. Szombaton ittam belőle.

7 megjegyzés:

Fűszeres Eszter írta...

Hú azok a sajtok! És az a táj. Szinte már giccses :-)
Gyönyörű!

Zsuzsa írta...

Csodaszép! Milyen jó lehet...

gabojsza írta...

Igazad van, köszönöm, javítottam:-)

gondaanyu írta...

Most hétvégén kaptam egy óriás sajtot Györgyfalváról, Kolozsvár mellől. Nagyon szeretjük.

Mi is szeretjük Erdélyt, sok barátunk van ott.
Tavaly nyáron Oroszhegyen voltunk egy hétig, felejthetetlen.

Mindennapi Manna írta...

Szívemből beszéltél:)

Névtelen írta...

Látod, ezt szeretem Erdélyben-ezeket a gyönyörű tájakat,amelyek ilyenek és ehhez hasonló szépek a maguk változatosságában!
Nem is oly régen olvastam újra a A funtinelli boszorkányt, nagyon jó kikapcsolódás volt a sok rohanás közben.
Sok szeretettel, Judit.
ui.Már lefagyasztottam jó sok finom túrót és szép sajtszeleteket is.

Hobbiszakács írta...

Amikor éppen megvigasztalódtam, hogy Svédországban sokkal jobb az étel, mint Norvégiában... Erre mi jön??? A kapros, ordás palacsinta! Na jó, az itt nincs... De bálmost tudok én is csinálni. Igaz, hogy a máléliszten kívül mindent helyettesítek :-)