Képriport az idei legpihentetőbb, idegvasaldás, ránckisimító nyaralásunkról.
3-4 napra mentünk, végül 11 napot töltöttünk Erdélyben, a
világ(om) közepén.
Semmittevéssel (értsd: elnyúlva a nyugágyban, a tájban való
gyönyörködéssel),
olvasással, sétákkal,
nagy közös főzésekkel, tűz melletti, éjszakába nyúló beszélgetésekkel
és majdnem délig tartó nagy alvásokkal teltek a napok. Térerő-, és netmentesen.
Kihasználtam a helyi kemencét és sütöttem kenyeret (vert héjjal, mert az ismeretlen kemencében kicsit megégett az oldala),
káposzta levélen sült, ahogy illik:
Dorka lányom kívánságára sütöttem hamburger zsemlét:
amibe friss zöldséget és parázs felett, rácson sütött jóféle marhahús pogácsát tettünk:
Majdnem minden nap lisztes (tésztás) lett a kezem, de nem bántam...
Készült jóféle házi pizza,
és calzone is:
Mindennap grilleztünk valamit (leggyakrabban mititei-t és flekkent, de többször pisztrángot
is,ami fél órával korábban még vígan lubickolt).
A bogrács is előkerült
párszor...
ÉP főzött isteni finom malac csülök-köröm-farok pörköltet, a sok hús után én egy lecsót főztem, amit puliszkával ettünk.
Jártunk a Gyilkos tónál (40 éve semmi sem változott)
de a partján árult kürtős kalács még mindig kötelező...
Hajnalanta gyönyörködtünk a ködben, (majd vissza feküdtünk)
délelőtt a víz csillogásában,
napközben a patakparton olvasgattam,
néha gyík állt modellt,
néha egy tapló gomba...
Öröm volt látni, hogy a domboldal zöld, nem olyan száraz, mint tavaly, volt a télen bőven hó, tavasszal sok eső. Nappal nem volt több 24 foknál, többször esett (édes délutáni alvásoknak megadva az alapzaját), éjjel hűvös volt, jól esett a takaró, meg az összebújás.
Hoztunk haza vadszedret, áfonyát, meg homoktövist (meg pastrama-t, juhsajtot, kecske telemea-t, meg ordát), de ezekről egy következő bejegyzésben.
Jó volt otthon, nagyon.
Jó volt otthon, nagyon.
