2012. október 19.

Lecsós karaj



A héten három napot úton voltam,  ma abból főztem, amit a hűtőben találtam. Volt pár „ma meg kell enni” szelet karaj, néhány darab, Édesanyám kertjéből származó paprika és paradicsom. Kacsazsír, hagyma, fokhagyma, majoránna került még elő, adta magát a lecsós szelet, de szeletben anno sem rajongtam érte, így felcsíkoztam a húst. Egy szelet házi kenyérrel, a felnőtteknek egy pohár borral finom ebédünk volt. Az arányok nem annyira lényegesek, lehet paprikásabb, vagy paradicsomosabb, csípős, vagy édes, ki, hogy szereti.

Hozzávalók:
1-2 ek kacsazsír
fejenként 1 szelet csont nélküli karaj
 vöröshagyma, paradicsom, paprika (lehet benne 1 csípős is)
2-3 gerezd fokhagyma
ízlés szerint só, frissen őrölt bors és majoránna

Felforrósítok egy vastag aljú serpenyőt és megkérgezem benne a sóval-borssal ízesített karaj szeleteket. Ha mindkét oldaluk megpirult, kiveszem a serpenyőből és felcsíkozom (ekkor a hús még szinte nyers, de sebaj, lesz ideje megpuhulni az ízes lecsóban). A serpenyőbe felolvasztom a kacsazsírt, hozzáadom a vastagabb félszeletekre vágott hagymát és a húscsíkokat. Lefedve, alacsony lángon megpárolom, közben a hús is puhul. Ha már üveges a hagyma, hozzáadom a zúzott fokhagymát, a felcsíkozott paprikát, majd pár perc múlva a feldarabolt paradicsomot. Fűszerezem és néha megkeverve roppanós-puhára főzöm. Friss korianderzölddel díszítve (mert épp van itthon és szeretem), házi kenyérrel tálalom (a kedvenc Pataki tányéromban:-)).

Nincsenek megjegyzések: