A héten három napot úton voltam, ma abból főztem, amit a hűtőben találtam.
Volt pár „ma meg kell enni” szelet karaj, néhány darab, Édesanyám kertjéből
származó paprika és paradicsom. Kacsazsír, hagyma, fokhagyma, majoránna került
még elő, adta magát a lecsós szelet, de szeletben anno sem rajongtam érte, így
felcsíkoztam a húst. Egy szelet házi kenyérrel, a felnőtteknek egy pohár borral
finom ebédünk volt. Az arányok nem annyira lényegesek, lehet paprikásabb, vagy
paradicsomosabb, csípős, vagy édes, ki, hogy szereti.
Hozzávalók:
1-2 ek kacsazsír
fejenként 1 szelet csont nélküli karaj
vöröshagyma, paradicsom,
paprika (lehet benne 1 csípős is)
2-3 gerezd fokhagyma
ízlés szerint só, frissen őrölt bors és majoránna
Felforrósítok egy vastag aljú serpenyőt és megkérgezem
benne a sóval-borssal ízesített karaj szeleteket. Ha mindkét oldaluk megpirult,
kiveszem a serpenyőből és felcsíkozom (ekkor a hús még szinte nyers, de sebaj,
lesz ideje megpuhulni az ízes lecsóban). A serpenyőbe felolvasztom a
kacsazsírt, hozzáadom a vastagabb félszeletekre vágott hagymát és a
húscsíkokat. Lefedve, alacsony lángon megpárolom, közben a hús is puhul. Ha már
üveges a hagyma, hozzáadom a zúzott fokhagymát, a felcsíkozott paprikát, majd pár
perc múlva a feldarabolt paradicsomot. Fűszerezem és néha megkeverve roppanós-puhára
főzöm. Friss korianderzölddel díszítve (mert épp van itthon és szeretem), házi
kenyérrel tálalom (a kedvenc Pataki kerámia tányéromban:-)).
