2012. szeptember 15.

Saltimbocca



A saltimbocca („ugorj a számba”) az egyik legegyszerűbben elkészíthető fogás, mely nemcsak az olaszoknál, hanem Svájc déli részén, a spanyoloknál és a görögöknél is népszerű, még ha nem is mindenütt saltimbocca-nak hívják. Az eredeti verzió borjúhúsból készül, jóféle levegőn szárított sonkával (prosciutto) és friss  zsályával, amit egyszerűen ráfektetnek a húsra, fogpiszkálóval rátűznek (vagy rolószerűen feltekerik) majd kevés borral locsolgatva, vajon megsütik.  

Hozzávalók:
eredetileg szeletelt borjúhús (de készítik sertés szűz-, csirkemell-, vagy pulykamellből is)
vékonyra szeletelt, levegőn szárított, érlelt  sonka
friss zsálya levelek
só és frissen őrölt bors
kevés vaj és olívaolaj a sütéshez + 1 evőkanálnyi hideg vaj, felkockázva
1 dl jó minőségű rozé, lehet akár félédes is (az olaszok Marsala borral készítik)

A húst nyújtófával, két fólia között kicsit kinyújtom (a klopfolás túl durva lenne), hosszúkás csíkokra vágom, akkorákra, hogy tényleg 2 falatból be tudjon ugrani az ember szájába:-) Sózom, borsozom és mindegyik szeletre  fektetek egy-egy hajszálvékony szelet levegőn szárított sonkát, meg egy szép, friss zsályalevelet, majd fogpiszkálóval rögzítem.


 Az így elkészült „csomagokat” vaj-olívaolaj keverékén megsütöm,  oldalanként másfél-két percig.
A megsült hússzeleteket kiveszem (közben lefotózom:-)), 


lefedve meleg helyre teszem, a  serpenyőben maradt pörzsanyagot egy deci rozé borral felöntöm, nagy lángon besűrítem, majd még egy evőkanálnyi jeges vajat adok hozzá. Ha a vaj elolvadt, visszateszem bele a hússzeleteket, s még egyszer átmelegítem, vigyázva, hogy a hús ki ne száradjon.  

Tejszínes krumplipürével ettük és csak hümmögtünk… Valami isteni!

A receptet neveztem a Rosalia versenyére.

2 megjegyzés:

Eva írta...

Nálunk nagy divat, de bevallom még sosem készítettem. Azt hiszem itt lesz az ideje, mert a tiéd borzasztóan guszta. Meghozta a kedvem! :-)

andi írta...

Óóó,valami csodálatos,a fotóik is,az étel is:)!