Saltimbocca

A saltimbocca („ugorj a számba”) az egyik legegyszerűbben elkészíthető fogás, mely nemcsak az olaszoknál, hanem Svájc déli részén, a spanyoloknál és a görögöknél is népszerű, még ha nem is mindenütt saltimbocca-nak hívják. Az eredeti verzió borjúhúsból készül, jóféle levegőn szárított sonkával (prosciutto) és friss  zsályával, amit egyszerűen ráfektetnek a húsra, fogpiszkálóval rátűznek (vagy rolószerűen feltekerik) majd kevés borral locsolgatva, vajon megsütik.  

Hozzávalók:

eredetileg szeletelt borjúhús (de készítik sertés szűz-, csirkemell-, vagy pulykamellből is)

vékonyra szeletelt, levegőn szárított, érlelt  sonka

friss zsálya levelek

só és frissen őrölt bors

kevés vaj és olívaolaj a sütéshez + 1 evőkanálnyi hideg vaj, felkockázva

1 dl jó minőségű rozé, lehet akár félédes is (az olaszok Marsala borral készítik)

A húst nyújtófával, két fólia között kicsit kinyújtom (a klopfolás túl durva lenne), hosszúkás csíkokra vágom, akkorákra, hogy tényleg 2 falatból be tudjon ugrani az ember szájába:-) Sózom, borsozom és mindegyik szeletre  fektetek egy-egy hajszálvékony szelet levegőn szárított sonkát, meg egy szép, friss zsályalevelet, majd fogpiszkálóval rögzítem.

 Az így elkészült „csomagokat” vaj-olívaolaj keverékén megsütöm,  oldalanként másfél-két percig.

A megsült hússzeleteket kiveszem (közben lefotózom:-)), 

lefedve meleg helyre teszem, a  serpenyőben maradt pörzsanyagot egy deci rozé borral felöntöm, nagy lángon besűrítem, majd még egy evőkanálnyi jeges vajat adok hozzá. Ha a vaj elolvadt, visszateszem bele a hússzeleteket, s még egyszer átmelegítem, vigyázva, hogy a hús ki ne száradjon.  

Tejszínes krumplipürével ettük és csak hümmögtünk… Valami isteni!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.