…hogy majdnem 2 hete nem főztem! Már komoly elvonási tüneteim vannak. Persze enni ettünk, jobbnál-jobb és kevésbé jó helyeken, voltak gasztro-orgazmisztikus és kötelezően elfelejtendő élmények is. Többrészes beszámoló következik:-)
Pár napot Debrecenben töltöttem egy konferencián, napközben a Kölcsey Központ büféjétől nem jutottam távolabb, de estére már jólesett volna egy tál tisztességes, meleg étel.
A jó konyhájúnak mondott városszéli csárda egy nem helybélinek megtalálhatatlan. Sehol egy útbaigazító tábla, az irányítószám alapján a GPS másik településre vitt, a megkérdezett helybéliekkel nem volt szerencsénk, többen is tudták, hol van, de nem tudták elmagyarázni, mert „nem egyszerű megtalálni”. Mintha az lenne a cél, hogy csak a „bennfentesek” ehessenek a főztjükből. Szállásadónk szerint „megvan azok forgalma maguk nélkül is”, ezzel azt hiszem mindent elmondott, másnap este már nem is kerestük, inkább egy többek által ajánlott, központi helyen lévő étteremben próbálkoztunk. Gyakorlatilag telt ház volt, de végül kaptunk egy kétszemélyes asztalt, örültünk, de nem sokáig. A hely kellemes, a kiszolgálás figyelmes, az étel viszont pocsék. Ehetetlenül sós és áthatóan ételízesítő ízű mindkét fogás, sajna ezt már nem veszi be a gyomrom. Továbbra sem értem minek kell „gorgonzolás mártásnak” nevezni olyat, amibe nem gorgonzolát, hanem mezei márványsajtot tesznek, azt se sokat, de jól megsózzák. Desszertet már nem kértünk…
a nagypiac, fotó: eszaon.hu
Ezentúl Debrecenben várhatóan gyakrabban megfordulok, de igyekszem önellátó lenni, míg fel nem fedezek egy olyan helyet, ahol tisztességes ételt tesznek elém és ezért nem kell egyhavi fizetést otthagynom. Ismertek ilyet?
