2012. június 3.

Illatok, emlékek


Nemrég egy nagyon érdekes élményben volt részem: részt vehettem az egyetlen magyar parfümőr egy illatbemutatóján (ahol nem mellesleg Mautner Zsófi által készített finomságokat ettük). Zólyomi Zsolt jó előadó, elhallgatnám órák hosszat is, ahogy arról mesél, mennyire összefonódnak az illatok és az emlékek, hogy az illatok fegyverek, behatolnak az elménkbe és belelátnak a szívünkbe. Elmesélte, ahogy  Versailles-ban egy idősek otthonában tartott szagi animációt és egy százhárom éves bácsinak illatanyagokkal gyerekkori emlékeket sikerült felidézni: az amúgy morcos bácsika arca egyszer csak felderült egy illattól… Az illatminta a nagypapája lovagló csizma szárának illatát juttatta eszébe, azokból az időkből, mikor ő kisebb volt, mint ama bizonyos csizmaszár… Egy illat segítségével száz évet utazott vissza az időben!

Magam is sokszor vagyok így, ha nem is száz évet, de párat sikerül nekem is „utaznom vissza”. Érdekes, mennyire hozzátartóznak bizonyos illatokhoz bizonyos emlékek. Minap éreztem valahol egy illatot, kísértetiesen hasonlított a piros műbőr óvódás táskáméra, amiben vittem mindennap a tízóraimat: egy vajas kenyeret és egy almát.
Édesanyám almás pitéjének az illata a mai napig a Marosvásárhelyi házunk konyháját juttatja eszembe…

És vannak „másfajta” illatok. Pénteken vettem 2 csomag francia sajtot, benne nyers tejből készült Saint Marcellin és Rocamadour, meg két fajta kecskesajt. Éjszakára a kocsiban hagytam, ahol aludtam nem volt hűtő. Reggel szállok be a kocsiba, hát azt hittem elájulok, azonnal el kezdtem gondolkodni, mi rothad a csomagtartóban? A Pálpusztai, hogy finoman fejezzem ki magam, tanfolyamra mehetne… de eszembe jutott, hogy az ülésem alatt van egy flakon Ambi Pur Freshelle légfrissítő (mely egy szabadalmaztatott technológia segítségével nemcsak elfedi, hanem megszünteti a kellemetlen szagokat, és friss illatot hagy maga után), így mire elindultam az autóm beltere gyöngyvirág illatban úszott. Nem bírtam volna ki a hazafelé vezető utat nélküle:-) (a sajtot azóta jóízűen elfogyasztottuk, némi bor mellé).