2013. december 3.

Tiszta ízeket akarunk!

Ma olyan forgalom volt a Facebook oldalamon, hogy csak kapkodtam a fejem… A forgalom okát egy “kirohanásom” eredményezte… Azok kedvéért, akik nem követnek Facebookon:
“Egy bloggertársam szerint mindenki használ ételízesítőt, csak nem mindenki vallja be, merthogy minden étel finomabb ételízesítővel. EGY FRÁSZT!
NEM MINDENKI használ ételízesítőt. Én például nem, már évek óta. Mikor elkezdtem blogolni, már akkor is csak bio vega-mixet használtam, de rájöttem , hogy bizony arra sincs szükségem. 3 évembe telt, hogy a most 78 éves Édesanyámat rávegyem, hogy elhagyja kedvenc vegetáját, de már jó ideje ő sem használja. És ismerek még pár embert, aki szintén nem (volt, akit én és a receptjeim vettek rá), és nem nyíltan nem, hanem NEM. Az sem igaz, hogy minden étel finomabb vele, csak egyen-ízű és sokan rákattannak a glutamát tartalma miatt. Mindenkinek javaslom, használjon inkább jó minőségű alapanyagot és friss fűszereket ÉTELÍZESÍTŐ NÉLKÜL és meg fog lepődni, mennyivel jobb ízű minden! Természetes, egyedi, nem egyen-ízű, agyon-ízfokozott!
Inkább tanítsuk meg tisztességesen főzni a fiatalokat, minthogy arra buzdítsuk, hogy használjanak kiváló minőségű alapporokat, kockákat, meg egyéb műszarokat, mert előbb-utóbb elhiszik szegények, hogy zöldborsó főzeléket is csak tasakba zárt alapporral lehet főzni. Pedig nem!
Bocs, de ez most ki kívánkozott belőlem.
Kutymorgó Gabojsza voltam.”
Ez volt a bejegyzés, amihez többen szóltak hozzá, mint eddig bármelyik facebook bejegyzésemhez és jó páran meg is osztották. Megnyugtató, hogy sokan vannak, akik hasonlóan gondolkodnak, de tudom, hogy még többen vannak akik el sem tudják képzelni még a jó, házi húslevest sem ízfokozós ételízesítők nélkül. Pedig annyi, de annyi jó, természetes fűszerünk van a friss zöldségek, zöldfűszerek mellett!
Ezennel kampányt indítok. Próbáld ki 3 hónapig, milyen ételízesítő porok, “alapok”, leveskockák, egyéb ízfokozók nélkül főzni, enni. Rá fogsz jönni, mennyire jó a tiszta ízű étel! És ha 3 hónapig kibírtad, garantálom, nem fog többé hiányozni, SOHA! Aki gondolja, csatlakozzon!

2013. november 26.

Friss hús. Pedig fagyasztott!

Amióta az eszemet tudom, minden évben vágtunk disznót. Gyerekkoromban még iskolanap volt a szombat, de disznóvágás napján otthon maradhattam. A házból csak akkor merészkedtem ki, ha már szóltak, hogy lehet bőrkét rágni, de attól fogva ott sündörögtem és azt vártam, mikor töltjük már a kolbászt. Azóta is szeretem a reggelire készített hagymás vért és – a családban talán egyedül – rajongok a véres hurkáért. Akkoriban nem volt hűtőláda, az „alkatrészek” javát felfüstöltük (ejjj, annak a füstölt oldalasnak, amit Édesanyám sütött a törtpaszuly mellé, még most is érzem az ízét), kolbászt töltöttünk, a nemesebb húsokat a Mama vas lábosban, a sparhelt sarkában, lassú tűzön, lesütötte (manapság ezt hívjuk konfitálásnak), majd disznózsírban, zománcos bödönben tároltuk  felhasználásig. A 80-as évek közepétől már javarészt hűtőládában várták a húsok a beteljesülést, de fene tudja, egy idő után a bezacskózott,  fagyasztott hús már nem volt az igazi, kiszáradt, elveszítette élvezeti értéke egy részét. Nem is szívesen tároltam sokáig húst, sokkal jobban szeretem a frisset. Minőségi változás tavaly következett be, mikor – gyakorlatilag véletlenül – igen hasznos felfedezést tettem: ha vákuumozva kerül a hús a fagyasztóba, sokkal tovább megőrzi jó tulajdonságait.
Vettünk ugyanis egy egész szarvast, amit ÉP annak rendje-módja szerint szétbontott, kicsontozott, felporciózott, én meg adagonként vákuum-csomagoltam.


A nemesebb húsokat szuvidorban készre hőkezelve fagyasztottam le, de a pörköltnek való és a többi hús nyersen, vákuum zacskóba adagolva került a ládába. Az utolsó adagok felhasználásánál, közel egy év elteltével meglepődve tapasztaltam, mennyire jól megőrizte minden ízét, nedvét, jó tulajdonságát a vákuum-csomagolt hús. A „csodára” megvan a logikus magyarázat: a vákuumcsomagolással – a levegő kiszívásával, az oxigén eltávolításával – a fagyasztott ételeknek nem lesz „hűtőíze”, a húsok nem színeződnek el, és mindezeken túl megtartják eredeti ízüket, zamatukat, nem száradnak ki. Idén már kampányolok a baráti körben (és nem csak a baráti körben), hogy aki disznót vág, vákuum-csomagolva tegye a fagyasztóba a húst. Ha már beáldozott 9-10 hónapnyi munkát a malacnevelésre, áldozzon még pár ezer forintot vákuumfóliára és tisztelje meg magát annyival, hogy munkája gyümölcsét kifogástalan minőségben tudja élvezni hónapok múlva is. Ha jövő szeptemberben felnyitva a hűtőládát, a padlizsános zacskók alól előkerül még egy adag karaj a disznóvágásból, az olyan legyen, mintha tegnap tette volna oda. Szóval vákuumozzunk. Érdemes.

2013. november 22.

Balzsamos sült kolbász, gombával


Az olasz klasszikus gabojszásított (és tovább fejlesztett) változata. A régebbi változathoz képest igazi egytálétel lett belőle, külön köret sem kell mellé, de egy zöldsalátával nem veszne össze. Egyszerű, mint a faék: alul gomba (barna csiperke, negyedelve), hagyma (negyedelve), koktél paradicsom (még most is kapható jóízű) fokhagyma (egész fejek), jóféle vékony kolbász a hentestől (feltekerve és fogpiszkálóval rögzítve), friss rozmaring, só és bors, meglocsolva kevés olíva olajjal és balzsamecettel. Forró sütő (200-220 Celsius-fok) pirulásig, majd boldog hümmögés, egy pohár bor kíséretében.

2013. november 20.

Lencsesaláta paradicsommal és tojással


Könnyű lencsesaláta sietős hétköznapokra, vagy akár a szilveszteri vacsora asztalra.
Hozzávalók:
10 dkg főtt lencse
a kisebb sárgarépa, apróra kockázva
1-2 főtt tojás, nyolc részre vágva
6-8 koktélparadicsom, negyedekbe vágva
fél fej lila, vagy salotta hagyma, szeletelve
kis csokor petrezselyemzöld, aprítva
1 ek balzsamecet
2 ek olívaolaj
só, frissen őrölt bors és csipet őrölt római kömény
A lencsét megmosom, és kétszeres mennyiségű vízben, egy kis fej hagymával, 2 babérlevéllel, meg pár szem (teatojásba zárt) borssal puhára főzöm (akár előző nap is elvégezhető művelet). Ha már nem forró a lencse, összekeverem a többi hozzávalóval, fűszerezem és meglocsolom olíva olajjal, meg balzsamecettel. Azonnal fogyasztható.

2013. november 19.

Spenót saláta körtével, kéksajttal


Nagy kár, hogy a sous vide technológiát a legtöbben még mindig az éttermekkel és a húsokkal kötik össze. Pedig már jó ideje elérhető a háztartások számára is. Na jó, drágább, mint egy késes aprító, de aki áldozott rá, egy percig sem bánta meg a beruházást. És ez nem nagyvárosi úri huncutság! (gondoljunk csak a vákuumban eltett, gyakorlatilag készre készített falusi disznó, vagy egy szarvas nemesebb alkatrészeire, amit bármikor előkapva a fagyasztóból, fél órán belül csúcsminőségben tehető asztalra egy-egy fogás). De nem csak a húsoknak, hanem a zöldségek és gyümölcsök állagának és ízének is jót tesz, ha sous vide készítjük el. A sárgarépa édesebb lesz, a hagyma mindenkiben meglepetést kelt, kelbimbót olyan is megkedvelt, aki előtte nem szerette, de készítettem már olyan vajrépa köretet, amire azt mondtuk többen, hogy ilyen (jó) nincs is! Pedig van.
Ezúttal körtét szuvidoltam, amit egy ünnepi előételbe használtam, de bármikor asztalra tenném, akár karácsonykor is. Csak egy saláta, de mégis, attól sokkal több. Aki nem hiszi, járjon utána!
Hozzávalók 4 főre:
200 gr friss, bébi spenótlevél
2 körte
2 db csillagánizs
10 dkg kéksajt (stilton, vagy gorgonzola picante)
4 cl citromos olívaolaj
1 citrom leve (az olaj  kb. egyharmada)
só és frissen őrölt bors
1 kezeletlen citrom reszelt héja
frissen őrölt bors és pár csepp olívaolaj a tálaláshoz
A körtét megmosom, meghámozom, hosszában elfelezem, kimagozom. A magház helyére teszek egy-egy csillagánizst és vákuum fóliába téve, levákuumozom és 85 C-fokon, 1 órát hőkezelem a Sousvide Supreme kádban.
Ennyi idő alatt a körte roppanós-puhára fő, átveszi a csillagánizs kellemes ízét,  az állaga pedig mesés lesz! A spenótot megmosom, saláta centrifugával kicentrifugázom (így jobban tapad rá az öntet), majd összekeverem a citromos olíva olajból, citromléből és reszelt citromhéjból készített dressinggel, amit ízlés szerint sóval, borssal fűszerezek. A körtét kiveszem a fóliából és vastagon felszeletelem. Tányérra szedem a spenótot, elrendezem rajta a körte szeleteket és rápöttyözöm a kéksajtot. Tekerek rá kevés borsot és meglocsolom pár csepp  citromos olívaolajjal.

2013. november 18.

Fehérboros, fokhagymás kagyló spagettivel


Az egyszerűség dicsérete.  Fél óra alatt az asztalon gőzölög és képes visszaidézni a tengerparti nyaralások ízélményét. Kagyló meg több helyen kapható, Pesten pld. már nem nagy kunszt beszerezni.
Hozzávalók 4 főre:
2 kg friss feketekagyló
3-4 evőkanál olívaolaj
1 db vöröshagyma, vagy 2 salotta, vagy 1/2 szál póréhagyma
5-6 gerezd fokhagyma
1 db chili paprika (opcionális, de nem érdemes kihagyni)
1 dl száraz fehérbor
fél citrom frissen facsart leve
nagy csokor friss petrezselyem
só és frissen őrölt fekete bors
fél kg spagetti

A kagylókat folyóvíz alatt megtisztítom, a kilógó bajszokat eltávolítom, a nyitott példányokat kidobom. 

A tésztát sós vízben, al dente-re, azaz fog-keményre, haraphatóra főzöm.  Közben felaprítom a hagymát és egy méretes edényben, az olíva olajon megdinsztelem, hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd a kagylókat. Hozzáöntöm a fehérbort és lefedve hagyom nagy lángon 3-4 percig párolódni, ezalatt a kagylók kinyílnak kiengedik a jó kis tengervizet, ezzel meg is ízesítik a szaftot. Sózom, borsozom és hozzáadom az aprított petrezselymet, majd a kifőtt spagettit. Jól összeforgatom (a zártan maradt kagylókat kidobom!), meglocsolom a citrom levével és azonnal tálalom. Egy pohár száraz fehérbor illik hozzá.

2013. november 15.

Töltött tintahal


Egy David Rocco dolce vita epizódban láttam, ahogy a tintahalat szalámival, meg füstölt sajttal töltötte meg, na azóta tervezem, hogy tintahalat fogok tölteni, magyaroschan. Minap vettem friss tintahalat, nem nagyokat, a csápjaik is rajtuk voltak, el is terveztem, milyen jó fogás lesz belőlük. Igen ám, de hazaérve csalódottan tapasztaltam, hogy a szépséges tintahalaim nem töltésre, hanem grillezésre lettek előkészítve, a testük hosszában felvágva, ezzel eldőlt a sorsuk, na meg az enyém is. Legközelebb már figyeltem, hogy tölteni valót vegyek. Füstölt szalonnával, salotta hagymával, póréval, füstölt házi sonkával, házi paprikás kolbásszal, és füstölt scamorza töltelékkel valami eszméletlenül jó lett!  Emlékszem, pár éve furcsállva néztem a spanyolokat, ahogy magától érthető módon kombinálják a tengeri herkentyűket fajsúlyosabb sertéskolbásszal, de igazuk van! Nagyon jók együtt.
Hozzávalók 4 főre:
mérettől függően 4, vagy 8 db tölteni való, konyhakész tintahal test
1 szelet (házi) füstölt szalonna
arasznyi póréhagyma
1 fej salotta
1 szelet (házi) füstölt sonka
arasznyi darab (házi) paprikás kolbász
10 dkg füstölt scamorza
2-3 evőkanál zsemlemorzsa
só és frissen őrölt bors
2-3 evőkanál olívaolaj a sütéshez

A töltelék hozzávalóit apró kockára vágom, egy tálban összekeverem pár evőkanál zsemlemorzsával, majd betöltöm a tintahal testekbe.

Fogpiszkálóval “lezárom”, sózom, borsozom és kevés olívaolajjal kikent tepsibe téve, 20 perc alatt, 180 fokos sütőben megsütöm. Vastagabb szeletekre vágva,  aprított zöld fűszerrel (petrezselyem, vagy turbolya) megszórva tálalom.

2013. november 14.

Francia hagymaleves


Napok óta olyan borús az ég, hogy mintha ki sem világosodna rendesen…ilyen pocsék időt egy jó forró hagymalevessel lehet kompenzálni, amit tálalhatunk cipóban, vagy egyszerűen, csészében. Ha az utóbbira szavazunk, mindenképpen jár mellé jóféle sajtos pirítós.
Hozzávalók 4 főre:
8-10 fej vöröshagyma
2-3 evőkanál libazsír
2 ek étkezési keményítő (vagy liszt)
1 liter húsleves
1 dl száraz fehér bor
ízlés szerint só
2-3 szál friss kakukkfű
a tálaláshoz pirítós kenyér és jól olvadó reszelt sajt (nálam most érett cheddar)
A hagymákat megtisztítom és vékonyan felszeletelem. Egy fazékban felolvasztom a libazsírt, ráteszem a felszeletelt hagymát, megsózom (így könnyebben puhul) és kevergetve, takaréklángon vagy 40 percig párolom, míg aranybarna lesz, kiadja az összes levét, az elfő és végül a hagyma zsírjára sül. Ha már puha és aranybarna, tekerek rá borsot, megszórom a kakukkfű levélkékkel és hozzáöntöm a bort is. Rászórom a keményítőt, kicsit átkeverem, majd felöntöm a húslevessel és összeforralom.
Közben elkészítem a pirítós kenyeret, bőségesen megszórom reszelt sajttal, majd grill alatt ráolvasztom azt a kenyérre. A forró levest csészékbe szedem, a sajtos pirítóssal tálalom.

2013. november 13.

Libatöpörtyűs pogácsa


A Márton-napi újbor kóstoló reggelijéhez olvasztottam 6 kg libahájat (ötvenfős reggeli volt), töpörtyűpréssel ki is nyomkodtam minden lehetséges zsiradékot, így gyakorlatilag – melléktermékként – töpörtyűcsipsz keletkezett.  A hat kiló hájból lett kb. 20 dekányi, amit darálás után pogácsába sütöttem.  Kiindulási alap Édesanyám receptje volt, ami F. Nagy Angéla könyvéből származik, annyi különbséggel, hogy a ledarált töpörtyűt a tésztába kevertem, így elmaradt a kenés-hajtogatás, mégis  elég magas, jó állagú, intenzíven töpörtyűs ízélményben volt részünk. Jó, na.
Hozzávalók:
40 dkg tönköly fehér liszt
20 dkg darált libatöpörtyű (chips)
16 g friss élesztő
2 kis tojás
1,5 dl tejföl (20% zsírtartalmú)
4 dkg libazsír
só, bőven mért frissen őrölt bors
A darált töpörtyűt összemorzsolom a liszttel, fészket csinálok a közepébe, hozzáadom a többi hozzávalót és gyors mozdulatokkal összegyúrom a tésztát. Egy-másfél óra alatt duplájára kelesztem, lisztezett deszkán 2 cm vastagra nyújtom, éles késsel berácsozom a tetejét, majd pogácsa szaggatóval kiszaggatom. A maradék tésztát újra összegyúrom – kinyújtom – kiszaggatom, míg el nem fogy. A pogácsákat sütőpapíros tepsire teszem egymástól 2-3 cm távolságra, hagyom még 20-25 percet pihenni, lekenem a tetejüket felvert tojással, majd 30-35 perc alatt megsütöm a 200 fokra előmelegített sütőben. Langyosan az igazi, egy pohár borral.

2013. november 12.

Zsályás, gesztenyés sütőtök krémleves


Gyors, tápláló őszi leves. A gesztenyétől még finomabb, tartalmasabb.
Hozzávalók:
1 evőkanál vaj és ugyanannyi olívaolaj
egy közepes méretű sütőtök (kb 1 kg, nálam Hokaido fajta)
12,5 dkg natúr, (darált) főtt gesztenye (egy csomag Maroni)
1 fej salotta hagyma
1-2 gerezd fokhagyma
kis csokor friss zsálya
2 púpos evőkanál  mascarpone
só, frissen őrölt (pondichery) bors
pár zsálya levélke a tálaláshoz
Az aprított hagymát a vaj-olívaolaj keverékén mérsékelt lángon megdinsztelem. Hozzáadom a meghámozott, kimagozott, felkockázott sütőtököt, hozzáreszelem a fokhagymát, majd felöntöm annyi vízzel, hogy épp ellepje. Megy hozzá az aprított zsálya és a darált, főtt gesztenye is, és fedő alatt addig főzöm, amíg a tök megpuhul. Hozzáadom a mascarpone krémet, sózom, megszórom frissen őrölt (pondichery) borssal, majd botmixerrel , vagy blenderben pürésítem. Friss zsálya levelekkel díszítve tálalom.

Stylist: Basa Veronika.

2013. november 11.

Lúdlakoma Márton napján


November 11, Szent Márton napja, az újbor ünnepe, a nap, amikor hagyománytisztelő ember libát eszik. A legenda úgy tartja, Szent Márton alázatból ki akart térni püspökké választása elől, a ludak óljába rejtőzött, de azok gágogásukkal és szárnycsapkodásukkal elárulták hollétét, innen a „Márton lúdja” elnevezés. Ilyenkor vágják le az „áruló” tömött libákat, és úgy tartják: „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.”  Régen ezt a napot tartották a tél kezdetének, Márton napra befejezték a mag- és szőlőszüretelést, s megkezdték a disznóvágásokat. Idén ez nem igazán kivitelezhető, múlt héten még 23 C-fok volt, néhol tart még a szüret, házi disznóvágáshoz még egyértelműen túl meleg van. De libát enni lehet, sőt, kötelező. Márton napja dologtiltó nap is volt: tilos volt mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta volna, ezt ma gond nélkül be tudom tartani, úgy hogy rajtam nem múlik a libák jövője…
Márton az újbor bírája, ennek szellemében Borlovagrendünk 2001 óta rendezi meg a „Kóstold meg az újboromat” rendezvényét.


A 2013-as Márton-napi mustrán 60 újbort kóstoltunk, nekem a rozék okozták a legkellemesebb pillanatokat.


Reggelire elkészítettem a már hagyományossá mondható Márton-napi májkrémem, a vendégek idén is úgy ítélték, jól sikerült.


A klasszikus Márton-napi ebéd (vagy vacsora) nem is lehet más, mint sült libacomb (vagy mellfilé), birsalmás lilakáposztával.
Hozzávalók 4 főre:
4 libacomb
fél liter libazsír
só, frissen őrölt bors
A birsalmás lilakáposztához:
1 kis fej lilakáposzta (kb. 1 kilónyi)
1 ek libazsír
1 fej salotta hagyma
1-2 birsalma (mérettől függően
3 szem szegfűszeg (vagy fél mokkáskanál őrölt)
4-5 szem borókabogyó, egészben
1-2 db babérlevél
1 teáskanál só
1 dl testes vörösbor
2 dl kékszőlő leve (must)
3-4 evőkanálnyi áfonya lekvár
3-4 evőkanálnyi fehérbor-, sherryecet, málna-, vagy meggybalzsam (5-6%-os)
só, frissen őrölt bors

A libacombokat megmosom, papírtörlővel leszárítom, sózom, borsozom. Fedeles öntöttvas edénybe teszem őket és annyi meleg libazsírt öntök rájuk, hogy elfedje a húst. Betolom a 100-110 C-fokra előmelegített sütőbe, ahol három-négy órát töltenek, ezalatt vajpuhák lesznek a libazsírban. Ekkor átköltöznek egy rácsos tepsibe és grillfokozaton ropogósra sülnek.

Közben elkészítem a köretet: leszedem a káposzta külső leveleit, negyedekbe vágom és csíkokra gyalulom. Egy tálban rétegesen besózom és félórára állni hagyom. Félóra elteltével a káposztát kinyomkodom.
Egy méretes fazékban megolvasztom a libazsírt és kissé megfonnyasztom benne az aprított hagymát. Ráteszem a káposztát, közben állandóan keverem-forgatom, majd közepes hőn, fedő alatt el kezdem párolni. Hozzáadom a reszelő nagy lyukú oldalán lereszelt (hámozott) birsalmát, a fűszereket, a borral elkevert lekvárt, majdnem az egész mustot és újraforrástól számítva kb. egy óráig párolom, amíg puha nem lesz és össze nem fő. Közben nem árt néha egyet keverni rajta, ha nagyon elfőne a leve, kevés musttal pótolom azt.
A vége felé ízesítem az ecettel, sózom (még valamennyi biztos kell bele) és bőven tekerek rá borsot. Cukor nem kell bele, hisz a lekvár és a must már épp elég édesek.
Napokkal előtte elő lehet készíteni, és újra melegítve még finomabb!
Boldog Márton napot, jó újborokat mindenkinek!

2013. november 7.

Svájci gyökérkenyér (Pain Paillasse)


A kenyérsütés az egyik kedvenc foglalatosságom, még akkor is, ha mostanában nem gyakorlom minden nap, mert leginkább hétvégén sütök. Néha kemencéhez is hozzájutok, na, az olyan napok felérnek egy piros betűs ünneppel! A hétköznapokra meg marad a sütőm, amit a kenyérsütés miatt „megspékeltem” egy 3 cm vastag gránit lappal, amit sírköves ismerősömtől kaptam, méretre vágva (a gránitlap állandóan a sütő aljában tanyázik és isteni „kövön sütött” pizzákat sütök rajta). Bármennyire szeretjük a jól bevált rusztikus kenyerünket, néha sül baguette, vagy svájci gyökérkenyér, amiből isteni bruschettát* lehet csinálni. Utóbbit azért szeretem, mert nem macerás elkészíteni. Nem kell tökéletesnek lennie, sosem sikerül két egyforma darab, mégis ez az a fajta kenyér, mely ritkán éri meg, hogy megszikkadjon, de leggyakrabban még langyosan elfogy. Hogy miért gyökérkenyér? Minden bizonnyal a kinézete miatt. Egy svájci pék találmánya, itthon is divatba jött, csak nem értem miért kínálják aranyárban a boltit.
Hozzávalók 2 gyökérkenyérhez:
fél kg liszt (fehér tönkölylisztet használok)
minimum 3,5 , maximum 5 g szárított élesztő
16 g só
4 dl langyos víz
Az eljárás kezdetben ugyanaz, mint a dagasztás nélküli kenyérnél: egy tálban elkeverem a liszttel a sót, majd hozzákeverem az élesztőt, hozzáadom a 4 dl vizet és szilikon lapát segítségével összeállítom a tésztát. Nem kell dagasztani, sem túl simára keverni, csak éppen nedvesedjen át a liszt. Letakarva (hogy ki ne száradjon), huzatmentes helyen (pld. a fűtetlen sütőben) kelesztem 10-12 órán át. Az idő leteltével bőven lisztezett felületre borítom a tésztát, elfelezem, majd mindkét darab tésztát nagyobb téglalap alakúra paskolom és megformázom: a téglalap sarkait behajtom, a keletkezett háromszögek csúcsait is lehajtom és hengerré formázom a tésztát, majd többször megcsavarom (fotók a formázásról lépésről-lépésre itt). Sütőpapírral bélelt tepsire teszem és hagyom pihenni letakarva egy órán át.
Bekapcsolom a sütőt 200 fokra (tudom, hogy a sütőm kb 20 perc alatt éri el a 200 fokos hőmérsékletet, így 20 perccel a kenyér 1 órás pihenési idő lejárta előtt kapcsolom be), teszek a sütő aljába egy edénybe forró vizet, majd betolom a kenyereket a sütőbe. 45-50 percig sülnek, míg szép színük nem lesz és az aljuk – megkopogtatva – kongó hangot nem ad.


* A bruschetta közép-Olaszországból származó egyszerű fogás, gyakorlatilag egy pirított kenyérszelet, amit bedörzsölnek fokhagymával, meglocsolnak extra szűz olívaolajjal, sóznak, borsoznak és leggyakrabban apró kockára vágott paradicsommal és friss bazsalikom levelekkel megpakolva fogyasztanak.

2013. október 24.

Sonkába tekert, brie sajtos sült füge


Megrögzött piacra járó lévén amerre utam visz és alkalmam nyílik, meglátogatom a helyi piacot. Egy balatoni wellness kapcsán jártam a hévízi termelői piacon is, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, a kemencés kenyértől a mindenféle firleflancos házi pestoig, kívánatos sajtok, házi sütemények, pár zöldséges, szép cserepek és faedények, rengeteg régiség (megjegyzem volt közöttük kimondottan szép árú is). Csak az árak voltak rendesen elszállva, ahogy egy olyan turista látványossággá kinőtt helyen illik, amit egyre több, helyben letelepedett jómódú orosz látogat és – minden jel szerint – tart életben. Október végéhez közeledve meglepően sok helyen árultak fügét, ami ugye nem csak frissen, hanem sütve is igen finom. Sonkával, sajttal egyenesen mennyei. Fügeszezon zárónak emlékezetes.
Hozzávalók fejenként:
1 érett (lila) füge
1 szelet brie sajt
1 szelet érlelt, füstölt sonka
friss kakukkfű a tálaláshoz
A megmosott fügéket negyedelem, mindegyik negyedre teszek egy kis darab brie sajtot és betekerem egy lehelet vékony csík érlelt, füstölt sonkába.
Sütőtálba sorakoztatom a fügéket és 200 C-fokos sütőben sütöm pár percig, míg a sajt kicsit megolvad, a sonka picit megpirul. Tálaláskor egy pár levélke friss kakukkfű sokat dob az ízén.

2013. október 21.

Fűszeres, pácolt zöldbab


A szezon utolsó zöldbabjából, amit a piacon találtam.
A Baldaszti’s éttermében ettem egyszer, steak burgonyával együtt kísért egy isteni hamburgert . Amúgy eszembe nem jutott volna zöldbabot savanyítani, de jó!
Hozzávalók:
friss zöldbab (sárga, zöld, lila…)
1 liter felöntő léhez:
450 ml fehér borecet, vagy almaecet
450 ml víz
2 evőkanál cukor (lehet feleannyi nyírfacukor, vagy méz)
2 csapott evőkanál só
1 evőkanál chilipehely, vagy üvegenként 1 friss chili
2 evőkanál szemes bors

A zöldbabot megmosom, levágom a szár felőli végét (a másikat fölösleges, állítólag sok ízanyag van benne) és üveg(ek)be rendezem. Felöntöm hideg vízzel, majd leöntöm róla a vizet egy mérőedénybe, így azonnal ki is derül, mennyi felöntő levet kell készítenem. Ha kiszámoltam a mennyiségeket, összekeverem a felöntő lé hozzávalóit, felforralom és ráöntöm az üveg(ek)ben várakozó a zöldbabra.


Lezárom, és hagyom, hogy szoba hőmérsékletűre hűljön. 2-3 nap után már fogyasztható. Felbontás után hűtőszekrényben tárolom (talán egy hónapig eláll).

2013. október 17.

Kalotaszegi zelleres almaleves


Minap elővettem az Ízes Erdély szakácskönyvemet. Nem csak a receptek miatt, hanem mert csodálatos tájképek vannak benne, engem meg olyan honvágy fogott el a napokban, hogy meg sem állnék a Sestináig…de most menni nem tudok, így marad a képnézegetés, meg a főzés. A könyvben találtam a kalotaszegi zelleres almaleves receptjét, megfőztem, kicsit továbbgondolva, finomítva (ételízesítőt nem tettem bele :-) ). A lényeg nem veszett el, sőt.
Hozzávalók:
4 db zöld alma
fél citrom leve
kiskanálnyi méz
1 liter víz
2 szárzeller
1 tojás sárgája
1 dl tejföl
csipet, só
A meghámozott almát és a zellerszárat felaprítom, és citromos vízben roppanósra főzöm. Valamennyi almát félreteszek levesbetétnek, a levesbe keverem a tojássárgájával összekevert tejfölt, ízesítem csipet sóval, kiskanálnyi mézzel és a félretett alma kivételével az egészet leturmixolom. A félretett almával tálalom. Némi pirított dió is illene hozzá.

2013. október 16.

Sörben sült csülök


Hűvös időre cuppogós, sörben sült csülök való, meg kuckózás a meleg szobában.
Hozzávalók:
füstölt sertés hátsó csülök
egy liter (félbarna) sör
fél liter alaplé (húsleves)
pár szem egész bors
1-2 babérlevél
pár szem szegfűbors és 3 db szegfűszeg
1 fej fokhagyma
1 fej hagyma
só
A csülköt a hentessel kicsontoztatom, így a csontok nem foglalják a helyet. A tisztított fokhagymával és félbevágott fej hagymával meg a fűszerekkel kuktában puhára főzöm a csülköt, amit a sörrel és annyi alaplével öntök fel, hogy éppen ellepje (a főzési idő függ a csülök nagyságától és a sertés korától). Amikor puha, kiszedem, kedvenc mázas pataki sütőtálamba költöztetem és a leszűrt, felére beforralt főzőlevével gyakran kenegetve-locsolgatva, 220-250 C-fokos sütőben szép pirosra sütöm. Krumpli (vagy paszternák) pürével, házi savanyúsággal tálalom.


Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2013. október 9.

Tojáskrém


Pirítósra való kence, tojásból. Mindig kicsit másképp készül, annak függvényében, épp mi van itthon. Mutattam korábban juhtúrós változatot, sajtos változatot, meg a nagy kedvencet, a zsidó tojást (ami nálunk szalonnával készül), ez most szardellás, kapribogyós.
Hozzávalók:
4 főtt tojás
1 kis fej salotta hagyma, aprítva
5-6 dkg ementáli sajt
1 evőkanál apró kapribogyó
2-3 szardella filé
1-2 evőkanál olívaolaj
1 kiskanál mustár
frissen őrölt bors
A szardellafilét és a kapribogyót leöblítem, hogy veszítsenek sósságukból. A megpucolt, negyedelt főtt tojást a többi hozzávalóval késes robotgépbe teszem és nem túl finomra darálom (pulzáló gombnyomással).  Megkóstolom, és ha kell, igazítok az ízén. Pirítósra kenve a legjobb, de pld. piros kaliforniai paprikába töltve sem utolsó.

2013. október 4.

Rántott hagymavirág


Hétvégi bulikaja. Olcsó és látványos. 
Hozzávalók:
nagyfejű vörös hagyma (válasszunk vaskos példányokat)
3-4 púpozott evőkanál liszt
1 mokkáskanál cayenne bors
1 teáskanál fűszerpaprika (én füstöltet használtam)
1/2 teáskanál szárított kakukkfű
1/2 teáskanál szárított oregánó
1/2 teáskanál őrölt római kömény
só és frissen őrölt fekete bors
2 nagy tojás
1 dl tej
olaj a sütéshez
a mártogatóshoz:
2 evőkanál majonéz
2 evőkanál tejföl
1 evőkanál tejszínes tormakrém
só és frissen őrölt fekete bors

Összekeverem a mártogatós hozzávalóit és beteszem a hűtőbe, felhasználásig.
A hagymát megpucolom, bevagdosom, ügyelve, hogy alul ne vágjam át, majd leveleire bontom, hogy a panír tudjon mindenhová behatolni. Összekeverem a lisztet, a cayenne borsot, paprikát és a többi fűszert egy tálban. Elhabarom a tojást a tejjel. Az olajat felmelegítem egy akkora edényben, hogy ha beleteszem a hagymát, ellepje az olaj.
A hagymát egy mély tálba teszem vágott felével felfelé, és rászórom az összes fűszeres lisztet. A tálat lefedem egy tányérral, majd az egészet össze-vissza rázogatom, hogy a fűszeres liszt bevonjon minden hagyma „szirmot”. Kiveszem a hagymát, lerázom a felesleges lisztet, megforgatom a tojásos keverékbe, majd következik újra a fűszeres liszt. Lerázom a felesleget, és egy kanál segítségével óvatosan bele engedem a forró olajba a hagymát, a vágott oldalával lefelé. 3-4 percig sütöm, majd megfordítom és tovább sütöm, amíg aranyszínű nem lesz. Papírtörlővel bélelt tányérra szedem, hogy a felesleges olajat felszívja, majd pár perc múlva átteszem a tálaló tányérra . Sózom és a mártogatóssal kínálom.

2013. október 2.

Vörösboros marhapofa


Marhapofát eddig csak étteremben ettem, de úgy hozta a szerencse, hogy vágóhídi jó kapcsolatokkal rendelkező kedves ismerősömtől kaptam 4 szép marhapofát. Bár izgatott a keleties fűszerezésű változat is, így elsőre vörösborosban, franciásan készítettem el. Egy-két hét múlva ÉP pampula pörköltet készül főzni, abban is lesz pofahús, de nekem ez annyira jó falat, hogy most nem került bogrács közelébe. Ha friss marhapofához jutottam volna biztosan a szuvidorban készítem el, de mivel fagyasztva kaptam, előkaptam a lassúfőző edényem és abban főztem.  Mivel alacsony hőmérsékleten, hosszú ideig készült, a  végeredmény mesésen szaftos, szinte kocsonyás, omlós, egyszóval abbahagyhatatlan.
Hozzávalók 4 főre:
4 db marhapofa
4 salotta hagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
1 szárzeller
1 petrezselyem gyökér, vagy paszternák
1 palack jó minőségű, testes, száraz vörösbor (pld. Cabernet sauvignon)
30 dkg friss (vagy fagyasztott) vargánya, ennek híján szárított vargánya, vagy friss, barna csiperke
5 dkg vaj + 2 dkg a mártáshoz
1 kiskanál aszalt paradicsom, porítva (vagy 1 evőkanál sűrített paradicsom)
kis csokor friss petrezselyem
pár szál friss kakukkfű
2 babérlevél
só, frissen őrölt bors
A marhapofát nagyobb darabokra felkockázom, bőkezűen megszórom frissen őrölt borssal és egy edénybe teszem, a negyedekbe vágott salotta hagymával, nagyobb darabokra vágott sárgarépával,  petrezselyemmel és szárzellerel, a héjától megszabadított, szétzúzott fokhagymával, a babérlevéllel, kakukkfűvel és friss petrezselyemmel. Felöntöm annyi száraz vörösborral (testes, száraz Cabernet sauvignont használtam), hogy épp csak ellepje és legalább egy éjszakát, de akár egy napig hűtőszekrényben érlelem, lefedve.
Másnap előveszem a lassúfőző edényem,  teszek bele 5 dkg vajat, beleöntöm a marhapofát zöldségestől, mindenestől, enyhén megsózom, rászórom a porított szárított paradicsomot (ennek hiányában belekeverek egy evőkanálnyi sűrített paradicsomot), hozzáadom a felszeletelt vargányát  és hagyom, hogy a gép négy-öt órát dolgozzon, alacsony fokozaton (lassúfőző edény hiányában fedeles öntöttvas, vagy cserépedényben készíthető a sütőben is, 110 C-fokon). Ha megpuhult, a húst kiveszem, lefedve tartom, a mártást leszűröm, a zöldségeket botmixerrel pürésítem, majd belepasszírozom a leszűrt szaftba, amit felforralok és addig sűrítek, míg mártás sűrűségű nem lesz. Ekkor kevés vaj hozzáadásával , egy méretes serpenyőben, gyakori rázogatás, forgatás közben felmelegítem a húst a mártásban.
Köretnek kevés húsleves és vaj hozzáadásával fedő alatt roppanós-puhára párolt kisfejű édes hagymát (salottát), sárgarépát, paszternákot kínálok, vagy lágy puliszkával tálalom, amihez jól illik a hagymalekvár , de köret nélkül is mennyei, friss kenyérrel. Azt a bort kínálom mellé, amivel készült. Újramelegítve még finomabb. Már ha marad, mit újramelegíteni…

2013. október 1.

Házi chips, lila krumpliból

A lila krumpli chips rozmaringgal és sült fokhagymával készült mártogatóssal az egyik kedvenc nasink. Kár, hogy nem tudok egyszerre ipari mennyiséget gyártani belőle, pedig bármennyi elfogyna…
A lila krumplit pár éve láttam első alkalommal a brüsszeli piacon, a Gare du Midi oldalában. Első reakcióm az volt, hogy „ilyen nincs is”, pedig de. 1-2 éve már itthon is kapható, idén nagy mázlim volt, a kiskőrösi piacon vesztegették potom 250.-Ft/kg áron, ami lássuk be, bőven „áron alul” van. Bár ha nem megyek ki a tanyára, és nem veszem meg a termelő egész termését, egész rokonsága bizonyára lila krumplit evett volna egész télen. De így mindenki jól járt, és én még boldog is vagyok, mert ennyi lila krumplim még nem volt a pincében. Remélem, kitart tavaszig.
Hozzávalók:
lila krumpli (perui lila fajta)
szőlőmag, vagy olívaolaj
só és frissen őrölt bors
pár ág friss rozmaring
pár gerezd fokhagyma
zsíros tejföl, vagy crème fraîche

Előmelegítem a sütőt 200 C-fokra. A lila krumplit alaposan megmosom és héjastól, uborkagyaluval vékony szeletekre vágom, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom és vékonyan megkenem szőlőmag, vagy olívaolajjal. Megszórom sóval, frissen őrölt borssal, köré dobálom a héjas fokhagyma gerezdeket és a rozmaringot, majd  betolom a forró sütőbe 30-35 percre, közben egyszer megfordítom. Ha már aranybarna, kiveszem, tálba szedem a krumplit és elkészítem a mártogatóst: elkeverem a tejfölbe vagy crème fraîche-be a héjából kinyomkodott sült fokhagymát, meg a száráról leszedegetett, összeaprított rozmaring leveleket. Egy jó film, meg egy pohár fehérbor kell hozzá, hogy teljes legyen a boldogság.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2013. szeptember 30.

Füge sajttal, mézzel, balzsamecettel


Ez most nem recept, csak egy ötlet, arra az esetre, ha nem akarok bíbelődni fügés-sajtos falatkák elkészítésével. Pont ilyen borús napokra való, akár irodai ebédnek.
Hozzávalók 2 főre:
egy guriga camembert
4 érett füge
1 evőkanál balzsamecet
1 evőkanál gesztenyeméz
friss kakukkfű
Legalább egy órával korábban kiveszem a hűtőből a sajtot, mert úgy jó, ha szoba hőmérsékletű. Felnegyedelem a fügét, a sajtra (és mellé) halmozom, majd meglocsolom a balzsamecettel elkevert mézzel. Egy kevés friss kakukkfűvel még finomabb. Rusztikus kenyeret (pld. svájci gyökérkenyér) kínálok hozzá.

2013. szeptember 29.

Szőlős szilva krémleves

Őszies gyümölcsleves, aminek az ötletét Gabi barátnőm receptje adta. Szőlőlé helyett friss szőlővel készítettem, a fűszerezése meg némileg hajaz kedvenc szilvalekvárom ízére. A szőlő, meg a szilva elég édes volt, még édesíteni sem kellett.
Hozzávalók 2 főre:
1 ek vaj
1/2 kg szilva
2 nagy fürt szőlő
1 vanília rúd
csipet őrölt kardamom
fél mokkáskanál őrölt gyömbér
2 dl vörösbor (most Cabernet sauvignon)
A szőlőt megmosom, a szőlőszemeket leszedegetem a kocsányról, a megmosott és kimagozott szilvát hosszában felszeletelem, egy keveset félreteszek levesbetétnek. Egy edényben megolvasztom a vajat, rádobom a szőlőszemeket és 5-8 percig kevergetve főzöm, közben a szőlőszemek kirepednek és kiengedik a levüket.  A vanília rudat hosszában kettévágom, kikaparom a belsejét és a szilvával együtt a szőlőhöz adom. Fűszerezem a kardamommal és gyömbérrel, felöntöm a borral, felforralom, majd lefedve 5-6 percig alacsony hőfokon főzöm. Blenderben (vagy botmixerrel) turmixszolom, majd szitán átpasszírozom és a félretett (nyers) szilva szeletekkel tálalom. Hidegen, behűtve is finom.

2013. szeptember 28.

Könyvajánló

Ezúttal nem egy, hanem négy új kiadványt ajánlok, ezek nem a szokásos csili-vili, csupa fotó, ropogós szakácskönyvek (bár azokat is nagyon szeretjük), hanem bájos, nosztalgikus illusztrációkkal díszített könyvek, olyan szeretni való példányok, nem csak az olasz konyhát kedvelőknek.
Figyelem, karácsonyi ajándék ötletek is rejtőznek a bejegyzésben :-)

Nagymamáink édes kincsei – Klasszikus édességek, torták és lepények


Minden családban megvannak a rongyosra olvasott, a Nagyi által sütés közben lapozgatott, ezért itt-ott zsírfoltos kis füzetek, melyekben régi idők receptjei vannak lejegyezve. Ez a bájos kis receptkönyv olyan, mintha egyike lenne a családi gyűjteménynek, számtalan klasszikus olasz édességet, tortát, lepényt találunk benne. Egyszerűen megfogalmazva, olyan könnyedén, hogy még egy kezdő házitündér is kedvet kaphat egy Castagnaccio, vagy egy Panettone elkészítéséhez. Fellapozva rájövünk, hogy a sütés örömteli élmény. Terápia.
Nagymamáink édes kincsei – Klasszikus édességek, torták és lepények
Alexandra Kiadó
2013
128 oldal
2499.- Ft

Kincsek a kamrából – Ízletes zöldségek, zamatos gyümölcsök üvegbe zárva

Az utóbbi években kezd újra divatba jönni a befőzés, melynek „gyümölcseivel” egy pillanat alatt felidézhetjük a nyár minden ízét, zamatát. A tartósításnak és a befőzésnek sok módja létezik (szárítás, tartósítás páclében, olajban, ecetben, sóban), az egyes országokban különböző módszereket dolgoztak ki a helyi sajátosságoknak megfelelően. A szülői, nagyszülői házban elsajátított technikák nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak, manapság legfeljebb rövidebb ideig főzzük a lekvárt, meg felfedeztük a befőző automatát.
A “Kincsek a kamrából” a napsütötte Olaszország ízvilágát hozza közelebb, anélkül, hogy messzebb kellene menni a helyi piactól. Ezentúl nem csak birssajtot, vagy chili lekvárt kínálok majd egy érett sajthoz, hanem például fahéjas paradicsomot (mely sültekhez is jól passzol).
Kincsek a kamrából – Ízletes zöldségek, zamatos gyümölcsök üvegbe zárva
Alexandra Kiadó
2013
128 oldal
2499.- Ft

Legkedvesebb receptjeim


Mindnyájan gyűjtöttünk már receptet rokonoktól, barátnőktől, kollégáktól és mikor hozzájuk jutottunk, úgy éreztük, igazi kincsre leltünk. Ebbe a gyönyörűen illusztrált füzetbe ezeket a kincseket jegyezhetjük le, hogy mindig kéznél legyenek, mert a papír fecnik, újságkivágások elvesznek, elkallódnak. A kiadvány különlegessége, hogy tradicionális olasz recepteket is tartalmaz, a hagyományos polentától a híres pasták alapreceptjéig, praktikus tanácsokat befőzéshez, kellő helyet minden saját recept beírásához.
A könyvecske méltó helyet érdemel saját konyhánk könyvespolcán, és tökéletes ajándék lehet mindenkinek, aki szeret főzni.
Legkedvesebb receptjeim
Alexandra Kiadó
2013.
126 oldal
2.899.-Ft

Legféltettebb receptjeim

Igazi családi receptkönyv lehet, melybe lejegyezhetünk régi családi recepteket, finom fogások titkait, vagy akár egy-egy saját ételkölteménynek a leírását. Ebbe a hasznos füzetecskébe gyűjteményként örökíthetjük tovább hagyományainkat (mert ugye nem mindenki vezet főzőnaplót, gasztroblogot). Hasznos olasz előétel tészta, leves, mártás és édesség alapreceptek is vannak benne, melyek további receptvariációk kiötlésére és megvalósítására ösztönözhetnek.
Legféltettebb receptjeim
Alexandra Kiadó
2013
128 oldal
2499.- Ft