Gluténmentes cantuccini

A cantucci (vagy kicsinyítő képzős formája a cantuccini) ropogós-keményre kétszer átsütött, édes desszertborba (az olaszoknál Vin Santo-ba), kávéba, vagy tejbe mártogatni való toszkán mandulás keksz, amit normál esetben búzaliszttel készítek, de mivel épp gluténmentes diétát vagyok kénytelen tartani és nem akartam kimaradni a „jóból”, megsütöttem gluténmentes változatban. Nincs benne egy szem búzaliszt sem, maglisztekből és egy kevés barna rizslisztből készült  mogyoróval, mandulával és aszalt áfonyával (a magliszteket, aszalt áfonyát és magvakat az új kedvenc helyemen vettem, a Nagyvásárcsarnokban).
Évekig nem használtam répacukrot, de még nádcukrot sem, vettem a drága és divatos null glikémiás indexes eritritet, xilitet meg xukrot, amitől egyszer csak besokallt az emésztőrendszerem és elkezdett „diétás történéseket” (értsd hasmenést) produkálni, úgy hogy vissza a természethez, azaz a mezei cukorhoz, amiből eleve olyan keveset használunk, hogy attól nagy bajunk nem lesz, az épp divatos (mű)édesítőszerekről meg egymás után bizonyosodik be, hogy meg sem olyan csodaszerek, mint azt megjelenésükkor propagálták.

Ez a fajta keksz az első sütés után bizony morzsolódik, nem egyszerű felszeletelni, pedig még melegen vágtam fel. Sebaj, a „hulladékot” külön raktam és megettük kekszmorzsa helyett vanília fagyival, némi tejszínhabbal és az első idei eperrel.

Hozzávalók kb. 30-35 szelethez:
200 g törökmogyoró liszt

150 g gesztenyeliszt

70 g barna rizsliszt

12 g (egy csomag) sütőpor

csipet só

130 g cukor

3 tojás + 1 a kenéshez

15 ml vanília esszencia

50 g olvasztott vaj

100 g törökmogyoró

100 g hántolt mandula

100 g aszalt áfonya

                    

A törökmogyorót és mandulát forró, száraz serpenyőben kevergetve pár perc alatt illatosra pirítom, majd hagyom kihűlni. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tészta összeállítását szigorúan csak akkor kezdem, ha a sütő felmelegedett!  Egy tálban összekeverem a magliszteket, barna rizslisztet, a sütőport és csipetnyi sót. A 3 tojást habosra keverem a cukorral, elkeverem benne a vanília esszenciát, majd beledolgozom az egészet a lisztes keverékbe. Hozzáadom és jól elkeverem az olvasztott vajat, majd a legvégén a török mogyorót, a mandulát és az aszalt áfonyát. Az egészet gyorsan összegyúrom, majd lisztezett deszkára borítom. Három részre vágom, majd minden harmadból egy-egy, a sütőtepsim hosszával megegyező hosszúságú rudat sodrok. Az így kapott rudakat egymás mellé fektetem a sütőpapírral bélelt tepsibe, a tetejüket megkenem a 4. felvert tojással, és 180 fokos sütőben, (légkeverésen) kb. 25 perc alatt megsütöm.
Kiveszem a sütőből és azon melegében (forrón sem egyszerű szeletelni, mert morzsolódik, ha kihűl, még nehezebb  szeletelni) a rudakat éles késsel, átlósan vágva (mint a '80-as években, a méteres kalácsot szoktuk) kb másfél cm-es szeletekre vágom, majd a szeleteket egymás mellé fektetve visszateszem a sütőpapírral bélelt tepsibe és még kb. 10-15 percig 180 fokon szárítom. Ha kihűltek, jól záródó dobozban tárolom, míg el nem fogynak.

Gesztenyés, csokoládés mandulatorta

Azt ugye nem kell külön ecsetelnem, melyik a kedvenc helyiségem a lakásban… igen, a konyha. Nem nagy (sőőőt), így a legutóbbi nagy felújítás alkalmával beépíttettem gyakorlatilag plafonig, egy ideig jól el is fértem benne, de mostanra szépen „belaktam” és bár időnként elcsábulok egy-egy új konyhai kütyüre az első gondolatom mindig az, hogy hová fogom tenni, hogy kéznél is legyen, de ne is foglalja el az értékes munkafelületet a konyhapulton… Annak, aki naponta főz, érdemes jól átgondolni és megtervezni a saját konyháját, hogy az igazán funkcionális legyen. És – tapasztalatom szerint – nem mindig az a drágább, amiért vásárláskor több pénzt fizetünk ki! Annak idején szívtam a fogam a többemeletes, kihúzható, keskeny, álló szekrényrészek miatt, mert irreálisan drágának tűntek, de mai napig áldom az eszem értük, mert igazán praktikusan építtettem be mindkettőt: az egyikben a tisztítószereket tartom a mosogató mellett, a másikban (ez 3 emeletes) a gyakran használt fűszereket a tűzhely mellett, így mindig kéznél van az, amire épp szükségem van. Az ergonómia fontos egy családi konyhában is, nem csak egy éttermi konyhán. Ha úgy gondoljuk magunk nem vagyunk képesek megtervezni minden apró részletet, érdemes bátran segítséget kérni szakembertől. Lesz is rá alkalom hamarosan, mert 2014 február 28 és március 2 között, ötödik alkalommal rendezik meg a Budapest Sportarénában a Konyhakiállítást, 2014-es bútor- és konyhagép premierekkel, design díjas fejlesztésekkel, kiegészítő-, kisgép- és konyhafelszerelési újdonságokkal, sok-sok érdekes gasztroprogrammal. Feltétlenül érdemes regisztrálni a www.konyhakiallitas.hu oldalon, így bárkinek esélye nyílik megnyerni a fantasztikus nyeremények egyikét, a fődíj pedig – a Nonoart felajánlásának köszönhetően – egy 2,5 millió Ft értékű konyhabútor!

De vissza a saját konyhámba: megsütöttem életem legfinomabb cukormentes tortáját. Nem mellesleg gluténmentes, így én is élvezhettem az ízét és ha a vaj helyett kókuszzsírral készül, még paleo étrendbe is beilleszthető (a kókuszzsír mennyiségét azonban nem árt kikísérletezni, mert abból biztosan nem 20 dkg kell).

Hozzávalók egy 26 cm-es tortaformához:
20 dkg puha vaj
25 dkg gesztenyepüré (én erre esküszöm)
5 dkg gesztenyeliszt
20 dkg darált mandula
80 g 85%-os keserű csokoládé
1 kupica rum (sötét Baccardi-t használtam)
4 tojás
1 csomag (10 g) sütőpor
csipet só
120 g 85%-os keserű csokoládé a bevonathoz

Késes robotgépben megdarálom a mandulát és a csokoládét, majd elvegyítem a gesztenyeliszttel, a sütőporral és egy csipet sóval. A vajat habosra keverem a gesztenyemasszával és egy kupica rummal majd egyenként hozzáadom a tojásokat és jól kikeverem. Ezt a műveletet az egyik legtöbbet használt konyhai segédemmel szeretem elvégeztetni, a Kenwood konyhagépemmel. Gyakran kérdezitek Facebookon is, milyen konyhai gépet érdemes venni. Sokan odavannak a Kitchen Aid-ért, én évek óta Kenwood párti vagyok. Nem olyan dizájnos, mint a majdnem 2X annyiba kerülő álomdarab, de strapabíró és igazán megbízható masina. Dagaszt, kever, habot ver, a blendere világbajnok (azzal készítem a legselymesebb krémleveseket), van hozzá fagylalt készítő betétem, húsdarálóm, és sok kiegészítője van még (a tésztakészítőtől az aprítóig). Apropó: Kenwood stand is lesz a Konyhakiállításon, alig várom, hogy lássam milyen újdonságokkal rukkolnak elő!De vissza a recepthez: a száraz anyagok keverékét lassanként adom hozzá, a habosra kevert tojásos-gesztenyés-vajhoz, alaposan elkeverem, majd a masszát egy kivajazott, 26 cm-es kapcsos tortaformába öntöm, elegyengetem a tetejét és 160 Celsius-fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig, illetve tűpróbáig sütöm (nem érdemes túlsütni, mert száraz, morzsalékos lesz). Első alkalommal csokibevonat nélkül, langyosan ettük, egy francia almazselével. (vanília, vagy madártej fagylalttal lett volna az igazi). Második alkalommal hagytam kihűlni és bevontam vízgőz felett olvasztott csokoládéval. Így már picit morzsalékosabb volt mint langyosan, de egy jó kis narancslekvárral vagy almazselével így is pazar!